Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-08 / 41. szám

amiket szerzők a hazai nevelés és oktatás múltjából megtanultak, felkutattak s részben már világ elé is bocsátottak. Van itt oktatástan is szerényen összezsugorodva, nehogy a könyv eímét meghazudtolja, ha előre tolakodik, sőt imitt-amott elszórva található egy-egy neveléstani megjegyzés, egy kis paedagogiai kitérés, rövidebb-hosszabb fejtegetés is S ha még hozzáteszem, hogy az egész mű világos érthető nyelven jó magyaros stilban van irva, mindazt elmondtam ami általánoságban e kön/vről elmondható S ezzel letehetném tollamat. Azt hiszem azonban sokkal jobban megtisztelem a derék szerzőket, ha részletekbe is bocsátkozom, s úgy ők, mint a lap olvasó közönsége meg fogják nekem bocsátani, ha egyben-másban eltérő nézetemet nyilvánítani alkalmat veszek magamnak Elsőben is ki kell mondanom, hogy azt az annyira j dicsért genetikai tanmódszert a módszertan előadására nem tartom szerencsésen választottnak S őszintén megvallom, ennek helyességéről szerzők könyve sem győzött meg. A genetikai módszert én nem úgy értem, hogy az ismeretet vagy tudományt úgy közöljük a gyermekkel, amint az előállott, hanem amint azon tudománynak fogalma (s hadd tegyem hozzá, mai fogalma) szerint elő kellet volna állani. Én a történelmi elbeszélését valamely ismeret kifejlődésének nem tartom egynek a genetikai tárgyalással. Megjárnék vele, ha például a vegytan előadásánál az alchymiát bocsátnók előre! pedig az is történeti előzménye a tudomány mai fejlettségének, s erről is szükség a szakembernek tudni, épen mint annak, aki i r v a o 1-v a sást tanit, érdemes tudni, hogy még csak nem rég hogyan kínozták a gyermekeket a betüztetéssel. De nem látom át, miért kelljen a tapogatódzók botlásain s igen menthető tévedésein keresztülvezetnem azt, aki a tudomány mai világánál egyenesen és biztosan járhat. BIHARI P. [Folytatása következik ] B E L F O L 13. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület ez évi öszí közgyűlése. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület, szeptember hó 24-én és következő napjain S a j ó-S zen t-P éteren tartotta meg ez évi őszi közgyűlését. A közgyűlést megelőző nap délutánján nagyt. Debreceni Gábor felsőborsodi esperes úr jól átgondolt és meleg érzéssel elmondott beszéddel üdvözölte, az ottani pálya udvaron, egyházmegyéje és a gyűlést elfogadó egyház nevében szeretett főpásztorunkat Kun Bertalan szuperintendens urat és az ő kíséretében, messzibb vidékekről, a vonaton megérkező szép számú közönséget. Közgyűlésünk egyik legfontosabb és legszebb feladata, azon iiQú lelkészek fölszentelése levén, kik az utóbbi két év lefolyása alatt már rendes lelkészi állomásra hivattak meg, a szept. 24-dikére eső vasárnapot egészen ez ünnepélyes szertartás töltötte be. Ugyanis délelőtti 9 óra után, megtörténvén a harang általi szokásos jeladás, egyházkerületünk főpásztorának vezetése mellett, számos egyházi és világi küldöttek kíséretében, a felavatandó ifjú lelkészek hosszú sorához csatlakozva, megindult a nagyszámú résztvevő közönség, helybeli hitközségünk templomába ; hol is a 7 >-ik dicséret két első versét, énekelvén el a közös buzgóság érzetével, anyaszentegyházunk ügyének ujabb szolgái közül Radácsi Gryörgy, sárospataki gymnásiumi vallástanár tartott II. Korinth. IV: 1—5 verse alapján, az ünnepélyes szertartás természetéhez mért s közhatással elmondott alkalmi egyházibeszédet, akörül csoportosítván főbb gondolatait, hogy a lelki tanitói működés sikere, különösen attól függ, ha az Ur szolgálatában nem restelkedünk s ha nem magunkat, hanem a Jézus Krisztust prédikáljuk. Majd ő utána főt. szuperintendens úr mondotta el nagyobb szabású főpásztori beszédét, fejtegetvén hévvel, mindnyájunkat megható apostoli melegséggel azt, hogy az egyház iránti munkás szeretetet az által mutatjuk ki, ha egyházunk tanait, *annak igazságait lelkesedéssel követvén, ily módon erősítjük a köztünk annyira szükséges összetartó kapcsokat, s egyetértő lélek által teszszük erőssé és nagygyá számra nézve kicsiny ref. egyházunkat ; továbbá, ha azt minden részében, minden intézményében, a mutatkozó szükségekhez képest, fejlesztjük, tökéletesítjük s végre, ha annak más egyházak feletti előnyét nagyra becsülvén, nemcsak magunk teljes odaadással hű gyermekei maradunk, hanem annak szelleme által még netaláni ellenségeit is legyőzni és megnyerni igyekezünk. Ezek után még egyszer megállítva mintegy a nehéz és több ponton komoly megfontolást igénylő pálya előtt az ifjú lelkészeket s néhány kérdést intézve azokhoz, a felszentelés, a szokásos szertartások mellett megtörtént s felavattattak 27-en. Másnap, azaz szept. 25-én kezdődő köztanácskozásnak főbb tárgyai a következők valának. Legújabb kormányzati rendszabályaink értelmében, a sárospataki főiskola szellemi és anyagi ügyeinek vezetése, különösebben az úgynevezett tanügyi bizottságra és számvevőszékre levén ruházva, mindenekelőtt a két kormányzati ágba szükséges tagok választattak meg, s ily módon az elsőnek tagjai: Prágai Lajos, Török József, Fejes István, Terhes Barna, báró Vay Sándor, Bárcay Ödön, Payzos János és dr. Lengyel Endre ; az utóbbinak pedig: Laky András, Nagy Pál, Bata József, dr. Bódogh Albert, Kovács Károly és Meskó Sándor urak lettek. Ugyanezen kormányzati rendszabályaink értelmében a főiskolai egyházi algondnoknak is az összes egyházak által kelletvén választatnia, e hivatal betöltése végett szükséges szavazásra az egyházak fel fognak szólíttatni s a szavazatok felbontásával a jövő évi január hóban öszszeülő tan ügyibizottság bízatott meg. Kérészy Barna sárospataki gymnásiumi tanár Vadászra választatván meg lelkészül, e változás által meg-