Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-08 / 41. szám

fenyítéket is kivették, melylyel az apák bírtak — mondja az önök okoskodása — ugy sem javíthatom meg az emberiséget: tehát . . . jön a szomorú következtetés, nem is fáradozom egynek sem a megjavításán. A sok konkoly látása lehűti kedvüket a gazdag maggal kínálkozó tiszta buza iránt is. Pedig ott a tanúságos pólda önök előtt folytonosan. Mennyi elvész azon magból, melyet önök hivei őszszel és tavaszszal elhintenek, és a megmaradott között is mennyi a vadóc konkoly; nem csak, de néha az összes termést majd a fagy, majd a hőség, majd az árviz megsemmisíti, ós ők még sem csüggednek, még is biznak Istenben, s a becsületes munka sikerében. Az igaz, hogy a türelem kemény próbára van téve, de azért, mint tapasztaljuk, a szorgalmas, kitartó munkának meg van az eredménye. És a szellemi magvetők kételkednek lelkiismeretes munkájuk sikere fölött? Ez fáj annyival is inkább,mert a mi, theologiae tanárok, munkásságunk eredményét is ez hiusítja meg legtöbbször. Ifjaink közül még azok is, kik a legnemesebb lelkesültséggel hagyják el az intézetet, oly gyorsan ismeretesekké tétetnek a keserű „falusi tapasztalatok "-kai, hogy egy óv sem telik bele, a midőn már hitökben és reményükben megtörten tartják kezüket az eke szarván. Pedig, nem tehetek róla — de én úgy látom akár a történelmet akár az életet tekintsem, hogy a kik nagyot teremtettek, a kik valamely nemzetet, felekezetet, vagy intézményt virágzóvá tettek: azok nem tekintgettek az eke szarva mellől, melyre kezöket tették, sem jobbra sem balra, hanem erős hittel, nem csüggedő reménynyel s lelkesedéssel haladtak a kitűzött cél felé. És ha célt értek akár vallási, akár politikai s társadalmi reformátorai apostolai a világnak, azok a sikert mindannyian távolról sem a korbácsnak nem a nyers erőszaknak, hanem egyedül az isteni ige, az örök eszmék hóditó erejének köszönhetők. Igaz, hogy a világ ábrándozóknak, fantastáknak, idealistáknak, sőt néha bolondoknak tekintette őket, nem egynek megmondották: „ Bolondozol te Pál," vagy hogy talán „édes bortól részegedtek meg", — de ők azért mentek, munkálódtak csüggedetlenül, ós dacára az eléjük táruló keserűbbnél keserűbb falusi és városi tapasztalatoknak hitték erősen, megingatatlanul — valamint én is, azon parányi hatású munkakörömben, melybe állítattam, s melyben fáradozva óhajtanék azon idealisták saruszíjjának megoldására érdemesnek találtatni, erősen hiszem, hogy isten valamint igéje által teremtette, majd igéje által váltotta meg a világot, ugy az által fogja azt időnkint újjá is szülni. FARKAS JÓZSEF. ISKOLAÜGY. Szerény észrevétel Somogyi A. úrnak e lapok 35. számában megjelent „Felekezeti népiskoláink s a népiskolai körügyelő k" cimü cikkére. í . Szándékosan késtem a fentebbi cikkre vonatkozó észrevételeimmel, remélvén, hogy majd szól hozzá valaki az avatottabbak közül; de mivel ez még mind ez ideig nem történt: méltóztassék megengedni, ha az ügy érde-i kében bátorkodom egy kis helyet kérni becses lapja I hasábjain. Somogyi A. úr, midőn fájdalmát — melyben mindnyájan osztozunk — fejezi ki a felett, hogy bármennyire van is hangsúlyozva ugy az e.-kerületi, mint az e.-megyei l gyűléseken a téli és nyári iskoláztatásnak a lelkészek általi szorgalinaztatása, mégis az eredmény — általán véve — semmi, vagy csak kevéssel több a semminél: azon kérdést veti fel: „mi az oka e sok mulasztásnak?" S midőn e kérdésre négy pontban megfelel (?), átmegy azon intézkedés ismertetésére, melyet a komáromi ref. egyh.-megye Komáromban, ez évi aug. 7-én tartott gyűlésében „a tanügy haladását gátló okok megszüntetése" végett tett. Sok, igen sok szó férne S. A. úr cikkének mindkét feléhez, t. i. mind a mulasztás okainak előadásaihoz, mind pedig a komáromi e.-megye intézkedéséhez, de kerülve a kérdésnek szőrszálhasogató, meddő boncolását, s az olvasó közönség türelmének fárasztását: röviden kívánok szólani a tárgyhoz ! Tehát a komáromi egyh.-megye is felállította már (bizony ideje is volt!) az iskolai körügyelőséget, attól várván kizárólag az iskolai mulasztások s a „tanügy haladását gátló okok megszüntetését." Hiszen— hacsak a S. A. úr által felemiitett négy akadályon akadna fél a tanügy szekerének kenetlen kereke : könnyű volna a bajon segiteni ; akkor hiszem, hogy a körügyelőség „muszáj" kiáltására azonnal eltisztulnának az akadályok-, de így, a dolgok olyatén állásában, midőn még azzal sem vagyunk tisztában: mik hát a valódi okok, melyek miatt a népnevelésre vonatkozó országos törvények, egyh.-kerületi- s megyei határozatok sikeretlen maradnak : kevés a remény ! r En — részemről — nem egészen a tanterv hiányában, a lelkészek és tanítók állítólagos közönyösségében, erélytelenségében, s hanyagságában, nem is a szüléknek a tankönyvek megszerzésénél követni szokott akaratlanságában látóin a tanügy pangásának okát, sőt nem látom még a tanfelügyelők semmit tevésében sem; mert mind ezek — talán az elsőt kivéve — csak