Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-01 / 40. szám

elkövetett valóságos törvénysértést mikép tudja nt. esperes úr kimenteni s igy az esperesi hivatal csorbáját is restituálni? Beadja Körmendy Sándor m. k. lelkész." Ez az interpellatio. Az esperes által adott válasz, hangsúlyozván az interpellatióknak az egyházi életben szükségtelenségét, — egyenkint felelt a kérdvény (!) pontjaira. De, mert az interpellatio tárgya személyesitése egy — itt megnevezni nem akart, — consistorialis eljárás alatt álló botrányos ügynek : kényszerítve volt az esperesi válasz, a kézben lévő okmányok szemléltetése által is, az ügy teljes leleplezésére. A válasz egymásután mutatta ki, hogy: — ha talán „a szabályrendeletek által igényelt alaki kellékek (szükségszerű) mellőzésével" történt volna is az eljárás, — a „mitte sapientem, et dixeris ei omnia" utasítással kiküldött deputatio, a lelkészi becsület fentartása érdekében tett — és csakis az előzetes ! kihallgatásra szorítkozó — vizsgálat által, a spanyol inquisitio sötét napjaira nem emlékeztethetne úgy, miszerint abban egy a 19-ik század utófelében végzett protestáns inquisitiót szemléljünk. Az egész ügymenet azért volt épen igen is szomorú, mert az interpellatio egyes pontjai speciális tényre nem csak hogy hivatkoztak, — de épen azon is alapultak. S miért lett ama felmutatott levéltől a felolvasás megtagadva? A látszat valószínűsége, alkalmasint kézzelfoghatólag beszélte el, hogy a világ világossága kialudt a só megizetleniilt és tápláló ereje elfogyott. Jól esett hallani segédgondnok úr kiegészítő feleletéből, midőn az egyházi liivataloskodás terén eltöltött hosszú évekre hivatkozott, s az ifjabb nemzedék előtt ősz fejére mutatott — hogy: minden eljárása a lelkészi tekintélyt óhajtja fenntartani; s hogy nem a- kisszerű boszú vagy személyhez kötött káröröm, hanem mindig a féltett ügy iránt táplált érdekeltség vezette. Nt. K. S. úr, parlamentaris finomsággal adott viszonválaszában kijelenti, miszerint az interpellatio benyújtására az ügy iránti érdeklődése vezette; s a mennyiben a tanúkra való hivatkozás s egyéb formalitások mellőzése felmerülhetett, szükségét látta az interpellationak, — melynek az egyházi életbeni szükségét állítja ugyan, de állításának indokolását más alkalomra igéri. Kijelenti az esperesi válasz ellenében, miszerint nemcsak a múltban, de a jelenben is következetes lesz a visszaélések megtámadására. K a c s ó h L. úr nem helyesli az interpellátiók meghonosítását, és határozottan állítja, hogy a politikai élet meggondolatlan utánzása lenne az egyházi élet megrontója. Törvénytelenséget nem lát az elnökség eljárásában, sőt az interpellálóhoz viszon-interpellatiót intézve azt kérdi, hogy — egy az érdeklett ügyhöz hasonló esetben nem-é úgy tenne ő is ? Helyesli az esperes eljárását. Máté L. tudomásul veszi Nagy S. mind a kettőnek igazat ad — amennyiben a vitatott ügy személyiségének egyik használt, a másik pedig ártott. A lelkészi tekintély megóvása céljából helyesli az elnökség eljárását, Veres B. a szabályokat minden körülmények között megtartatni kívánván, Pál apóstól utasítása értelmében ajánlatba hozá, hogy lelkész ellen 2 tanú hijjával vádat ne lehessen elfogadni. Begedi József az Ítélet kimondása után talán helyeselhető lett volna interpellátio benyújtása. Eszibe jut a közmondás : barátaimtól ments meg Isten, ellenségeimmel majd magam is elbánok. Napirendre térést ajánl. Bari a Sz. J. tudomásul veszi a választ, s az interpellatio hangja felett a rosszalás kifejezését indítványozza. Kovács J. szerint az eljárásban volt a hiba, a lényegért köszönet, — napirendre térést ajánl. Szűcs M. tudomásul veszi. Szilágyi Gr. a statutumok megtartását óhajtja s az interpellátiót tudomásul veszi. A hitelesített jegyzőkönyv, a tárgyalt interpellatióban adott válasz szerint, az esperesi eljárást helyeslőleg vette tudomásul. A Il-ik interpellatio a magán pereknek, az egyh.-megyei nyomtatásban is megjelenni szokott jegyzőkönyvekből — jövőben leendő kizáratása érdekében intéztetett az elnökséghez. Mivel azonban az egyh.-megye a kerületen tett eljárás- és a bevett szokáshoz képest, e tekintetben a régi idő óta divatozó usust követi, — a válasz tudomásul szolgált. A Ill-ik (és pedig teljesen félreértett) interpellatio, egyik egyház számadó könyvébe irt ily tételek iránt kért felvilágosítást: — kilenc előljáró költsége a követ ittléte alkalmával — 5 frt 72 kr. — Böszörményi gyászünnepélykor templomi díszitményekre kelt •= 5 frt 75 kr. a költség = 3 frt 60 kr. ugyanekkor, 80 v idéki vendég (!) részére egy akó bor vétetett ===« 5 forint. Szerintünk e kérdés elvi kérdés, — s inkább a közügy és a fiatalabb nemzedék tájékozhatása érdekében kellett, hogy történjék, a mint, hogy abból is történt, nem pedig mint félreértésből folyt némely in parenthesi tett megjegyzések állították, személyes kicsinykedés feltűnni akaró tüntetéséből. Tessék hozzá szóllani ! Az egyh.-megye, miután a visitatio alkalmával a számadókönyvek revideáltatnak, saz elöljáróság felvilágosítást adott ez ügyben is, az interpellátióra adott válasz tudomásul vétetett. ' A IV-ik kérdés a csurgói középtanoda tápintézeti ügyeire és a bentlakó növendékekre leendő mikénti felügyelet érdemében intéztetett az egy.-megyei elnökséghez, — melyre azon válasz adatott, hogy az a legpontosabban történik. . . A hírhedt s hirlapilag is vitatott gyámoldai ügyben a tanitói kar jogos kívánalmainak tekintetbe vételével, a közgyűlés utasíttatni rendelte a tanítókat kérelmök szabatos, s számokban is kifejezendő előterjesztésére, hogy a végleges osztoszkodás békésen megtörténhessék. A javaslatként benyújtott 84 §§-ból álló, Canonaink- és szabályrendeleteinkkel ellentétes, (?) s egyházi életünk szellemével ellentétben levő, (?) egyh.-megyei consistorialis ügy rendtartást — nem találván a 80