Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-09-17 / 38. szám

pök úr is ezen gyűlés, s e gyűlésen a testvéregyházak egyesülése mellett. A lelkesültség kitörő hangjai méltók, hogy ha már egészben nem tehetjük, legalább töredékben eljussanak t. olvasóink füleihez is. Hadd álljon itt azért egy pár töredék: „A magasztos gondolat: — mondja Balogh F. vezércikkében, — egy helyen egy időben egyesülve látni az öt világrész külömböző nyelvű, nemzetű, de egy szellemtől áthatott református egyházait, még eddig történelmileg nem valósult 3 száz év óta ; az első ilynemű egyetemes egyesítő gyűlés oly történeti mozzanat lesz, mely az érdekegység, lelkirokonság, elvi azonosság felmutatása és többfelé hatás végett uj életfejlődésre uj közeget alkotand ; ujat és eddig nem látottat, mely közeg útján a világrészekben és számos országokban eddig egymástól elszigetelt egyháztestek egymásnak mintegy felfedeztetnek ; sok eddig nem látottak láthatók lesznek; az erősebb fél a gyengének karját nyújthatja, s egymást tanácsolhatja-, s a hol egy tag szenved, a többiek közösen felkarolhatják ügyét Közös érzés, közös szívdobbanás szent s megindító percenete lesz azon gyűlés a világ presbytérián elvű protestánsainak." Az ez alkalommal tartott értekezleten pedig Blaikie beszédére Révész B. püspök úr válaszolván: Üdvözlé a kedves testvéreket, mert — úgy mond — oly egyház küldöttei, mely magas célt tűzött maga elé, szent kapocscsal testvéri egyezségbe hozni képviselőik találkozása által a távoli hitfeleket. A fölei népeit a gőz és villany ereje már képes egymáshoz közeli te tni; de ez nem nevezhető lelki, szellemi egyesítésnek, a szellemi egyesítés valóiitása az, mit angol skót testvéreink tűztek ki, s komoly törekvés után létesülni is fog az ; örömmel üdvözli őket azért is, mert nagy és fontos ügy képviselői, kik a hasonló egyházigazgatás formája s lényegben azonos hitvallás zászlaja alá sorakozottaknak közérdekben egyesítése mellett készek támogatni a gyengébbeket bajban viharban . . . Fogadják azon biztos ígéretet, hogy a világ presbyteriánusainak egyetemes gyűlésén mindenesetre képviseltetni fogjuk magunkat, hogy nem szűnünk meg mi sem velők egy célra működni." Azt hisszük készséggel aláírja mindegyik — legalább református — olvasónk úgy Révész mint Balogh úr szavait, mert hiszen oly szép a testvérek között való egyezség, s a szent nemes célokra közös egyesített erővel való közreműködés. De mikor az említett t. férfiak oly lelkesülten szónokoltak a presbyterián tesvérek egyesülése mellett, nem szólalt fel valami keblükben ? nem hallottak a kisbirótól ilyenforma szavakat: „Ember! te szíves készséggel nyújtod kezedet a világon levő minden hitrokonoddal való egyesülésre, de azoktól, kik veled egy hazában élnek, egy nyelvet beszélnek , 300 éven át együtt szenvedtek, hidegen visszavonod. Megígéred, hogy képviselőid a világgyűlésről nem maradandnak el, s „nem szűnünk meg egy célra működni": de ha közel testvéreid kérnek, hogy tanácskozzunk együtt, s működjünk közösen egyesített erővel a közcélra, a testvér kérése előtt bedugod füledet. — S mikor elhangzottak ezen szavak: „üdvözlöm azokat, kik a lényegben azonos hitvallás zászlaja alá sorakozottaknak közérdekben egyesítése mellett készek támogatni a gyengébbeket bajban viharban egyaránt," — nem szólalt meg a kebelben valami, s nem emlékeztette a szólót, hogy ugyanazon ékes ajkak közöl röpültek ki nem sok évvel ezelőtt ilyenforma szavak: „a mi pénzünket bizony nem teszik el mások" — értvén a „mások" alatt az ország határ szélein, avagy idegen vallásúak közé ékelve levő szegény egyházainkat. Kérjük nagyon Balogh ui*at is és olvasóit, hogy olvassák át újból és újból vezércikkének fentebb idézett szavait , szép szavak azok nagyon : „az első ilynemű egyesítő gyűlés oly történeti mozzanat lesz, mely az érdekegység, lelkirokonság alapján uj életfejlődésre új közeget alkotand ; . . . sok eddig nem látottak láthatók lesznek ; az erősebb fél a gyengének karját nyújthatja, s egymást tolmácsolhatja, s a hol egy tag szenved, a többiek közösen felkarolhatják ügyét. Közös érzés, közös szívdobbanás !" Mily szép szavak ! Miért is nem kérték fel a conventesek valamelyik skót vagy idegen hitrokonunkat az egyesülési indítvány megtevésére, és szentül hiszszük, hogy Balogh úr vezércikkében ily passust olvastunk volna: „A magasztos gondolat: egy helyen, egy időben egyesitve látni az öt superintendentia egy szellemtől áthatott református egyházait oly történeti mozzanat lesz stb." * Millárd Ede úr, a brit és külföldi bibliatársulat meghatalmazottja e lapok 36-ik számában „constatálni" akarja, hogy Spies Konrád, bibliaárus „szóval vagy tettel utasítását nem szegte meg és a keresztyén egyház tanai ellen nem szólott". Ez állítás ellenében nem saját véleményemet, de a XIII. városi esperesség ez ügyben hozott határozatát bátorkodom ide iktatni: „Miután Juszt és Székely lelkészek által köztudomásra hozatik, hogy Spies Konrád a bibliaárusitás ürügye alatt sekták szolgálatában áll (Sektirerei treibt), a községekben összejöveteleket rendez, a népet vallásos fanatismusx-a buzdítja és a békét zavarja: az egyházközségi elöljárók oda utasíttatnak, hogy ez ügyet őrködő szemmel kisérjék, szükség esetében a politikai hatósághoz és rendőri intézkedésekhez is folyamodjanak, ha ily egyének bujtogatásai által a községekben a béke zavartatnék és kihágások történnének." Ez értelemben határozott a tátr a-a Íjai esperesség is. Hol pedig ily hivaUlos határozatok az illető lelkészek tapasztalataik és előadásaik nyomán hozatnak, ott bizonyosan oly tények sem hiányoznak, melyek alig menthetők ki. Más részről azonban senkinek sem lesz esze ágában, hogy a bibliatársulat üdvös működését kétségbe vonja azért, mivel egy-két alárendelt egyéne kihágásokat tett, annál kevésbé, mert a társulat bölcs tapintatának köszönhető, hogy az illető egyén, ki minden bajnak oka volt, környékünkről más vidékre tétetett át. Szepes Béla sept. hó 7-kén 1876-ban. "Weber Samu ev. lelkész. *A dunántúli helv. hitv. egyházkerület pápai fő tanodájában felállított tanító-képezdében az első