Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-06 / 32. szám

detéseket is. Halála előtt három nappal egy hirdetési bizonyítvány kiállítása lévén szükséges, diktálni akarta. De mivel a beszéd nagyon nehezére esett, kértem, kimélje magát, majd megirom és átolvasás végett átadom, amibe bele is nyugodott. Mihelyt egy kissé jobban érezte magát, fungálni akart. Igy nem liagyá magát visszatartatni junius 1. napján, a mikor egy esketést végzett; sőt a mi több, junius 4-én — tehát 25 nappal halála előtt — pünkösd első napján délelőtt prédikált, 15 heti betegség után. En is elkészültem a nevezett napra és szombaton megmondám, hogy én is elkészültem, ne lépjen fel. Erre azonban azt feleié: „a mit feltettem magamban keresztül is viszem!" — Azután többé nem is lépett fel. O hivatalának élt és halt. Ifjúkori barátja: tiszt. Bergmann L a j o s izményi evang. lelkész úrnak a boldogult felett tartott gyászbeszédéből idézek egy részletet, mely megvilágosításúl és megerősítésül szolgál a mondottakra nézve : „O kora ifjúságában — mondá szónok — tuzé ki magának működése célját: Isten szolgája lenni. Nem volt nála kétkedés és habozás: mi legyen! Krisztus szolgája akart ő lenni, annak evangéliomát hirdetni és semmi e világon nem bírhatta volna őt árra, hogy ezen kitűzött céltól elálljon. Ha a kisértő, — mint egykor a mi urun kat, — a legmagasabb hegyre állította volna a világon, onnan megmutatva „a világnak országait és azoknak dicsőségeit" melyeknek más pálya mellett birtokába juthatott volna, ő azt felelte volna: „Azokra igyekszem, melyek elől vágynák, a cél x

felé futok, az Istennek a Kiisztus Jézusban való mennyei hivatala jutalmának elvételére." (Filippi levél 3, 14) — Es hogy ezen cél felé ugyanazon benső lelkesedéssel és vasakarattal törekedett, mint a melylyel azt választá magának: tanúi vagytok mindnyájan e gyülekezetnek tagjai, tanúi vagyunk mi, kik vele együtt munkálkodtunk az úr szőlőjében. A papi pálya nem könnyű, útjain rózsa csak kevés terem, de annál több tövis, különösen napjainkban, a jelen elanyagiasodott nemzedéknél. De ki látá őt, a boldogultat, csüggedtnek, restnek, tétlennek, és ki hallá őt zúgolódni útjain ? Tövisek avagy virágok hintettek útjaira, gazdag virány avagy kopár pusztaság mutatkozék nek munkája terén: ő nem csüggedett, szorgalma iiem lankadt, azt mondván : „A sáfárokban ez kívántatik meg, hogy minden hivnek találtassék." (1. Kor. 4, 2) Elmondhatá ő, az e lapokban is méltatott derék Lang Henrikkel : „Megérintve az i dők hajnalpirjának szellőitől, beszélek mert hiszek, és szeretek is beszélni, Mert én mind e mai napig nem ismerek szebb emelvényt a szószéknél. Kortársainak a legmagatabbról beszélni, a mi az emberi szivet mozgásba hozza, a kor jeleit magyarázni az örök igazság világosságánál és az embereket felbuzditani, hogy életöket és idejöket mint gondolkodó emberek fogják fel) hogy a világban nyílt szemekkel és nyílt szívvel haladjanak ; beszólni mert hitünk van abban, hogy hit és a lélek odaengedése az ügyhöz ismét hitet támaszt, — van-e trónus dicsőbb a szószéknél."! A hű emlékezet és béke lengjen az igaznak hamvai felett. ERMEL GYULA, káplán. A D AKOZ ÁSOK. Az orsovai egyesült prot. fiókegyház buzgó jegyzőjétől Neuwirt János nyug. cs. és kir. tábornok úrtój vettük a következő, már VII. kimutatást az orvosai egy, prot. egyházra tett adakozásokról: A főt. tiszáninneni ref. egyh. kerület községétől 70 frt, nt. lieves-nagy-kúnsági ref. egyh. megyei esperességtől 55 frt 84 kr., nt. beregt ref. e. m. esperességtől 26 frt 26 kr., czeczei ref. egyházközségtől 6 frt 85 kr., nagy-enyedi ref. egyh. 11 frt Kretschner Ernő úrtól Újvidéken 10 frt, bécsi Gusztáv-Adolf fiók-egylettol 30 frt, Appenzelli canton ev. egyh. segély-egyletétől Svájcban 50 frt 20 kr., mélt. br. Elver -feld úrtól Villigsten, Németországban 64 frt 50 kr. Oszszesen 324 frt 65 kr. A VI. előbbi kimutatással együtt 4285 frt 21 ür. Mindössze 4609 frt 86 kr. Kelt Orsován 1876. aug 1. Dr. Brand, felügyelő, Stupe Miksa pénz tárnok. HIRDETÉSEK. Pályázat tanári állomásra. A kecskeméti reformált lycetmiban megürült magyarnyelv és irodalom tanszékére pályázat nyittatik. Évi díj 1000 azaz egyezer forint, s a tandíj osztalékban a többi szaktanárokkal egyforma részesülés. - A megválasztott köteles a dunamellóki reform tanári gyámegyletbe is belépni. Pályázati határidő: folyó évi september 15-dike, bezárólag. Tanszékét inijd a jövő 1877 évi september l-jén lesz köteles elfoglalni. — A pályázni kívánók küldjék a tanári képzettségűkről szólló okmányaikkal felszerelt folyamodványukat a kecskeméti reform, lelkészi hivatalhoz. Ha a megválasztott, tanári oklevéllel nem birna: annak egy év alatt megszerzésére köteleztetik. Kelt a kecskeméti reform, egyháztanács 1876. julius 12-kén tarott gyűléséből. Förclős Lajos, Szappanos Imre, reform. 1< lkész. 2—3 fogon dn ok.