Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-06 / 32. szám

táns ,egyházi1 lapban való közzétételét velünk együtt annál feltűnőbbnek fogja találni, minthogy e kifejezés alatt: ,államgymnásium' nem ritkán katholikus intézetek lappanganak, melyek .államiságuk' révén kálvinizáltatnak, mire égbekiáltó példát pesti egyetemünk szolgáltat. De ha bátran ,felekezetnélküli' intézet is az illető, hogy van — ismételten kérdjük — hogy ily hivatalos hirdetés a protestáns lapban merül fel, annak dacára, mit a fentjelzett szabályzatok a hirdetések felvételére nézve rendelnek ? .... Hogy e hirdetés hivatalból küldetett volna be a ,Prot. E. s I. Lap'-hoz, az merőben s teljességgel lehetetlen; mert a nm. minisztérium számára ott van a hivatalos , Közlöny', melynél mellesleg mondva, szintén csupa kálvinista húzza a jókora állami fizetést azon mukáért, melyet néhány, csekélyebb fizetéssel ellátott zsidógyerek által végeztet; -— tehát ezen a maga nevében mindenesetre ,kiváló' lapban jelennek meg az államnak hivatalos hirdetései ; hacsak a ,Prot. E. s I. Lap' nem tartozik azon titkon félhivatalos lapok közé, melyeket egyéb segedelmezésen kivül, hirdetések juttatása által is subventionálni szoktak E tekintetben ma nincs időnk, gyanúnkat határozott szavakba önteni ; egyelőre tehát nem hiszszük, hogy e subventionális rendszer nálunk, Magyarországon divnék ; nem is hiszszük következőleg, hogy a ,Prot. E. s I. Lap1

a subventionáltak közé tartoznék, mi azonban nem zárja ki, hogy a t. collega által szokott nyilt loyalitásával adandó netaláni. felvilágosítás következtében ebbeli nézetünket meg ne változtassuk. . . . Ezen felvilágosítást annál nagyobb köszönettel vennők , mert nem szeretnők, ha fenttisztelt co^legánkat valaki arról gyanúsítaná, mintha bizonyos jövedelmező hirdetéseket, melyeket egyenesen, hivatalos uton nem szerezhet, kerülő csempészet utján szerez meg magának ; a t. collega méltányolni fogja tartózkodásunkat, ha többet erről nem mondunk; de jellemében való azon különös bizalmunkat is, melylyel kijelentjük, hogy netán adandó, ellenkező értelmű felvilágosításig ezt nem hiszszük. E felvilágosítást — ismételjük — annál nagyobb köszönettel vennők, minthogy, tudvalevőleg, az ovadékot nem is emlitve, minden egyes hirdetés után meglehetős adó fizetendő, melynek behajtásánál mi|y szigorúak az illető állami közegek, arra nézve — legalább a katholikus journalistica tapasztalataiból — nem egy keserves esetet tudnánk elmondani; s nem hiszszük, hogy a ,Protestáns E. s I. Lap1

e tekintetben kivételt tenne. Ha tehát a t. collega is megfizeti az adót, annak dacára, hogy mint felteszszük. teljességgel ingyen adja ki a megadóztatott hirdetést, akkor engedje meg, hogy buzgalmát csudáljuk, s akkor meg fogja érteni, mit jelentsen mai levelünknek fent olvasható czime : „ Tanuljunk az ellenségtől /" De a higgadt méltányosság azt követeli, hogy a mint gyanúnkat, úgy csudálkozásunkat is mindaddig tartsuk függőben, mignem a t. collegától ama többször emiitett fel világosi tást kaptuk, melyet annál könnyebben adhat, minthogy ezennel ünnepélyesen megígérjük neki, hog még azon esetre is, ha a hirdetés megett, mely a szokásos : „Utánnyomat nem dij az tátiku

nélkül jelent meg, ebből folyólag egy kis „dij" lappangana, — hogy, mondjuk, még ezen esetben is, sem szóval sem tettel soha a legkisebb concurrentiát nem csinálnék neki. S most, miután mindazt elmondtuk, mit elmondanunk a törvény s collegánk iránti tiszteletünk késztetett, anélkül azonban, hogy valakit is gyanúsítottunk volna ; valljuk meg, miért csudálnék — adandó esetben — a ,Prot. E. s I. Lap1

ot s miért intjük, reá vonatkozólag, hitsorsosainkat: „Tanuljunk az ellenségtől!" Avagy nem dicsérendő, sőt csudálandó eljárás-e midőn a komoly időszaki sajtónak mai keserves helyzete mellett is, egy ide tartozó lap, minden jutalom nélkül, sőt a maga költségén veszi át a hivatalos ,Közlöny1

-bői, s hozza hitsorsosainak tudomására az ily hirdetéseket, j melyek egy-egy új helynek elfoglalására kilátást nyújtanak, s megfordítva: csudálkozzunk-e, ilyetén szemes búzgóság mellett, ha máris „omnia nostra impleverunt", annál is inkább, minthogy tudvalevő dolog, hogy a kál-i vinista ember, ha csak valahogyan irni és olvasni tud, sokkal alkalmatosabb minden hivatalra, mint az akár mind a négy facultásból dectorizált pápista ? — sőt mivel az irni s olvasni tudók száma a hivatalokéhoz képest igen csekély lehet náluk, innen van, hogy Magyarhonban egyegy kálvinista néha öt-hat hivatalt is visel, mindnyáját, természetesen az „Altalános magyar hivatalba-csinálási s abban viszonyosán biztosító Társulat", vulgo Ekklézsiának teljes megelégedésére. Ez az, nem ugyan a pajtáskodás, hanem annak nemes alakja, a férfias összetartás ; s nem a telhetetlen tolakodás, hanem bcsiiletes érdekeiknek becsületes szemmeltartása — ezek azok, miket a példának felhozása által t. hitfeleinknek melegen ajánlani akartunk, s igy értjük azt, hogy : tanuljunk az ellenségtől! Mily sok hűhó semmiért! Elmondom a dolgot őszintén úgy, amint tör; ént. Serkesztőségünk természetesen semmiféle minisztériummal értintkezésben nem áll, és igy a kérdéses hirdetés i is hozzánk nem a minisztériumtól közvetlen, hanem a ! superintendensi hivatal utján jött. — Mi, mint pályázatot, melynek sem tartalma-, sem stylusáért felelősek nem vagyunk, az aláírást meg se nézve beadtuk a nyomdába és csak a revisio alkalmával vettük észre, hogy a minisztériumtól van, s így annak lapunk oeconomiája szerint inkább a „különfélék" közt volna helye. Hogy azonban a nyomdát utolsó percben ne zavarjuk, és abban a meggyőződésben, hogy a kormány érdekében tett közleményért a pénzügyőrség bélyegdijt tőlünk követelni nem fog, meghagytuk hirdetésnek és nem szedettük újra (hasábalakban) a „különfélék" közé; sőt a következetesség kedveért, a 31-ik számban azt az eljárást ismételtük. íme így történt az a nagy dolog, hogy a „Prot. egyh és isk. lap" hirdetés' rovatában a kormány részé | ről jött pályázat olvasható. Nagy Isten ! Mily boldog állapotjuk lehet ott túlnan, j hogy oly futilis okon kell kapniok, mikor belénk akarnak kötni, míg mi, ha csupán az ország világos törí vényei megszegésével ellenünk rendszeresen elkövettetni ' szokott sérelmeket (mint pl. reversalisok csikarását) ponj tosan registrálni akarnók, akár egyebet sem irnánk lapunkban ! S még is a „Religio" szerint az országnak ma más gondja sem volna, mint az, hogy félretolva minden egyebet, egyedül azoknak az élelmes, összetartó kálvinistáknak csináljon helyet. No már erről igazán nehéz satirát nem irni. Hogy a romanismus öntudatos híve, minőnek a „Religio" szerkesztőjét isismerjük, kizárólagos középkori elveiné1

fogva nem tud a mai politikai világgal meg-