Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-06 / 32. szám

azok képviselőinek épen annyi joguk lesz az iskola ügye s állása felett rendelkezni, mint nekik, s hogy még a tanitó választásába is befolynak • ha tudta volna, hogy a magas kormány által épitkezésekre adott segély egyháza vagy iskolája fundusára tábláztatik; és ha nem tábláztatik is reá, úgy is vissza kell fizetni, ha egyszer az iskola megszűnt községi lenni. Igen, az ilyenekről nem igen hallottak semmit, csak egyszerűen arról, hogy a magas kormány a közs. iskolát pártfogásába veszi s évről-évre nyújtja az államsegélyt visszafizetés kötelezettsége nélkül. Ugyan kérem, melyik egyház nem fogadná azt el ? Elfogadta szivesen az ábrányi szegény egyház is, s átadván iskoláját és a tanitó által használt 8 hold földet alapúi, megszületett az ú. n. közs. iskola, egy idétlen szülött egy unicum, egy pictus masculus. Kifüggesztetett a falra a cég : „községi iskola" és azután jártak belé a ref. gyermekek. Az izraeliták zugiskolát tartottak mindig. — Az 5%~e

s

iskolai adót befizették ugyan, hanem azután négy év alatt szépen vissza is kapták a katholikus atyafiakkal egyetemben; hiány nem lett belőle, mert hiszen a jó állam kipótolta azt. A kormányzásra alakult közs. iskolaszék állott a ref. lelkészből és öt egyháztanácsosából ; melynek elnöke, jegyzője és gondnoka maga a lelkész volt egy személyben. Tudvalevőleg a közs. iskolaszék tagjai 3 évre választatnak a község vagy annak képviselői által mindenik felekezetből ; — az ábrányi közs. iskolaszék tagjai megválasztattak a ref. egyháztanácsban 1869-ben s viselték hivatalukat az idők végéig; az izraeliták és kathólikusok a törvény és a tanfelügyelő úr egyenes utasitása dacára sem képviseltettek, — valamint ugyanazon útasitásra tandíj sem szedetett soha senkitől. íme ilyen volt a virágzásnak indult ú. n. közs. iskola, mely felett a mi Jeremiásunk hallatja siralmait. Ilyennek kellett annak lenni a felekezeti alap után, mert ha nem ilyen akart volna lenni, 6 éves életéből és egy évi tapasztalásomból Ítélve kimerem mondani, hogy nem lett volna belőle soha semmi! Es most, a röviden elmondottak után láthatjuk, hogy a virágzásnak indúlt ú. n. közs. iskola miért zsugorodott össze és miért jutott a haldoklás végperceire ? Bizonyára nem a hivatalutódok vagy fanatikus izgatók miatt, hanem egyszerűen azért, mert a nép szeme felnyílt — és látott. Az utóbbi két évben ugyanis az izráeliták és katholikusok nem kapván vissza az 5°/0

-es adót, joggal kezdették követelni, hogy az iskolaszékben képviseltessenek ; oly tanterem építtessék, mely az ő gyerme keiket is befogadhassa — s az izraeliták saját vagyis zsidó tanitóról is beszéltek. A kormány által pinceépitésre adott 199 frt államsegély betábláztatván a volt iskolai, jelenleg parochiális fundusra, tudomására jött a nép, hogy nem olyan segély az, mely egy „köszönöm" szóval meg van fizetve ; akkor — amikor, de minden bizonynyal vissza kell fizetni a reformátusoknak, s tessék már most az izraeliták és katholikusok kedveért 5 vagy 6 ezer forintos iskolát építtetni. Ilyen okok izgattak itt, és ilyen izgatás miatt jutott a haldoklás végperceire az én tisztársam virágzásnak indúlt ú. n. községiiskolája. Részemről, ha élve marad is, nem kívánok belőle egy cseppet sem ; legalább a kormány gyeplűjét kezelheti tőlem akár a zsidó rabbi ! — Különben reményem van, hogy az iskolai év megnyílásáig majd csak ledörgi a magas minister úr: „Ábrahám ! vegyed a te fiadat, ama te egyetlenegyedet és áldozd fel őt." RÁCZKEVY SÁNDOR, ref. lelkész. BELFÖLD. A gömöri ág. hitv. ev. egyházmegye jul. 19-én Sajó-gömörön tartá meg ez évi közgyűlését, Hoznék Náthánfőesperes ésSzontagh Bertalan felügyelő urak elnöklete mellett. Ott láttuk egyházunk régi hű oszlop- és vezérférfiait, kik dacára nagy elfoglaltságuknak a világi téren, híven megjelentek itt, bizonyságáúl annak, hogy szivükön hordják egyházunk szent ügyét, s hogy a mai kor vallásos közönyösségének vészes áramlatai között is rendületlenül állnak a vallás és hitbuzgóság sziklaalapján. — Szinte hihetetlennek látszik előttünk, hogy valami baj érhetné egyházunkat, midőn e szilárd jellemű, kipróbált vezéreket látjuk magunk előtt. Sőt a jövő veszélyei ellen is mintegy biztosítva érezzük magunkat, midőn látjuk, hogy a buzgó, lelkes apák oldala mellett miként sarjadzanak fel a méltó fiak, apáik szellemét és nyomdokait követve. — Lelkészek, tanárok, tanítók, egyházi és iskolai felügyelők, közelről távolról szép számmal ! sereglettek össze résztvenni az egyházi és iskolai ügyek rendezésében ; szinte kétkedve kérdezé az ember magától, látva e gyülekezetet, hol van hát az a vallási közöny, ha ily nagymérvű az érdeklődés a társadalom minden osztálya részéről? De ne ringassuk magunkat az illusiók bölcsőjében, ne legyünk érzékeny optimisták, hanem legyünk körülj tekintő férfiak, a kik a bajt észre is veszik, s szembe is tudnak szállni azzal. Mert bizony baj van elég egyházi életünk körében ; meg van itt a vallási közönyösség baja is, még pedig, i mondjuk ki rémületes mértékben ; ezt észre nem vennünk nagy könnyelműség volna. Meglehet, hogy épen ennek nyomasztó tudata hozta össze a szép gyülekezetet; mert hiszen valami rendkívüli s feltűnően fontos tárgya úgy sem volt e gyűlésnek, noha sok érdekes dologról folyt a beszéd. S csakugyan meg is kondúlt a vészharang egyik lelkésztársunk nyelvén, ki az első tanácskozmányon nagy rémülettel jelezte azt a bajt, hogy a templomoküresek, az ünnepnapok megszentségtelenittetnek, az emberek istenkáromlók, dobzódók, adósságcsinálók, elvesztik becsületüket, birtokukat, életöket, még a jövendőbeli üdvöket is ; — és kiabált segítség után, felhíva nevezetesen az egyházmegyét, hogy hozzon valami olyan rend-