Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-30 / 31. szám

T m^hkm JtÖ C m^^mm Könyvismertetés. A koporsónál. Közönséges és alkalmi hallotti imák, irta Könyves Tóth Kálmán ev. ref. lelkész, Misholcz, 1877. íraenhol B. sajátja, 248 lap. A címzett munkában egy becses, és jól használható dolgozatot mutatunk be olvasóinknak, s különösen lelkésztársainknak. A mű 62 imát tartalmaz felosztva : gyermekek és ifjak, középkorúak, Öregek felett, és a gyakrabban előforduló különösebb esetek alkalmával mondandó imákra. Ezen utóbbi cím alatt a következő imák olvashatók: Előljáró, családos ifjú tanitó, érdemes öreg tanító, egyháztanácsnok, világtalan öreg, siketnéma, mértéktelen életet folytatott egyén, tékozlása miatt öngyilkosságra vetemedett egyén, elhagyott, szerencsétlen egyén, nyomorék fölött. De e mellett a többi imák közt is folyvást találkozunk különös esetekre készült imákkal; p. o. az első rovat alatt: iskolás gyermek, tanuló, kórházból haza vitt ifjú katona, öngyilkos ifjú, vizbefult ifjú, öngyilkos ifjú leány felett ; a második rovat alatt: szegény sorsú munkás nő, jótékonyságáról ismert úri nő, roszhirű egyén, jó kedélyű vallásos ember, soká szenvedett előkelő állású elmekóros feletti imákkal. Ezen elősorolt néhány |cím is gyaníttatja már az olvasóval ezen imáknak egyik jellemző, és pedig azokat előnyösen jellemző sajátságát, mely is abban áll, hogy ezek valóban szívből folynak, és szívhez szólanak. Vagy is szerzőnél nem mondvacsináltak, nem gépiesek a fájdalmat tolmácsoló, a vigaszt nyújtani akaró, avagy a könyük megindítását célzó kifejezések ; hanem ő beleéli mintegy magát az előforduló gyászeset alkalmával felmerülő körülmények közé, és a mit így gondol és érez, a mit ilyenkor esze és szíve sugal, azokat mondják el ajkai, illetőleg azokat adja tollába. — Ebből következik ezen imáknak üdeségük, elevenségük, kifogyhatatlan változatosságuk. „A mit így gondol és érez" — mondjuk, és ezzel célozni akartunk ezen imák másik £ő jellemvonására. A szoros értelemben vett imának a forrása ugyanis szerintünk : a szír, az érzelem. Megtelik a kebel örömmel vagy fájdalommal, hálává! vagy panaszszal, remény -nyel vagy rettegéssel st. és a mikor ez érzelmeket — a nélkül, hogy eszével különösebb reflexiókat tenne, Isten előtt kiönti, vagy ezen érzelmek szárnyain isten thrónusa elé felemelkedik: előáll az ima. A könyvünkben foglalt imák nem ilyenek; és ne is tekintse az olvasó ezeket szoros értelemben vett imáknak, hanem ezek voltakép összeolvasztásai halotti elmélkedéseknek és imáknak. Vagyis szerző kiindulva egyrészt azon tapasztalatból, hogy ma már sok helyütt m, halotti prédikációk egészen elmaradtak, hanem szokásba jött az imádságos temetés, másrészt azon gondolat által vezéreltetve, hogy „az imának is csak úgy lehet foganata, ha az nemcsak istenhez emel bánatunkban, de bölcseségre is tanít a koporsó mellett," akként járt el ezen imák szerzésénél hogy azokban — mint maga is mondja, — „az elmélkedő s tanitó elem foglalja el a második helyet, hogy a halottak koporsóinál Istentől nem csak vigasztalásért könyörgök, de az élőknek életre vezető útat kivánok mutatni." „Innen van aztán — mondja tovább —hogy minden imámon egy vezéreszme vonul végig s e körül csoportosulnak a többiek." Kérdésbe jöhetne, elméletileg tekintve a dolgot, hogy célszerü-e ezen összelvasztás, s nem jobb volna-é, — miként legtöbb helyütt szokásban van — az elmélkedő, az imára mintegy előkészítő részt különszakitani az imától, s azt egy kis rövid beszéd alakjában az ima elé bocsátani ? Általánosságban szólva mi a különválasztás mellett vagyunk; de szerző oly ügyesen, vagy jobban mondva oly mély vallásos kedélylyel tudja legtöbb imájánál az elmélkedő részt az imába beolvasztani, annak imahangot adni, ész és szív, okoskodás és érzelem, oly szorosan együvé vannak kapcsolva nála (p. o. 32, 42, 58, 99 stb lapokon), hogy legtöbbször jól esik, ha az ész és szív együtt karolják át megrendített és enyhülést kereső lelkünket, hogy "felemeljék, elvezéreljék ahhoz, és annak titokszerü birodalmához, kinek létezését, végetlen, hatalmát s bölcseségét eszünk és szivünk is sugalja, de a kit mégis csak mint egy tükör által láthatunk ; ahhoz, kiről tudjuk, hogy ő bocsátotta reánk a csapást, da ugyancsak ő nyújthat vigasztalást is. Szerző vallásoskedélye kellemes benyomást tevőleg tükröződik vissza az imák minedegyikén, valamint jól esik találkoznunk minden lépten-nyomon alkalmas bibliai idézetekkel, példázatok- s hasonlatokkal, melyek az ima kenetességére nézve tetemesen közreműködnek. Nyelvészete egyszerű, világos, hibátlan, néha néha költői szépségű. Hazai egyházi irodalmunknak egyik ékességekint és a lelkészi könyvtár egyik hasznos kincsekint tekintjük a szorgalmas szerző ezen közelebb megjelent munkáját, és nem kételkedünk, hogy a tanúsítandó pártolás lehetővé teszi a második kötetnek némileg kilátásba helyezett mihamarabbi megjelenését. F.