Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-30 / 31. szám

sos j el lemét, a Jézus körüli tévedéseket, az o fogadtatását és befolyását rajzolja. Parker szerint a ker. vallás absolut vallás, s mint ilyen örök igazság; Isten törvénye, melyet ő az emberek számára alkotott, s be is irt az emberi természetbe. Épen ezért ha más hirdette volna, és nem Jézus, akkor is örök szépségű igazságnak maradná. S bár a Jézus életének irói egymással ellenkeznek; egyik a csodaszerűt kedveli, a másik mindent szellemiesit, — mindazáltal a lényeges és összhangzó vonásokban híven és becsületesen feljegyezték a nagy mester életének főbb vonásait és nézeteinek magasztos elveit, úgy. a mint ők azt közelebbi vagy távolabbi szemlélésök által felfogták vagy épen másoktól elbeszélni hallották. A ker. vallásnak tehát egyedüli tekintélye nem abban áll, hogy azt Jézus hirdette, hanem saját igaz voltában, saját isteni eredetében. A Jézus által hirdetett igazságok hatalma adta neki is azt a tekintélyt, a melylyel bírt és bír. A személyes tekintély nem teszi igazabbá a mathematikai igazságot, nem változtat a dolgok viszonyán vagy azokon a kötelességeken, a melyeket Isten belénk irt. Sokan azt mondják ugyan, hogy magok a csodák a ker. vallás érdekében történtek, s teljesen elégségesek annak isteni volta bebizonyítására. E pontnál szerző előtt két kérdés merül fel: 1. Lehetséges e a csoda ? és 2. létrejött-e valósággal a ker. vallásnál ? Az első kérdést a csoda meghatározásától teszi függővé. Szerinte a csoda 1. vagy minden isteni törvény megrontása; vagy 2. minden ismert törvény megrontása, azonban oly törvény iránti engedelmesség, a melyet mi még fölfedezhetünk, vagy 3. minden ember által ismert, vagy megismerhető törvény áthágása, a mely azonban összhangban állhat valamely oly törvénynyel, a mely a mi látkörünkön kivül esik. Az első eset nem egyéb ellenmondásnál A második meghatározás szerint a csoda csupán oly tény, a melyet egyelőre nem értünk. A harmadik esetben semmi metaphysikai lehetőség nincs. A másokik kérdést tisztán történeti szempontból tekinti. Ha a csoda egyszer megtörtént, máskor is megtörténhetik. S bár a ker. vallás legrégibb irott okmányai, a valódi levelek nem emiitik is a Jézusnak tulajdonított csodákat, ezek hallgatása még nem elég bizonyíték arra, hogy nem történtek meg. Az azonban, hogy a csodáknak semmi haszna nincs, s azok létrejötte ellenkezik az isteni bölcseséggel, s be se lehet bizonyítani, eléggé mutatja, hogy a csoda kétes és bizonytalan, s annak igaz vagy hamis volta semmi jelentőséggel nem bír a ker. vallásra nézve. Nem bir pedig azért, mert a ker. vallásnak igaz volta nem a csodákon, hanem saját lelkűnkön alapul. E lelkünk ter mészetével való azonsága teszi azt absolut vallássá, s mutatja, hogy Jézus is csupán kijelentője, de nem szerzője. Hogy a ker. vallás valósággal absolut vallás, leginkább bizonyítják ennek sajátszerűségei. Ilyen sajátsze rűségek 1. hogy mig más vallások egyes személyes tekintélyek állítólagos szavaiból, és az emberiség számára zsinórmértékül felállított tételeiből indulnak ki; addig a ker. vallás semmi külsőséget, semmi korlátoltságot nem állit fel. Egyedül Istennek az emberi lélekben működő szelleméből indul ki, a ki abban az ész, lelkiismeret és vallásos érzelem által beszél; 2., hogy a ker. vallás nem rendszer, hanem vallás- és életmód, s épen azért kiválóan gyakorlati jellegű. A Jézus iránti tisztelet annyira összeszövődött a ha- t gyománnyal, hogy a kezünkben levő tökéletlen és kétes adatokból nem könnyű meghatározni az ő jellemét. Ha azonban a tiszta tényektől a mondaszerűséget és mythikus öltözetet eltávolíthatjuk, tisztán áll elénk a nagy mester magasztos jelleme. Látjuk benne az emberiség iránti önzetlen szeretetet, a bűnösök iránti meleg érdeklődést, őszinte szánalmat. Látjuk az ő isteni bölcseségét az emberekre gyakorolt üdvözítő befolyását, s elmondhatjuk, hogy ez ember az emberiség lelke szabaditója és reménye. A negyedik könyvben a vallásos értelemnek a könyvek-könyvéhez való viszonyát tárgyalja, még pedig a bibliának tulajdonított igényeket, az ó- és áj- testamentum csodálatos létrej ötté t, az absolut vallásnak történeti okmányoktól való függetlenségét, s abiblia iránti hamis és valódi tiszteletet. A biblia nevezetes jelenség. A ker. országokban egészen el van különítve minden profanus irattól. A görög irodalomnak, a mely mint égő áldozat emelkedik föl a templomok és hősi tettek hazájából, fél akkora tekintélye és befolyása sincs, mint a bibliának, a mely pedig egy megvetett nemzet kebelében jött létre. Ezer meg ezer templomban olvassák vasáraap és hétköznap. A nap soha se nyugszik le fénylő lapjain. Egyformán helyet foglal a kunyhó és palota asztalán. Össze van szövődve a tudományos irodalommal és színt kölcsönöz az utcai beszédnek. Vele utazik a hajós a tengeren. Összeköti az új házaspárt és erőt ad új kötelességeik elviselésére. Velünk van betegségeinkben, s a beteg párnája puhább, ha alatta az élet könyve van. Megáld születésünk pillanatában ; nevet ad a kereszténység felének ; velünk örül; rokonszenvet mutat bánatunkban; s mérsékli szomorúságainkat. Legszebb részét teszi egyházi beszédeinknek. Az embert maga magán felül emeli. A félénknek bátorságot, a gyengének erőt, az elhagyottnak támaszt nyújt, s legszebb reményeinknek horgonyát teszi. S vajon e titkos és mély befolyásnak mi a valódi oka ? A protestáns egyház azt mondja, hogy a biblia csodálatos könyvek csodaszerű gyűjteménye, a melyben minden szó Istennek csodaszerű ihletése által íratott, s ennélfogva oly teljes, tökéletes és csalhatatlan, hogy szerzői csupán igazat Írhattak. Ilyen formán a biblia az egyetlen csalhatatlan sinormértéke a vallásos hitnek és cselekedetnek, mestere a léleknek, s mint ilyen felette áll az észnek, igazabb a lelkiismeretnél, s nagyobb és megbízhatóbb a vallásos érzelemnél. Ez állításukat a prot. egyház tagjai az egyház te-