Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-30 / 31. szám

állam nyiltan nem üzen neki hadat; azonban evangéliumi fogalmaink szerint a ker.-ség ama felfogása épen nem találó; nem hagyunk fel vele, sőt szükségesnek tartjuk, azt a mit a ker-ség tanit ós követel, észszerüleg is megállapítni, ós itt a kapcsolódási pont nem más, mint a mit előbb általában a vallásról mondottunk. Ez miránk nézve egy hitmód, a legmagasb ós tökéletes vallás, mivel ez nem csak legszebben ós legigazabban kifejti az Isten megismerését s az embernek feladatát viszonyában Istenhez, hanem az ember emelkedéséhez ós megszabadulásához az élet gyarlóságaitól, a legigazabb utat ós a legszellemibb eszközöket mutatta ki, tehát mivel a vallási ösztön legbensőbb lényegének legteljesebben megfelel. Mi bebizonyitjuk ezt a történetből, azon világátalakitó, nópmegifjitó erőből, melyet ez tanusit, a miveltsógből és humanitásból, melyet teuyósztett ; bebizonyitjuk a mindennapi tapasztalásból, tisztító, felemelő, erkölcsnemesitő hatásaiból számtalanok lelkén; erejéből, melylyel bűuösöket Isten gyermekeivé szült, a hitbátorságból, a szeretet, béke, önfeláldozás, önmegtartóztatás, a türelem ós a remény örömének lelkéből, melyet igaz híveinek keblébe lehel. Sokak előtt ugyan különösnek látszik, hogy magas miveltsógü korunkban régi ősidők emberei és iratai által engedjük magunkat taníttatni ily féle dolgokban. De váljon nem járnak-e a jogászok, államférfiak is a régi rómaikhoz, gondolkodók, költők ós minden művészek is a görögökhöz iskolába? Az óvilág több irányban adott klassikus kiképzést, s hozott elő oly szellemi müveket, melyek mindaddig míg emberi történet lesz, nem szűnnek meg termékenyitőleg hatni az utókorra, s ez saját vesztesége nélkül nem vethetné őket félre. Hogy a vallás is, az ön- ós a viágtudatára ébredt emberiség legfontosabb szívbeli viszonya is, már akkor póldányszerű s felülmulhatlan teljeségben előállott, ebben nincs semmi megfogliatlan. Ott volt egy nép, mely természeti történelme által azon útra vitetett, legjobb erőit oda központositá, hogy az Isteut életének minden eseteiben keresse ós megtalálja, az Isten szavát műveiből ós tetteiből megértse, akaratát és valóságát úgy nyilvánítsa, mint ez még < ddig sehol nyilvánítva nem volt, és minden tóv- és mellékutakat hosszú öntudatos történeti küzdelemben mellőzzön; csak itt e népben, hol mind az iránt, a mi isteni, a vallás és erkölcsiség tárgyai iránt a legfinomabb érzék ós legmélyebb felfogás volt otthonos, ós sok iratokban letéve. mint a nép közkincsa szállottak tovább nemzedékről nemzedékre a legmagasb ismeretek, jelenhetett meg az, ki az ezredéves keresés ós találás processusát a vallási dolgokban befejezésre vitte, és mint megvalósult isteni élet ós világosság a legnagyobbat lótesitó, — a mit emberek érezve, gondolva, cselekedve viszonyukban az Istenhez hivatni vannak megtenni. PJS először hirdeté Isten országát, mint olyat, mely minden embereknek nyitva áll, ós mint ennek feje és királya egy országot alapított, melynek javai lelkiek, láthatlanok, öröké tartók, egy országot, a melyben minden egyes számára hely és romolhatatlan érték létezik. — egyszersmind ezen ország növekvésében és megdicsőülésében az emberi történet végét ós célját mutatja fel. — De váljon ezen egyházat, 1 — miután már majd két ezredévig haladtunk ösvényein — nem nélkülözhetnők-e már végül? Nem tagadjuk, hogy mai nap sok más segédeszköz is van művészetben ós tudományban, az embernek a puszta érzéki életből kiemelésére s fogékonyságának ébresztésére a szellemi s az ideális iránt. Mi igen is értjük azt, hogy tudományos ós magasb miveltsóggel biró emberek, kik ker. nézetekben, igazságokban szokások ós törvényekben növekedtek fel, s minden lópósen a ker. szellem és élet ihleti és érinti őket, tényleges részvét nélkül is az egyházi kegyelemeszközök ós gyakorlatokban fentarthatják magukat a magaslaton. De igy menne ez tovább akkor is, ha kereszténység és egyház eltöröltetnék? Egy épület alól nem lehet kivenni az alapot a nélkül, hogy az egósz össze ne omolnék. Egész miveltsógünk kereszténységen nyugszik. Hogy bizonyos tudományok csak akkor virágoztak fel, miután már az egyházi gyámkodástól megszabadultak, nem bizonyíték ez ellen ; e gyámkodás épen nem volt keresztényi, hanem hiba az egyház rószóről. Ha elvesszünk az anyai talajt, a melyből az eszményi ós humánus szellemi miveltség vetése felsarjadzott, akkor ki kell e vetésnek vesznie. Én ugy vélem, hogy mai napság nem is kellene messze keresgélnünk, hogy ilyfóle theoriák felvirágzását kezeinkkel is megfoghassuk. Azonban a tudás ós a tudomány által közvetített belátása az embernek valódi kötelességeibe mindig csak egy kisded csapatnak tulajdona leend, mig ellenkezőleg a vallás mindeneknek, még a legmiveletlenebbnek is sajátja lehet. És a tudósra nézve sem szégyen; a hol hiányzik, legalább is egy jele annak, hogy nála a lelki élet egyes hajtásait a töb-