Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-07-23 / 30. szám
Hála a gondviselésnek, még mindig találkoznak magyar prot. hitsorsosaink között oly nemes lelkek, kik a nevelés oltárára áldozatokat raknak! . . . S midőn egyházam nevében br. Majthényi Lászlóné szül. Pély Nagy Ludovika asszony ő nagy méltóságának többször kifejezett hálás köszönetemet a nyilvánosság előtt is megújitanám, vagyok tisztelettel SZABÓ LAJOS, ref. lelkész, Vallástanítás középiskoláinkban általános és prot. szempontból. (Vége.) A gondolkodástan tanulmányozásának jó részben arra kell szolgálnia, hogy kifejtsük szellemi tehetségeinket, hogy észrevevő tehetségünk által megkülönböztethessük a helyes képzeteket a helytelenektől, hogy értei miink által a tárgyak lényegét és egymáshoz való vonatkozásait megismerjük, felfogjuk, hogy eszünk által, — lelkünk lényegét és méltóságát felfogva — fölemelkedjünk az eszmékhez s ezeknek örök kútfejéhez. A phisikai világban ama törvényt látjuk, hogy valamennyi test a föld központjához vonzódik; az emberi léleknek ily központja az örök eszme, a végtelen, az Isten. Csak ez képezi neki cél- és nyugpontját, mely nélkül hasonlóan a homokra épitett házhoz, egyensúlyát vesztve nem nemesül, hanem letörpül, nem emelkedik, hanem lesülyed. Szomorú tanúságot tesz erről napjaink materialisticus iránya. Méltó tárgyát a beható és komoly elmélkedésnek képezhetik Greguss Ágostnak erre vonatkozó szavai; „Tagadtátok az eszmék hatalmát: — s az eszmék el nem. ismerése, vagy legalább tiszteletben nem tartása szülte a vallási közönyt, szülte ennek méltó testvérét az erkölcsi érzéketlenséget, fásultságot, mely a becsületet pénzzel méri s az igazságot szavazat alá bocsátj cü cLZ eszmék hitének megszűnése szülte a társadalmi eszméknek is, mint: haza, nemzetiség , köz-szellem, úgynevezett „alsóbbrendű műveltségi fokokra" szállítását, vagy épen semmibevételét; az szülte az elvek könnyűszerű megtagadását, s az egyetlen siker elvének fentartását és követését, a hires siker politikáját ; az a jellem sülyedését, a jellemnek elfogyását, a polgári és családi erények ki-, veszését. Az anyagi létet hirdettétek egyedülvalónak: — s tanotoknak készségesen felelt meg a szellemi élet és növelés elhanyagolása, az anyagi elvek utáni mohóság, szédelgés, a baromi megelégedés, megnyugvás az anyagi kényelemben, mint a melyen túl n ncs is egyéb kívánni való, mely azonban kell, minden áron kell, s mivel pénzen megszerezhető, a pénznek minden másravaló tekintet nélküli hajhászása és korlátlan uralma alapját vetette meg." Mit kelljen ily siralmas körülmények közt tenni? Vissza kell állítanunk az eszmék uralmát és pedig a vallás erkölcsi nevelés-oktatás által! . . . A gymnásiális oktatásnak fő-föladatául kell tennünk „hogy a kor ezen kórjának ellene dolgozzék, nem részére." Az emberrel be kell ismertetnünk, s minden lehető szellem vall ás-erkölcsi eszközzel azon vallomásra, elhatározásra és cselekvésre bírnunk, hogy kénytelen legyen fölkiáltani: „Parens deorum cultor et infrequens, insanientis dum sapientiae consultus erro; nunc retrorsum vela dare atque iterare cursus, cogor relictos." (Hor. Carm. L. L. c. 34.) Akkor lesz- a philosophia s vele minden tan, — „doctrina — quae vim promovet insitam, rectique cultus pectora roborant. (Hor.) Hogy pedig az ily irányban vezetett és kezelt oktatás az annyira szükséges fegyelmet, mely nélkül, valamint hadsereg nem vert meg ellenséget soha, ugy tanoda, tanár, tanszervezet sem fog sikert aratni soha — véghetetlenül megkönnyíti, mivel a növendékek nem félelemből, de szeretetből követik a jót, — ki akarná tagadui ? A növendékek fegyelmetlensége, az illető intézet vallás-erkölcsi iránya hiányának legkiáltóbb bizonysága, legcsalhatlanabb eriteriuma. Mindezeknek — ha reassumálom lelkemben — úgy látszik fele is bizvást elég lett volna arra, hogy állitásom igazsága felől az elfogulatlan keblek meggyőződjenek. Szükségtelen is tehát ismételnem, miszerint ezek azon általános elvek és nézetek, melyekből minden tanintézeteknek inomisse kell kiindulniok, ha a rájok bizott nevendékek lelki érdekeinek s az emberiség követelményeinek megfelelni akarnak. És ha ezeket szemök elől nem tévesztették, akkor feladatuknak emberül megfeleltek, mert a társadalomnak vallásos, s ebből folyólag erkölcsös, munkás s így haszno s tagokat neveltek, — a haza pedig hálás elismeréssel fogja jutalmazni fáradozásaikat, mert tudja, és lelkében mintegy előre látja, miként fog annak szent földe ily irányú nemzedékek által nagygyá és hatalmassá fölvirulni. Áttérek már most feladatom másik részére, melyről azonban nem sok mondani valóm lesz. Mert valamint a testileg egészséges emberről föl lehet tenni, logikailag — legalább — következtetni, hogy munkásságát, ha kell, minden irányban fogja érvényesíteni s nem lesz heréje a társadalomnak, hogy rá lehessen a költő szavait olvasni : „Nos numeri sumus, et fruges consumere nati," aképen arról, kinek vallás-erkölcsi érzeményei a jelzett irányban kifejtetvén, elv- és jellemszilárdsága, Istenbem rendithetien hite mellett — a szépnek, jónak és igaznak tán tori thatlan követője marad, föl lehet tenni, hogy a haza és egyház buzgó tagja leend. Mindazonáltal nekünk protestánsoknak, szemben evangéliumi egyházunkkal, melynek utoljára is védpajzsa alatt állunk s keblén nevekedve védszárnyai alatt magunkat jól érezzük, de szemben a szülőkkel is, kik gyermekeiket vezetésünkre b'zták, s végre magával a növendék-sereggel szemben, kik leendő támaszai azon egyháznak, melyre még hazánkban ki tudja, micsoda missió vár, kötelességünk a felekezetiség álláspontjára helyezkedve, a ránk bizott növendékekből egyházunk számára minél buzgóbb s odaadóbb tagokat nevelni.
