Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-16 / 29. szám

lett volna képes ezen tengernyi sokaságot befogadni, ez okból a szertartás a templom előtti nagy téren tartatott. Siratja a megboldugultat hű ápolója, szeretett neje szűl. Kiss Júlia asszony, kivel 23 évi boldog házasság­ban élt; Nelli, Emma, Paulina és Gyula gyermekei; még élő mostoha anya és öcscse Simkó Frigyes bodonyi lel­kész Siratjuk benne a jó barátot mi tiszttársai, s gyá­szolja az egész esperesség. Nyugodjanak porai békében ! PUTZ LAJOS. surányi lelkész, esp. jegyző. Német Károly lelkésztársam tudósítása Székesfehér­várról az uri szent vacsora megünnepléséről a fehérko­máromi egyházmegye lelkészei közt (,,Prot egyh. és isk. lap 19 sz."), engem is fölbátorít arra, hogyszavakat köl­csönözzek azon eljárásnak, a mint a győri evang. egy­házmegye lelkészi kara rég idők óta e szent cselekvényt végezni szokta, még inkább, a hogyan f. év Pünkösd he­tében Csikvándon végeztük. Évente háromszor, — a böjti, pünkösdi és őszi kántornapok alkalmával szokunk összegyűlni, fölváltva mindig más meg más lelkész atyánkfija barátságos haj­lékában, hogy itt a szeretetvacsoráját testvériesen meg­oszszuk, előkészítve e cselekvényre mindenkor a helybeli lelkész alkalmi beszéde által. — A cselekvény végeztével rendesen a legidősebb közülünk meleg szavakban, mintegy óramutató rá mutat egyházi életünk kedvező vagy kedve­zőtlen jeleire, és ezekkel szemben azon teendőkre, melyek a lelkészre várakoznak. Végre testvéri szeretetre hív föl. A legutóbbi, tehát a már emiitettem pünkösdi kán­tor eltér a többitől, a mennyiben az Úrra emlékeztető vacsora végeztével, - Szigethy Dániel, malomsoki lel­kész, egyik nem rég elhunyt lelkésztársunk emlékét ele­venítette fel közöttünk, mint kebelbarát szívből merített, őszinte rövid szavakkal ecsetelvén az elhunytnak pálya­futását. — Oly jól esett e hang, különösen akkor, midőn mindnyájan egyenlő akarattal voltunk együtt.a pünkösdi lélek hatása következtében az Úrnak templomában ! Miután még eddig a megboldogult lelkésztárs necro­logja közölve nem volt: hadd adjam át nevét a történet­nek ez egyházi lap közvetítésével, mely elhunyt egyházi féríiak nevéhez fűződött adatok közlésére oly szivesen nyitva áll: Néhai áldott emlékű Zathürecky József móric­hidai evang. lelkész 1810-ben Fölpécen született. Atyja Zathürecky Miklós akkor Győrmegyében megyei hivatal­nok. Középiskoláit Sopronban, akadémiai évét Bécsben végezte. 1833-ban ordináltatott a nagy tehetségű Halassy Mihály kispéci ev. lelkész mellé káplánnak Ennek oldala mellett tanulta el azt a kifogástalan pásztorkodás!, mely­lyel nyájának kitűnően hű legeltetője, Őre volt. Sok ifjú vett tőle ez érdemben biztos jó tanácsot. Alig egy évre rá bekövetkezett főnökének halála, kinek helyébe a kispéci gyülekezet fiatal káplánját örömmel szerette volna vissza megmarasztalni, de az akkori egyh -rendszer következté ben, jóllehet a gyülekezet ügyét a kerület elé terjesztette, nem nyerhette el a még^ma is jól jövedelmező, de a mi főbékés lelkű gyülekezet körében a lelkészi állást. így fogadta el 1834-ben a porrog-szent-királyi gyülekezet meg­hívását a somogyi egyházmegyében, hol 1847-ig lelkész­kedett. A mi itteni lelkeszkedését nevezetessé teszi, az hogy az ő vezetése alatt épült föl az egyház mostani kedves alakú temploma. Nejének, a kedves emlékű, de ma már csak néhai Székely Zsófiának kívánságára, hogy közelebb legyenek szülőföldjökhez, a sokkal jövedelme­sebb egyházat egy csekélyebb jövedelművel, Morichidával (Győrmegyében) cserélte föl 1847-ben, hol 29 évig tevé­kenyen működött, mígnem 21 évi szomorú özvegység után f. évi január 16-án, 76 éves korában jobblétre csen­desen átszenderült. Temetése a rosz kedvezőtlen téli idő dacára is népes volt Örökösül csak egyetlen egy fia ma­radt, Zathürecky Géza, ki mint képzett gazda gazdaság­ban van. Ha még többet akarna valaki róla tudni, megmond­hatom röviden, hogy ő oly egyházi férfiú volt, a kit min­denek szerettek Jelszava, életiránya abban culminált: ,.Kicsoda háborgattatik, hogy én nekese­r e g n ék ?: i Jogaiban sértett hitsorsos, különösen lelkész vagy tanitó nála mindig nem csak jó tanácsra, de részt­vevő kebelre is számíthatott. És e szép erény ugy látszik örökségkint szállt a boldogultra, mert az ő őseinek egyikéről, Zathürecky Istvántól jegyezte föl azt a történet Múzsája, hogy mikor a Pozsonyba delegált judicium által a felső magy. országi szegény prot. papok száműzetésre ítéltettek, Silé­ziába átvezető utjokon, Zathurcsában (Turóc m.) — a honnan eredetileg származtak — az ő házánál tartottak búcsúzót hazáj októl és kedveseiktől, miután Zathürecky István által utipénzzel, Önmagáéból áldozva és más vagyo­nosabbaktól összegyűjtve, elláttattak volna. Visszatértek­kor is a szegény száműzötteket az ő háza fogadta a hazá­ban vendégszeretőleg először. Legyen béke az Úr e hűséges munkásának, ki az Úr szőlejében oly sok érdemmel, de azzal soha zajt nem ütve, oly sokáig szerényen munkálkodott. BOGNÁR ENDRE ev. lelkész. ADAKOZÁSOK, A pesti prot. árvaházra. Dömötör Károly n.-harsányi ref. leik. ur a máj. 28 tartott confirmatio alk ) Imával gyűlt adakozás 3 frt 84 kr. Tóth Ferencz ev. leik. ur a n.-rábei confirmáltak ré­széről 1 frt 20 kr. Varga László, monostori ref. leik. 1 frt 35 kr. S z t e h 1 ó János eperjesi esp. úr az elemi iskolások krajcáros gyűjtésének eredményét 2 frtot', Török Jó­zsef ceglédi ev. leik. úr az elemi iskolások részéről 4 frt; Békássy Sándor beregszászi ref. leik. úr a

Next

/
Thumbnails
Contents