Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-16 / 29. szám

PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásná 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. Teljes számú példányokkal még* mindig szolgálhatunk. A hit-közöny. A fentebbi cím korunknak egyik jellemvonását képviseli. A vallás, nagyon sokak szerint, nem feltétlenül szükséges a boldoguláshoz. Az egyház veszti vonzerejét, szóval rohamosan terjed a vallástalanság. A latiufaju népeknél hit dolgában nagyrészt csak szélsőségeket találunk: babonás rajongást, és atheismust. A germán néptörzseknél azon irány kezd egyre türelmetlenebb követelésekkel jelentkezni, mely a vallást a tudományok felvirágzása nyomán meghaladott álláspontnak s így mellőzendőnek tekinti. Szabadelvű németországi egyházi lapok is sajnálattal emiitik fel, hogy a polgári házasság behozatala után nem várt arányban növekszik azon családok száma, melyek gyermekeik születése alkalmával a keresztséget mellőzik, egybekeléseknél az egyházi áldást szükségtelennek tartják. Másrészről a^tanuló ifjúság mind határozattabban visszavonul a papi pályától; már is több vidéken észlelhető a lelkészhiány, s méltán lehet aggódni, hogy később általános leend országszerte. Hazánkban is szinte járvány-jelleget öltött a hit-közöny. Kik még szivükön hordják a vallás ügyét, minél nagyobb kört tekintenek át, annál bánatosb panaszszal emlegetik, hogy az igaz hit-buzgóság az elhúnyt apákkal együtt sirba szállt. A vallás szolgái fájdalommal ós bús sejtelemmel beszélnek a vallástalanságnak, e mérges gyomnak tovább terjedéséről az élet kertében. És ha az elődök által az üldözés ezer viharai közt megvédett hazának, s szent örökségkép reánk maradt egyháznak jövőjére gondolnak, szorongó aggodalommal valják be, hogy a hit-közöny, e láthatlan féreg százszorta vészesb ellenség a külzivatarnál. Az egyház felett baljóslatú felhők tornyosulnak, Sión várának falai ingadoznak. Ismételten elmondjuk panaszainkat, nyiltan feltárva a sebet barát és ellenség előtt. A fájdalom mellett ott van mindannyiszor azon reménynek halvány sugara, hogy a vészkiáltás, mint hajdan Rómában a rémhir — „Hánnibál ante portás!" — végül is felrázza a védelemben elhunyt apáknak békében, tétlen nyugovd fiait. Mit tegyünk az ostromló áradat ellenében? Mily állást foglaljunk el; mily irányban áldozhatunk egyházunk érdekében a siker reményével. E lapok hasábjain többszörösen volt már szellőztetve e kérdés: s megújítva hangzanak fel jó akaratú tanácsok, buzdító felhívások a munkára, minek célja a vallásellenes irány visszaverése. Szerintem, hogy védelmi teendőinkkel tisztába jöhessünk, mindenek előtt meg kell ismernünk a hit-közönynek indokait. Mitrovics Gy. egy közelebb megjelent munkájában azt mondja: „Bennünk magyarokban, nemzeti vérmérsékletünknél fogva nem nagy a vallás iránti fogékonyság." *) Egy más írószerint: . . „magyarnyelv nem nemi, s bár a magyar nemzet már nemi nyelveket bíró nemzetek körében fejlődött, eme körülmény máig is hatással van reá ; valószínűleg ebben leljük kulcsát a magyar vallási közönyének.« **) *) Egyháziatlanság és üres templomok. Egyháztársadalmi elmélkedés 80. 1. **) Dr. Mayr Aurél. A nyelv eredetéről W. H. I Bleek. ford. Dr. M. A. 26. 1. A forditó jegyzete. Bleek s idézett művének forditója is azt vélik, hogy nemi nyelveknek azon sajátsága, miszerint a tárgyakat nemileg is (him, nő s köz nem) megkülönböztetik, kezdettől fogva nagy hatást gyakorolt a képzelet fejlesztésére, s közvetve folyton élesztette az illető népek hajlamát a mysteriumok iránt. Gy. F.