Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-02 / 27. szám

változtatás tétetik, 34 dicséreten részint változtatások té- j tetnek, részint egyes versszakok kihagyatnak, 6 dicséret pedig, ugy mint a 25, 26, 35, 191, 209, 229 egészenkihagy ;itni javasoltatik. A komoly vizsgáló előtt különösnek tűnik fel, hogy a változtatás nélkül meghagyott di cséretekben számos oly hiba fordul elő, minőket a küldöttség több helyeken kiigazitani jónak lát, sőt oly hibák is, minőkre ugy látszik a küldöttség nem is gondolt. Gondolhatná valaki, hogy ezek csak légből kapott beszédek, ám álljanak itt a példák (csak kevés a Sok közül) fennebbi állítás igazolására: míg több dicséretből a „sententia" szó kihagyatik, addig megmarad a töb- ; bek között a 13-ik dicséret 4-ik versszakában. A 15-ik dicséretben meghagyatik e nyelvtani hiba : „megessen" a 20-ik d. 2-ik v. szakában ..harmadnapi kegyetlen", a 33-ik dicséretben: „Jézus elvégezvén dolgát, mely őt nézte, mint hű szolgát" ugyan e dicséret 3-ik v. szakában : „bárány ídvezitőnek" (Jézust báránynak mondja az írás, de bárány ídvezitőnek nem, mely kétértelmű kifejezés). — A 38-ik d. 5-ik v. szakában meghagyják e kifejezést: „soha ne legyünk restesen", míg a „siketes" szót kiigazítják, mely jobb amannál, a 42-ik dicséretben nem igazítják ki e rosz szófűzést: „Életünk e tudománynyal hogy megegyezzen" holott, mily könnyű kiigazítása eképen: „hogy életünk e tudománnyal megegyezzen". Az 54-ik dicséretben meghagyják a „szűz méhében" kifejezést, míg másokban p. o. a 110-ik dicséretben e szót mással cserélik fel. Az 55-ik dicséretet változatlanul hagy- I ják, pedig ebben fordul elő már amaz Erdélyi J. által is igen helyesen megnótált kifejezés „oh angyalok legörbedve nézzetek e titokba" sat. Miért és miképen legörbedve? ! . A 152-ik d. 3-ik versszakát is hagyják, nem törülik, pedig az már az iskolás gyermek szűk tudatvilágával is ellentétben áll, végül, hogy többet ezúttal ne említsünk, és mellőzzünk más egyéb fontos szempontokat, melyeket figyelmen kívül hagyni nem kellett volna, felemiitjük még a 2-ik v. fohászban (invocatio) a „t é r d h a j t á s" kifejezését, mely protestáns-ellenes. Mi nem szoktunk térdepelni, ez nem tartozik a mi cultusunkhoz, miért énekeljük hát, ha nem teljesítjük ? . . Az egyes versszakok kihagyását illetőleg mond a javaslat elfogadhatót is, ugy de itt megint az a baj, hogy ha azokat kihagyjuk, következetesek csak ugy lennénk, ha mindazokat elhagynék, melyek a kihagyni javasoltakkal egy kategóriába esnek. Sok kihagyást nem látok azonban indokolva, például és főkép a 67-ik s 68-ik dicséret kihagyatni javasolt versszakait (kihagyni javasoltatik a 67-ik dicséretből 4, 5, 6, 7-ik 11-ik 12-ik 13-ik 14. v. sz. a 68-ikból 4, 5, 7, 15, 16.) Nem tudom más hogy van vele, de én ezeket az énekeket szépség, erő, méltóság költészeti még pedig sz. költészeti tekintetben mindjárt a 130-ik dicséret után teszem, bennök a nyelvezet költészeti műtökély magaslatára emelkedik, az igaz, önmegadó vallásos érzelem az első sortól az utóisóig megvan, sőt fokozatosan emelkedik, rímei dallamosan össze zenge-Rek ; igaz, hogy vannak benne egyes kifejezések, melyek erősek, s talán inkább világi költészetbe valók, mint p. o. „ordíts óh-oroszlán", „baglyok jőnek elő", „szökött rabszolgák" sat. de ezeket kiigazitani könnyen megy annak, kit a költészet istennője, múzsája megcsókolt. Szóval én e versszakok kihagyását oly veszteségnek tartanám ugy költészeti, mint vallásos tekintetben énekes könyvünkre nézve, melyet nagyon silányűl kárpótolna az az egy pár krajcár, melyet így meg gazdálkodnánk ; bizony sokkal többet vesztenénk a réven, mint nyernénk a vámon. Sőt tovább megyek, s azt mondom, hogy ezen énekeket több néhány jelesebbel egyenesen felvenném a népiskolai olvasókönyvekbe, hogy azoknak magasztos szépségeiket a köznép is megtudja érteni. Az egyes változtatások is nagy részben igen csekélyesek, hogy ne mondjam lényegtelenek, sőt itt-ott az írálybeli hibákat is lehetett volna sokkal szebben a költészet törvényeihez illőbben igazítani. P. o. a 12-dik dicséretben ezt: „ahol pökdöstek, csúfoltak" így igazítják; „ahol tégedet csúfoltak", a „tégedet" „őtet" szavakat több helyeken kiküszöbölik, itt meghagyják, mily könnyű lenne igazítani igy : „ahol téged megcsúfoltak." A 3-ik v. szakot így óhajtják: „ott hamisan vádoltatál és halálra kárhoztatái!" Ki? vagy kit? Kétjelentésű, meg nem állható, homályos. Bár ez is gyenge lehet, de így is jobb volna a két sor: „Hazug ajkon hamis vádak." „Által adtak a halálnak." A 8-ik v. szakot kihagyatni javallják, pedig lehetne igazítani, (más jobban mint én), de csekély felfogásom szerint megállhatna így : „Oh törüld el bűneinket ! Melyek nyomjak szíveinket; Rajtunk van esésink mocska, Véred azt fehérre mossa". A 24-ik d. 2-ik v. szakában, ugy a 128-ik d. 3 v. szakában csekély felfogásom szerint jobb az eredeti szöveg, mint az igazitás. A többi igazitások részint helyben hagyhatók részint lényegtelenek. Az egészben kihagyni javasolt dicséretekre nézve a küldöttség véleményében különösen a 25, 26, 35, 209 dicséreteket illetőleg osztozom. Im e feltüntetett adatokból kitetszik, hogy a tisztelt küldöttség nagyon is a könnyebb végét fogta a dolognak.^ Mindenesetre megvárhattuk volna, hiszem és sértés nélkül vélem ezt kimondani, hogy cultusunkat ily mélyen érintő munkálatban kilettek volna téve azon elvek, szempontok, melyek szerint az igazitások történtek, ne maradt volna el mindenek felett az indokolás, melynek hiányában a küldöttség munkálata pusztán egyéni indokolatlan vélemény fokára sülyed az elfogulatlan vizsgáló előtt, még akkor is, ha a ft. superintendentia rá ütné pecsétjét. Most veszem észre, hogy gyűlésről akarván tudósítást. irni, a magam véleményéről beszélek, némileg azonban ide tartozik ez, mivel körülbelől ezen kifejtett indokok alapján mondotta ki gyűlésünk ama határozatát,