Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-02 / 27. szám

nincs, hogy betűről betűre tudhatnék e könyvet, ínég sem ismernénk Erdély egyetlenegy megyéje, székje vagy vidékének még csak a nevét is. Igaza van szerzőnek, hogy a politikai fölosztás gyakor változásoknak van kitéve; de ne feledje, hogy könyve nem örök időkre van alkotva, sőt valószínűen legföljebb néhány évtized keretén belől használtatik kézikönyvül, s ez idő alatt, ha uj politikai beosztások jönnek is létre : a vidék ősi neve megmarad, s ezek ismerete nélkül a tájékozódás csak olyannyira pontos és világos orographiai és hydrographiai csoportositások segélyével lehetséges, minőnek készítésére nem minden bokorban akad alkalmatos ember. Ha Páncél úr egyáltalában nem ismerteti a vidékek neveit, ugyan kérem honnan tudja a gyermek, hol van az a búzatermő Háromszék, hol az a gyümölcsös Szilágyság s Kővárvidéke, melyekről szerző a terményeknél kénytelen kelletlen emlékszik ? ! Erdélynek, mióta Magyarországnak csak részét képezi, megszűnt politikai önállósága, egyik államférfink mondása szerint, Erdély ma már csupán geographiai fogalom. A földrajznak tiszteletben kell tartania el kell ismernie a politikai meghatározásokat. Szerzőnk azonban egy már 1 oldogúlt, jogfacsaró kor, a Bach-korszak határjelölését veszi irányadóid, s Erdélyhez csatolja az n n. partiumot is. Mentségére szolgáljon azonban a szerzőnek a közszokás. Az Erdélyiek most is Erdélyhez számitják a partiumot. Azonban a partiumot illetőleg van egy kevésbé kimagyarázható körülmény. Ugyanis a munkához mellékelt térképen Záránd vármegye is Erdélybe van kebelezve, a szövegben azonban nincs róla egy szó emlités sem. Igy esett meg az az eset, hogy Zarándmegye két szék között pad alá esett. Végig olvasva e munkát, gondoltuk, hogy ntközben megtekinti a vármegye nevezetesebb helyeit, s természeti kincseit, de nem tette ; azt meg nem is vártuk, hogy megnevezze a megyét. A tanuló e mű által utaztatik egyik helyről a másikra, sohse tudva mely megye vagy vidék kerületén jár, mert itt „nincsen semmi politikai fölosztás". Az ilyen határozott „nincsen semmik" vezetik rá az irókat a modorosságra, s azzal karöltve járó túlzásra ; e munka is kiválasztott kedvenc módszerével halad tárgyán keresztül, nem tekintve, észre sem véve a tévedéseket, melyek ezzel együtt járnak. Az előttünk fekvő két füzet meglehetős alapossággal, figyelmes gonddal van írva, de szerzőik a paedagogai elveket nem tudják szervileg feldolgozni s azoknak külső mázát túlságba viszik. Az ujabb nevelési irányok külsőségeinek túlhajtása, jellemző tulajdona ujabb tankönyveinknek. De a figyelmes olvasó könnyen fölfedezi az álszkt, s tudva hányadán van a dolog, hamar belátja, hogy bizony igazat mond a példaszó : nem mind hintó ami hintáz. Botlások nagyobb számmal Kőrösy úr könyvében fordulnak elő. Ilyen pl. hogy Győr, Sopronymegyéket a magyar felföldi sikság részeinek nevezi. A sopronyi kath. egyház tornya az országban legmagasabb ; téves állitás, a városi vigyázó torony az a magas épület. Szarvashiba már az, hogy a fejérmegyei Bodajk szerző szerint „a Duna mellett" fekszik. Olyanforma^ állitás, mintha Debrecent a Tisza mellé helyeznők. Páncél úrnak a legtöbb erdélyivel közös hibája, hogy a szászt a német mellett, továbbá a zsidót, a cigányt külön nemzetiségnek számítja. Ugyan meddig kísért ínég ez a középkorból szakadt észjárás ? Vau még a Páncél úr dolgozatában három históriás ének a lehető legrosszabb kiválasztással. A Dézs város nevét Deustól származtató „Emlékezzünk régiekről" kezdetű mese, nem egyéb alaptalan szójátéknál. Temesvári István deák verses elbeszélése Kinizsiről, négyes sőt nyolcas rímeivel, rengeteg „valáival", nem való tankönyvbe. Még legkülömb a nagyenyedi két fűzfáról szóló versezet Mindezek helyett szerző, találhatott volna a betanításra érdemesb darabokat, ha ott kereskedik ahol kell, t. i. claisicusainknál. Igy e három krónikás ének közlése a szerző hibás tananyag kiválasztásának rovására esik. Ily hiányok dacára is, tekintetbevéve mennyiségileg elég terjedelmes népiskolai földrajzi irodai munk jelenlegi siralmas állapotát, e cikkecskében rostált két könyv e téren kétségkívül nyereségnek tekinthető. DE. BALLAGI ALADÁR. B E L F Ö L D. Tudósítás a f.-szabolosi ref. egyházmegye f év jnn. 21. s több napjain Kisvárdán tartott számvevő gyűléséről. Altalános panasz, hogy az idők nehezek, az anyagi csapások lenyomnak bennünket, s így nincs meg a kellő elevenség és frisseség a szellemi ügyek előmenetelében sem! . .Ez úttal ellenkezőről győzött meg engemet íme a gyűlés, melyről tudósitani akarom azokat, kik honi egyházaink szellemi anyagi fejlődése iránt érdeklődnek Nem volt e gyűlés néptelen, egyharmadánál több jelen volt egyházmegyénk papjainak, nem is említve, hogy az egyházmegyei tisztviselők ugy egyházi, mint világi részről egy világi jegyző kivételével mindnyájan jelen voltak. A gyűlés 10 óra felé nyittatott meg 21-én a szokásos imával, mely az egyházmegyei gyűlés természetéhez a legillőbb és nagyon rendén van; azonban én szerény véleményem szerént nem tartanám feleslegesnek, sem példátlannak azt, ha a tisztelt elnökség az ima után megnyitó beszédet tartana, mely bizonyos irányeszmék, egyházi életünk általános, vagy részletes fejlődése, emelkedése, netalán hanyatlása, az ideható okok feltüntetése s más több eféle tárgyak s eszmék körül forogna. Mondhatná valaki, van elég tárgyalni való ügy, miért töltenok ezze^