Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-25 / 26. szám

Kánonokból" 88 példány még a nevezett egyházmegyebeli tanítók gyámintézete pénztárnokánál Fejérgyarmaton 1 forintjával kapható. A kik azért e nagybecsű munkát bírni óhajtanák, tisztelettel kéretnek szíveskedjenek becses megrendeléseikkel Liszkay János fejérgyarmati tanító és kántor úrhoz, — mint a szatmári ref. egyházmegyei tanitó gyámintézet pénztárnokához fordulni. A könyv ára elküldése postai utalványnyal legczélszerűbben esz közölhető. Postai állomás helyben van. Tisztelettel tudatja : Kalós Péter, (iszabecsi ref. lelkész.*) * Kérelem. Szíves tisztelettel fölkérem mindazon urakat, kiknél a „Temetési énekek" czimü munkámra előfizetési iveket helyeztem el, hogy azokat legkésőbb folyó év julius l-ig hozzám beküldeni méltóztassanak. Egyszersmind eddig jelentkezett előfizetőim megnyugvására van szerencsém kijelenteni, hogy nevezett művem a jövő hó első felében sajtó alól kikerülvén, azt azonnal kézbesitendem. Miskolcz, 1876. junius 20-án Filep Endre. NECKOLOG. Nagyapám emléke. Szorulni érzem szivemet; a tollat remegve fogom kezembe, sejtem, hogy részrehajlás s dicsekvés vádjával illetnek némelyek, midőn ezen életrajz megírásához kezdek, — fáj a szivem, hogy őt nekem kell ismertetnem ; kicsinynek érzem erőmet, hogy a multat kellőleg, híven ecseteljem; sejtem egy néhány olvasónak criticáját, mely rajzomat némely helyeken erős, durva színezetűnek itéli, majd azzal vádolván : „mindenki a magáét dicséri," — mindegy nekem; feladatom hűen tükrözni vissza főt. Ball Mihály nyug. főesperes és nyug. polgárdi lelkész életét, mely életfolyamnak lesznek csendes, kristály tiszta, méltóságos, majd pedig néhol iszapos — mellék patakok által felzavart folyásai is. A dunáutuli egyházker. Igar nevü községében az 1791-ik év tavaszán april 10-én nagy öröme lett egy szerény lak földmivelő népének ; az apa nemes Bali Mihály és az anya Végbeli Erzsébet hálatelt kebellel és örömmel dicsérék az Urat, ki egy fiu-gyennekkel ajándékozá meg őket, nem is sejtve, hogy az egyszerű bölcsőben szendergő Mihály nevü kisded, még valaha egy egyháznak, egyházmegyének Mózese," Pálja, egy egyház-kerületnek egyik legjelesebb férfia legyen. — Négy év múlva Veszprém megye Csajágh nevü községébe költöztek Mihály szülei, s ezen igénytelen községben kezdé meg az eleven, életrevaló gyermek tanulását. Elvégezvén elemi tanulmányait, a 12 éves gyermeket felvitték szülei Pápára 1804-ben már mint 3-ik osztályú növendéket, itt nevekedett ő testben s lélekben kitűnően, — mely gyarapodás — minden esetre a ritkaságok közé *) Az „Evangyéliomi Protestáns Lap" az ,, Egyházi Szemle" B az „Erdélyi Prot. Közlöny" Nt. szetkesztői tisztelettel kéretnek e jelentés átvétele- s közzétételére. K. P. tartozik. — Szegény szülőktől származván, sokat kellett neki nélkülözni, különösen kisebb korában, midőn még az önfentartásra megkívántató képzettség hiányzott nála. Sokszor hallottuk tőle, midőn együtt ültünk a családi asztalnál s mikor az öreg ur felvillanyozott kedélyével belejött a déákélet elbeszélésébe, hogy mennyit éhezett, a leghidegebb és zimankós télben is hányszor utazta át az akkor még rengeteg Bakony erdőséget, egy szál kabátban, talpatlan, összeszakadt csizmában, a zsebben egy zsemlyével, enyhet és meleget csak a szegény szülék karjai közt találva. Inspirálva levén a mély vallásos érzettől, papi pályára lépett, melyen már anyagilag jobb helyzetbe jutván, szellemi erőit is még kitünőbben fejlesztheti., mert hiszen tagadhatlan igazság, hogy sziv és lélek csak ugy nemesedhetik, fejlődhetik, ha az anyagi erők sem hiányzanak, melyek mintegy közvetítők az emberi magas tökély s a felfelé törekvő munkásész között. — E pályán kedves emlékű s kitűnő tanárai voltak, Márton J., Tóth F., Mokri. 1813-ban végezte be tanulását, mint a gymnasiális iskola syntaxis tanára. —- Alig vervén le magáról az iskola porát, már pár hó múlva ismét praelegálnia kellett a kis múzsáknak Szilas-Balháson, hova rectornak hivatott meg 3 évre. Tanítóskodása és társadalmi élete csakhamar igen kedveltté tevék őt, szeretett és közkedvességű tanitó lett. Három éve kitelvén, Pozsonyba ment a németnyelv tökéletesebb elsajátítása végett egy évre, majd Bécset látogatta meg, hol a theologiai tanfolyamon félévet töltött ; majd ismét félévet a külföldi egyetemek látogatására szentelt. Külföldi útjából hazajővén Fülére (Veszprém m.) hivatott esperesi segédlelkésznek. — Kevéssel utóbb rendes lelkész lett Csőszön 1819-ben. — Ifjúi hévvel fogott az óhajtott s most már elért hivatal jó betöltéséhez. Itt lépett házas életre. Váradi János volt déghi lelkész egyetlen leányát: Esztert vévén nőül. 11 év múlva szebb tér nyilt előtte, hol páli erélyének kifejtésére, érvényesítésére bőven adta az anyagot, az akkor demoralizált kálozi (Féhér m.) gyülekezet, mely őt papjául választá 1830-ban. — A szóteljes értelmében ; elromlott néppel kellett bánnia, kik nagyrészt uradalmi cselédek, vagy kevély, gőgös gazda emberek voltak, mind két elem rakoncátlan, beleszóltak a tanításba, az urasztalát megterítve feldöntötték stb., hanem azok is emberökre találtak, mert miután a szép szó, intés dorgálás mitsem használt, belátta ő hogy ily néppel szemben csak szigor használ; minden vasárnap a templom előtt volt a deres, melyen végig verette a javulni nemakarókat ; ezen kemény bánásmód használt, mert a hivek megtértek, utóbb jó emberek lettek. — Kálozon tűnt ki mint hires szónok, miért is nagy ünnepélyek és temetések alkalmával őt hivták meg szónoknak. — Hazaszeretetét a hol csak lehetett, hathatósan kimutatta. — Fehérmegye gyűlésein mindig megjelent, hazafiságával, gyújtó szónoklataival oly érdemeket szerzett, hogy Fehérmegye 1836-bau örökös táblabirójának választá. 1839-ben a mezőföld