Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-18 / 25. szám

773 774 umok — mint itthon iskolák és gyülekezetek alapítása által, az egyház felvirágzásának szentelék ; az isteni igét annyira nagy becsben tartották és szomjúhozták, hogy napi-járó földet sem resteltek elmenni, hogy annak áldásaiban részesülhessenek az art. templomokban; csak alig 50 éve még annak is, hogy egyházmegyénk is dicsekedhetett nem egy oly gyülekezettel, hol a korcsmábajárás annyira szokatlan volt, hogy a ki iszákossági hajlamának ellen állani nem tudva, oda néha ellátogatott, ez csak is lopva merészelte tenni; addig pedig évek multak el, mig a nagy gyülekezeteknél is egy törvénytelen születési eset jegyeztethetett volna be az anyakönyvbe. És hogy ez a nép, mely erkölcsi tisztaságára oly sokat adott, egyházát, vallását, hazáját mennyire szerette, lelkipásztorait mennyire tisztelte, tudjuk mindannyian. Hogy ez mai napság már nem ugy vau, mi lehet annak az oka? kérdhetni méltán. Hogy a vallás-erkölcsi élet ós egyháziasság, oly gyorsan — mondhatnám . egy ember öltő alatt — leszállott csaknem a fongypont alá, mi idézte e jelenséget elő? E kérdést már többen szellőztettek, az egyh. irodalom terén, s Horváth barátunk is felelt reá meggyőződébe szerint emiitett értekezésében. Ámde én ügy érzem, hogy bármily sok igazat mondtak is el az illetők, a kérdés megfejtésére adott feleleteikben ; s bármily ügyes és éles szemlélő tehetséggel forgolódtak sok jelesek is a súlyosan beteg egyháztest kóragya körül; hogy a betegségnek jelentkezett symptomaiból a leghelyesebb diagnosist felvehessék s a legbiztosb sikerű gyógymódot megállapíthassák, szeriutem még ez ideig a szegnek fejére senki sem ütött igazáa ! Mindazon értekezésekben ugyan is, melyeket a fentebbi kérdésről, honi egyh. irodalmunkban olvasni szerencsém volt, a baj szülő okát, legelső sorba , a folyó század folytán kifejlett korszellemben, a sokféleképen változott életviszonyokban, az elhauyagolt népiskolai oktatásban és nevelésben, az állani politikájának, az alkotmányos jogok helytelen gyakorlása által előidézett káros befolyásban, a lelkészek elvilágiasodásában stb. keresték ós vélték megtalálai. Nekem azonban ugy tetszik, hogy ezek mind csak gyümölcse: azon fának, melyet az ellenség ültetett az Úrnak szőlőjébe, mig az Urnák szolgái, kiket ő annak megőrzésére rendelt, aludtak; vagy ha ébren voltak is, nem ismerték meg a vackort, s nem különböztethették meg a jó ódesizü alma magjától, a konkolyt a jó gabouától s maguk is még segítették ültetni s ápolni azt. Mert ugyan mi ád lökést az idő szellemének, hogy előbbre haladjon, hogy feljebb emelkedjék — közelebb az istenihez, vagy alább sülyedjen az állati vadság felé? Mi adja az embereknek az életelvet, mely mozgatja s irányozza minden lépteiket, miuden cselekedeteiket? — A tudomány ós ismét csak a tudomány ! Azonban a tudomány ós az ebből folyó meggyőződés, lehet — mint tudjuk — hamis vagy igaz a szerint, a mint az isteui igazsággal megegyez vagy attól eltér. Ha egyezik, akkor az általa elhin: tett mag jó gyümölcsöket is fog teremni, s a kor I szelleme egy nagy lépéssel ismét közeledik az isten országának megvalósítása felé e földön ; az emberek vágyai, tettei isteni bólyegüek; ellenben ha a tudomány az isteni igazsággal nem egy utón halad, akkor az óletelv, mely az emberi társadalmat mozgatja hamis s retrográd irányú haladást idéz elő; az emberi cselekedetek, kívánságok mind inkább elemberiesednek, elanyagiasodnak, sőt a hullámgyűrűk legszélső soraiban mindjobban elállatiasoduak. Már pedig ki állithatja, hogy a bölcsességnek azon köve, melyet a mult század második felében i egy Voltaire, a „Systeme de la nature" ismeretlen szerzője, Feuerbach s mások, kik részint az atheis! mus, részint pedig az u. n. platt rationalismus rneg' alapitói ós hősi bajnokai vaIának, az emberi társadalomba s a prot. egyházi élet világába belé vetettek, hogy azt mondom — isteni igazság lett volna! ? 1 Mert tudjuk, hogy Franciaországban előidézte Istennek a nagy forradalom alatti detronisatióját, a prot. egyházban pedig ama fagyasztó, hideg légáramot, mely a hitnek élőfáján minden termő csira életét kioltotta. A német egyetemeknek azon léha isteni bölcsesége azonban sehol sem tett annyi kárt, még magában a németországi prot. egyházban sem, mint náluuk magyarországban, a mi honi prot. egyházunkban. Angol, amerikai prot. egyházainkba e fagyasztó légáramlat el sem igen hatott; vagy ha elért is odáig, résen találta az Úr szőlős kertjének hü munkásait.