Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-11 / 24. szám

láspontom ez ügyben. Váljon jó lélek mondatja-e hát vele, hogy én uj ösvényt akartam törni, a szakadást mozditottam elő ? Holott inkább kész voltam a tanitói segélyzendők kisebb mérvű segélyezésébe egyezni, csak együtt jnaradhassunk. Kész voltam felényi, vagy harmadrésznyi segélylyel megelégedni — a szerint mint a tanitók a lelkészekhez aránylag fizetnek — a tanitó özvegyek* s árvákra nézve, — de készek voltunk egyenlő fizetésre is, mit szinte ezen j. könyv világosan kitár Molnár ur előtt, de azt meg jogosan kivánhattuk, hogy egyenlő ; zavazatijoggal is birjunk annak igazgatásában. Van-e oly pénz-intézet, melyben a részvényesek egyike vagy másika egyenlő fizetés esetében, kizárva volna annak igazgatásából ? Ugy hiszem nincs. Miután hát, mi ezt sem nyerhettük meg, s láttuk hogy minket többé semmi áron sem akarnak a lelkész urak egy közös gyámoldában részesiteni, nemde kénytelenek voltunk a gyűlésből távozni, mit Molnár ur is többek előtti nyilatkozatában nagyon-nagyon helyeselt, most még is azt mondja : „hogy ha a tanitók ezen tüntetést el nem követik, szán déka volt a gyűlésnek a bizottság tagjai közé testületünkből is nevezni ki." Honnét veszi ezen vakmerő állítást Molnár ur ? Holott sem e gyűlésen, sem több választmányi üléseken nem volt jelen s a történteknek tanuja nem volt. A harmadik polemizáló, mint valami paradicsomi syrén, oly szépen csúszik elő, csak neki kell hinni, senkinek másnak; — mondja mottójában — ő nem szeret polemizálni — pedig ez egyedül a lelki eledele, — s ha mégis tollat ragad, ezt azért teszi, mert a társadalom s a tanitói testület az én téveszméim által veszélyeztetve van. — Igy szoktak beszélni a farizeusok: „a társadalom, a nép veszélyben van," ha az ő rutátmentát dézsmáló érdekük sértve lenni látszik. Legelőször is egy valamirevaló budapesti ház kapuja alá utasít engemet, hogy tanuljam meg, hogy annak házszabályai is vannak. Tudom én azt, hanem laktam is annyi ideig ott, mint elvben 48-as ur, de azt is tudom, hogy a bérlőnek az általa kibérelt hajlékokhoz olyan joga van, hogy az ott ok nélkül kalandozó és dörömbölő tulajdonost ki is dobhatja. Joga van bérleténél fogva a városi és országos képviselők választásához is. A tanitók nem bérlők, hanem hivatalosan elválasztott vagy rendelt hivatalnokai az egyháznak, és mint ön állítja „a társadalom és az állam első szülöttjeiként tekintetnek", — és a társadalom vagy állam részesiti is őket a polgári jogokban, hanem az egyház — vagy jobban mondva a t. lelkész urak nem hogy befolyást engednének az egyházi vagy e. megyei kormányzó testületek tagjainak választásába*) ; hanem a mi a képtelenséggel határos, saját privát pénzünkre felállított gyámoldai intézet befolyásában is megtagadják tőlünk, mint gyámság alá helyezett gyermekektől a szavazati jogot. A csurgói gyűlésen, hogy nem ugy történtek a dol*) Es szolgáljon tiszteletteljes válaszul a nt. szerk. ur megjegyzésére is. gok mint leírtam, annyi mint a nap világító erejét megtagadni, s ha eng.^m ön ott vízióban látott, én meg önt ott invásióban láttam, — ibis redibis-féle beszédét egyik fél sem köszönhette meg. Elmegy polemizáló ur Sadováig, beszél ultramontanismusról, jezuitismusról, confessionalismusról, hogy minél hosszabb és csattanósabb phrazisokkal cáfolja meg az igazság beszédét, és kitüntesse ritka felebaráti szeretetüket a tanitók iránt, holott pedig a túlnaiv ur által felmutatott csalhatatlan számokból nyilván kitetszik, hogy mily nagylelkűséget tanúsítottak önök a lefolyt 10 év alatt a tanítókkal ; csak annyit, mintha valaki önnek átadna 3 krajzárt, hogy ezt adja egy bizonyos koldusnak, és ön csak 2-tőt adna oda, mégis azt várná, hogy azt ön nagylelkűségének köszönje. Ezt mutatják a csalhatatlan számok és önök replicái. A nagylelkűség ezután következett volna be, ha az intézet tovább is fenn álb de ezt tisztelt Uraim önök practikus esze, jó előre belátta, jónak látták hát ennek bekövetkezése előtt abból a tanítókat kiküszöbölni, miután azokról — ugy mond — bizony pedig elég drágán — ugy is gondoskodott az ország törvénye. A 2 aranyos pálya munka birálóinak — kik pedig egyházmegyénk n. t. tudományos férfiai — szegénységi bizonyítványt ád, hogy olyan munkát is jutalomra méltónak Ítéltek, mely a két rosz mellett kevésbbé volt rosz. Még ilyen bírálatot és jutalom odaítélést nem hallottam. De miért fáradjam tovább önnek ferde, s az igazságot elcsavaró észjárását mutogatnom; midőn még az sem igaz, hogy én lettem volna első kinevezett körfelügyelő a tanitók közül; mert volt már előttem más tanitó is. Elég az hozzá, hogy ön — ki a legközelebb mult télen két tanitó előtt igy nyilatkozott: „a szavazatijogot elvette önöktől a féltékenység, a gyámoldát megfogja buktatni az önzés, — néhány társaival elvette a szavazatjogot és megbuktatta a gyámoldát, fentebb emiitett prófétai lelke szerint. Hanem se baj, az Isten majd csak gondot visel a szegény tanítókról is, s midőn a gyámolda ügybeni ezen sérelmes eljárást most, a kerületen meg apellálták, a tanitók, nem azért tették — mint ön állítja: „hogy pénzüket felében vagy egészen is elvigyék a separált tanitói gyámoldába" ; hanem azért, hogy a két testvér között illő uton — a kisebb testvér meghallgatása és jelenlétével — történjék meg az osztozás — nem pedig csupán a nagyobb testvér „sic volo, sic jubeojával". — Ezzel Isten velünk! BOKOR SÁNDOR. IRODALOM. * Uj könyvek. A Franklin-Társulat Budapesten ismét néhány, ujabban megjelent s igen csinosan kiállított könyvet küldött be szerkesztőségünknek még pedig : Farkas Mihály. Magyar ker-