Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-11 / 24. szám

ezek : az ember (szülők stb ) az élet (tapasztalás stb.) és a halál. A második beszéd szép példát mutat arra, mikép kell a természet képét, egyszerűségében s mély értelmű jelentőségével, vallásos tanúságokra használni föl. Jövök az utolsó (általam talán önkényesen fölvett) csoportra. The last, but not the least; utolsó, de nem legsilányabb : ez a bibliai életképek csoportja. A leggazdagabb, igazán kimeríthetetlen tárgy és tanulság- forrás a prédikátornak. Ha Shakspereről mondhatjuk, hogy annyi jellemképet ad, a hány személye van: színtoly, vagy több, joggal mondhatjuk ugyan ezt a bibliáról is. Mily végetlen sora az erkölcsi alakoknak, jellemeknek, az ó és uj testamentomban ! S mennyi életteljes vonás, mennyi tanulság jellemeikből, történeteikből! Szerzőnk is ad egynehányat s igazán sikerülteket. Itt az V. (A g r i p p a) Colani után, farsangi beszéd, az élvszerető emberről, életteljes, érdekes, igazi lélektani rajz; a VII. (Jézus K á n á b a n) messiási hivatásával, csodatevő erejével, a csodákat váró s hinni csak azokban kész értelmetlenséggel közelemben levő Jézus merészen rajzolt képe, egészen eredeti felfogásban, mely azonban egyátalában nem bibliaellenes; a VIII. (Péter) a mesterét megtagadó apostolt, a megbánásában síró férfit, a meghasadt kősziklát, hatalmasan rajzolja három nagy-, de a részletekben dúsan árnyalt vonással; a XVI. Mózest, a hit által cselekvőt, (Zsidók XI. 27.) a nagy célt választott s arra termett prófétát és vezért, a XVIII. P á 11, a hitében állhatatos és rendületlen apostolt, meglepő igazsággal s eszmebőséggel és erővel festi. Ide számítom végül a XVII. számút, a Világ szemete cimüt is, mely a Jézus egyik példabeszédbeli szavából (Máté III. 12.) a jézusi kor s a mai kor farizeusait rajzolja s bélyegzi meg. Magában véve jó s szép beszéd, de alapigéjéből nem szorosan foly, mert Jézus szemétnek általában a bűnösöket s nem csupán a farizeusokat (képmutatókat) nevezi; és igy a beszéd nem egészen megengedhető homilétikai szabadsággal él. íme, ennyi beszéd közt egy sincs selejtes, tárgyára nézve köznapi, eszmemenetében elkoptatott, kivitelben sekélyes. Nem sikerült, kétségkívül, mind egyaránt ; de egy sikerült mindeniknek: felkölteni érdeklődésünket, lekötni figyelmünket, gondolkodási anyagot nyújtani, lelkünket uj eszmékkel megtermékenyíteni. Lehetetlen, hogy aki e beszédek valamelyikét hallgatta, a nélkül jöjjön ki a templomból hogy valamit ne hozzon haza magával. Még egyre kíváncsi volnál, tisztelt olvasóm. Orthodox vagy modern szellemű beszédek-e ezek. En bizony nem tudom. Sehol sem találtam bennök semmit, a mit a legorthodoxabb közülünk elutasíthatna magától ; semmit, amit a legmodernebb is szegyénlhetne elmondani. Sem orthodox, sem modern: hanem bibliai szellemű, protestáns szellemű, és korszerű beszédek ezek. Ajánlom őket szerető figyelmedbe! SZÁSZ KÁROLY. ISKOLAÜGY. Vallástanítás középiskoláinkban általános és prot. szempontból. Motto : „A szellemi elv fölvétele az emberi szellem örök követelménye, s mih-lyt a tudomány ettől elhajlik, nem szolgál többé a lélek magas érdekeinek, de merőben az anyagi jólét napszámosa lesz, a szentegyházból a konyhába költözik; azért a fcymnasialis oktatásnak főfeladatává kell tennünk: „a kor materialistikus irányának minden eró'nkbó'l ellene küzdeni, ne pedig részére ! vissza kell állítanunk az eszme'k uralmát, — és pedig a vallás- erkölcsi nevelő-oktatás által I" GREGUS. Mert: ,.k mely nemzet vagy egyház iskolái nem nevelő, hanem csak oktató intézetek, annak nemzedéke hanyatlásnak indul." MOLNÁB A. Mielőtt e kérdés tüzetesb tárgyalásához fognék, igazolni óhajtóm röviden azon álláspontot, a mely egyszersmind a cimet igazolandó megfejti, hogy miért akartam e kérdést nemcsak általános szempontból terjedelmesebben, de felekezeti, illetőleg prot. álláspontról is különösen fejtegetni. Azon viszonynál fogva különben is, melyben állanak felekezeti tanintézeteink ev. egyházunkhoz képest, minden tekintetben időszerű, hogy e fontos, sőt égető napi kérdéssel tüzetesen foglalkozzunk. De ezen bensőbb viszony egyszersmind arra is kötelez, hogy azon egyháznak érdekeit, melyek utoljára is a haza és társadalom legszentebb vitális érdekei, ne csak ne tévesszék szem elől tanintézeteink, mivel utoljára is ezen egyház védszárnyai alatt állanak, (melyek ha sokak előtt ez idő szerint feleslegeseknek tetszenek is de a közel jövőben ugy lehet nagyon jók és szükségeseknek bizonyulhatnak) ; hanem a mennyire lehetséges, azokat minden irányban, minden erejökből előmozdítani és ápolni igyekezzenek. Midőn tárgyam címét, ha csak óbiter is ezekben ugy hiszen igazoltam volna, áttérek azon indokokra, melyek engem e cím fölvételére indítottak. A ki azt hiszi, hogy ennél akár a rövidlátók ez idő szerinti kedvenc nádparipája, akár merev s egyoldalú felekezetiség szelleme indított, nagyon csalódnék. Ily irány, érzület, vagy gondolkozásmód föltevése vagy ép keresése soraink között, háladatlan munka volna. A mik erre birtak, azok ama szomorú jelenségek, melyek a figyelmes szemlélő és egyháza javát szivén I viselő férfiút, egyháza jövője iránt, valóban aggodalom-JHI