Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-04 / 23. szám

metés szombaton délután lett megtirtva. Mikor a szomszéd faluk s városokból Bénye határába értek a boldogultnak tisztelői, barátjai — a legnagyobb dolog időben, kin a mezőn egyetlen egy munkást sem lehetett látni. Mindjárt lehetett gondolni, hogy a lelkészét tisztelő nép a temetésen kivétel nélkül jelen lesz. Ugy is volt. Mire a távolból jő vők megérkeztek, a paplak és udvara s ennek környéke népözönben állott. A temetés a következő énekkel vette kezdetét: Már búcsúmat veszem, szeretett kedvesem stb. Az imát az udvaron Nt. Sárkány Sámuel pilisi lelkész s a pestmegyei ev. esperesség főes perese mondta. A nagy tömeg éneke imposans és mégha tó, az ima a halál által megtépett viszonyokra enyhet kérő, s épen azért szivet-lelket megragadó volt. Ezze^ a tiszttársak felvevék a koporsót, a menet megindult a temető felé gyász éneket fájdalmas hangokon zengedezve. A sirnál újra a főesperes szólalt meg mindenkit könynyekre fakasztó szavakban áldást mondva a megboldogultra. Mindenki érezte, hogy e rövid bár, de való beszéddel teljesen elég van téve a megboldogult iránti végtiszteletnek. Hanem hát, itt ember emlékezetet meghaladó idő óta az a szokás, hogy a temetőből visszatérve szokott a tulaj donképi gyászbeszéd tartatni a templomban. Mellesleg érintem, hogy e szokás behozatala által 'egykor hihetőleg a halottaknak a templomba vitele lett megszüntetve. A templomban egy magyar ének elzengése után Áchim Mihály gyóni lelkész lépett a szószékbe, találóan adott kifejezést az egyház veszteségének, midőn azon kezdte beszédét: Leesett a mi fejünk koronája. Beszédje alatt köny csillámlott minden jelenlevő szemében. Ot Margócsy József, irsai lelkész s a pestmegyei esperesség jegyzője váltotta fel a szószéken, beszédjét Jan. 21. részének ama szavaihoz kötvén : Monda Jézus Simon Péternek (a megboldogultat is igy nevezék) Simon, Jónának fia szeretsz e engemet? Simon Péter pedig felele : Te tudod Uram, mint szeretlek tégedet. E feleletre viszonválaszul idézte a 91. zsoltár 4-ik versét, mely igy hangzik : Mivelhogy ez engemet szeret (mondja az Isten) kiszabadítom őt, felmagasztalom és megdicsőitem. Tárgyát a szónok, mely alá a boldogult életének minden nevezetesebb mozzanatát logikai rendbe helyezé, igy fejezte ki: a protestáns fiatal lelkész hirtelen halála miatt támadt veszteséget mi enyhitheti ? Az alkalmazásban midőn a megboldogultra azt mondá: atyátok, vezértek, tanácsadótok, jóltevőtök, ügyvivőtök volt ; körülbelül igy ecsetelte tevékenységét. S ezt — úgymond — nem azért mondom dicsőítésére, mintha emlékének hízelegni volna szándékom. De ha ezt elhallgatnám s ti — mit nem hiszek — az igazságról tanúskodni nem akorná(ok, tettei beszélnének a minthogy soká fogják fentartatni s dicsőiteni emlékezetét. Merc hogy most hallgatással mellőzzem lelkészi hivatalának elméleti részében tanúsított Simonpéteri buzgóságát, — melyről már szóltam — csak azt kérdem: ki volt az a ki kimódolta, hogy a jelenkor igényeinek megfelelő iskolát emeltetek, a nélkül hogy ahoz napszámon kivül egyébbel hozzá kellett i volna járulnotok ? ki volt cLZj cl ki egyházi magtártokat oly rendbe, virágzásba hozta, hogy a szerzendő uj harangok költségeinek egy nagy részét annak kamatjai fogják fedezni ? ki az, a ki kitervelte, hogy a templom uj fedele alig járt erszényetek igénybe vételével ? S azon kivül, hogy az egyházi életben csodákat mivelt általatok javatokra, ki volt 2LZy ti ki magán ügyeitekben nagyon sokszor fáradott, tanácsot adva, segélyt eszközölve? kvolt az, a ki okszerű földmivelés tekintetében példát, ok. tatást adott? ki volt az, a ki hajlandóságot költött bennetek, hogy az elhagyott, pusztán heverő téreket, vizmocsárokat ligetekké varázsoljátok stb. Ezt igy azért idézem a szónok beszédéből, mert ez a boldogult tevékenységének megvilágosítására szolgál. És most álljanak itt a rövid életrajzi adat k. Született Kis-Kőrösön 1839-ik évben. Az elemi iskolákat szülővárosában, a gymnasiális osztál/okat Szarvason, a theologiai tanfolyamot P zsonyban végzé ! Mint papjelölt Kubinyi Géza ur családjánál nevelősködött Tápió-Sz.-Mártonban, honnan Pilisre Nt. Sárkány Sámuel lelkész mellé lett segédlelkészül híva, innen pedig a bényei egyház választotta meg lelkészeül s mint ilyent csak 12 évig bírhatta. E hó 25-én megirigyelte Őt ez egyháztól a halál s elragadta — a vigasztaló csak az, hogy híven felelt meg hivatalának, hogy valóban Simon Péter volt, s hogy az ur jutalmára méltatandja : Siratja, bánatos neje, négy kis korú árvával, rokonai, tiszttársai — de maga az egyház is. Áldott legyen emléke örökké! Példája lelkesítő! S. L. ADAKOZÁSOK, A pesti prot. árvaházra: Az 1875-dik évben általában confirmáltatott fiu és leánygyermekektől egyes tanitó urak által a prot. árvaház javára bevett s kimutatott összeget 10 frt 19 kr. nem várhatván már egy évnél tovább, hogy a még eddig nálam levő 10 drb beavatási le veikét a gyermekek elvigyék s az azokért hozni szokott néhány krajcárral is szaporítsák ezen kegyadományi összeget, kiegészítve azt 11 frtra van szerencsém az illető helyre eljuttatás végett tiszteletteljesen beküldeni, kérvén méltóztassék ezen soraim közlése által az illető urakat, nevük s az általuk beadott összeg közlése által megnyugtatni, nem akarván a nagyt. szerkesztőséget, a minden egyes adakozó gyermeknevének külön kinyomatásával terhelni. 1. Szendi Pál, l frt 14 kr. 2. Mézes János 2 frt 15 kr. Szalkay István 1 frt. Morvay Mihály 10 kr. Tóth Sándor 50 kr. Bíliczky János 50 kr. Letlinger Béla 2 frt 20 kr. Török Ferencz 2 frt 50 kr. Kecskeméti László 10 kr. Mező-Túron, 1876. máj. 28. Turgonyi Lajos, reform, lelkész. Nt. úr! A l.-patonai evang. gyülekezet confirmáltjai ez évben a szokotnál később róják le szeretetbeii köte-