Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-04 / 23. szám

Yiszliang ama kérdésre; „Leket-e egyszerre lelkészi és polgári hivatalt viselni" ? E kérdést Celder Márton f.-bányai ref. lelkész ur tette fel a „Protestáns egyházi és iskolai lap" 17-ik s az „Evangyéliomi Protestáns lap" 15-ik számában, sőt megelőzőleg ugyan e t. férfiú a n.-bányai ref. egyház megyének közelebbi tavaszi közgyűlésén e kérdést fejtegette; okot keresvén s találván arra, a mikolai lelkész postamesterségében. Magára a dologra nézve, mint elvi kérdést tekintve, nem volna, és nincs is semmi megjegyzésem ; mert elvileg a lelkészi és postamesteri hivatalt én is össze férhetlennek nézem s tartom. De a gyakorlati oldalát tekintse a dolognak, itt más körülményeket kell figyelembe venni, mert ezek határoznak. Különböző helyek és személyekre nézve, különbözők lehetnek az elfogadható körülmények. Én csak a magam, illetőleg családomat érdeklő egy körülményt vettem tekintetbe, midőn a postamesterséget elfogadtam. Ez ez a következő : a vőm lévén postamester előttem, halálával leányom, más félévi házasság után özvegygyé lőn. En mint apa a postamesterséget leányom, az özvegy részére kértem továbbra is megtartandónak. A t. postaigazgatóság, — hogy enyhitve legyen leányom szomorú sorsán — miután őt postamesternőnek ki nem nevezhette, engemet mint apát nevezett ki, súlyt fektetvén az erkölcsi biztositékra. Avagy tehettem-e mást, én — kinek földi gazdagság nem jutott, minthogy a gyermekem jövőjéért elfogadjam a kinevezést? Miért is egyházam tekintélyesb tagjait megkérdezvén, ezeknek belenyugvásával — elfogadtam a kinevezést, s ezzel a postamesteri cimet. Acimet mondom, mert én semmi postakezelési teendőkkel nem foglalkozom ; teljesitvén mindent egy postakiadó. Két hivatal viseléstől tehát ime, még a gyakorlati téren is óvakodtam, nehogy hivalbeli kötelesség összeütközés, s lelkészi tekintély lealacsonyitása férjen hozzám! Pedig jól tudom, hogy vannak lelkészek, tanitók többen, kik póstamesterrk, biztositó ügynökök, haszonbérlők stb; sőt maga a fő tiszt, egyházkerület által fel" ölelt „Bethlen biztositó intézet" magát a főt. püspököt elnökké, s a lelkészeket ügynökökké kinevezni, hozta javaslatba ? Es Celder ur is nem volt e minden, mindenekben, moldv a-o láh országi missiójában? Es ime, még is midőn minden jó lelkű ember inkább örvendett kineveztetésemen , midőn tekintélyes egyházam nem szólamlott fel, sőt mivelt értelmiségű, résztvevő emberbaráti érzelmű hallgatóim Írásban nyilatkoztak mellettem midőn tiszta lelkű esperesem nem ellenkezett, midőn paptársaim mellettem szót emeltek a világiakkal egyetemben, — elő áll Celder Márton ur, és ő megbotránkozik a postamesterségben !! Es — noha tudott minden családi, valóhan szomorú körülményeket, még is nemes részvét helyett a Krisztus ellenségeinek dárdáját keblembe döfé ! Pedig jól tudja Celder úr az evangyéliom szavait: „Az egymásiránti szeretetre hajlandók legyetek" 1. Pét. IV. 8. Ha mástól jön e támadás, talán nem is esik oly különösen. De hogy Celder ur talált botránkozás kövére a mikolai lelkész postamesterségében, ezen csudálkozom, mert hiszen ő maga oly botránykő volt moldvaoláhországi misaiójával, melyen nem csak a magyar és erdély országi ref. egyházkerületek, de még a bécsi külügyministerium is megütközött, s végre is fátyolt kellett boritni a kilenc évig tartott moldva-oláhországi missióban véghezvitt viselt és dolgaira ! Ugyan, ugyan t. férfiú! azt kérdem: a mikolai lelkész névleges postamesterségével, vagy ön, viselt dolgaival, vont-e le többet a ref. lelkészi hivatal méltóságából és tekintélyéből ? * Az állítólagos elvi kérdés alatt, szem élyügy lappang, melylyet az irigység és gyűlölség indulata támasztott felkeblében, és semmi más nemes érzet. Lássa Celder ur! a „Prot. egyházi és iskolai lap" t. szerkesztője, mily nemesen oldja meg a kérdést ; — pedig nem is tudott semmit a az én különös családi körülményeimről, — midőn önnek igazat ad elvi tekintetben, a n.-bányai egyházmegye határzatát is helyesli, a t. szerkesztő ur is, a körülmények tekintetbe vételével — milyen többek közt előtte a mi nagy szegénységünk — a gyakorlatban összeférhetőnek mondja a lelkészi és postamesteri hivatalt, mondván : „A falusi postamesterség teendőit, falusi lelkész, kevés tendoi mellett bizony elvégezheti, legalább csekély fizetését némileg javitja, stb. „Prot. egyh. és isk. lap" 17-ik szám, 1876. Igaz, hogy a fő t. egyházkerület más nézetből indul ki De ha ugy tudja s ismeri a körülményeket, mint ön tudja s ismeri vala, én hiszem, hogy kiméletesb leend határzata. Hiszen cimet viselni talán csak, nem bűn, s nem sérti a papi méltóságot ? De ime én a postamesteri cimet is csak szükség- és kényszeritésből fogadtam el; s épen nem ugy, mint ön occupáltaa püspöki cimet, melylyel —függetlenségre törekedve — az erdélyországi ref. egyházkerület ellen demonstrált !' En soha semmi kitüntetésre nem vágytam, csak élni szeretnék családomé t; és Ön ezt is megirigyelte ? vagy egy második Koósra vélt bennem találni izgató szelle i e ?! De végre — ha a postamesterséget a maga egész mivoltában tekintjük is, avagy nem tisztességesebb-e az, mint az üzérkedés, uzsoráskodás, haszonbérleti gazdái* A személyes sértegetéseket Mietőleg kerülni óhajtjuk lapunkban, azért megbocsát cikkíró ur, ha e Celder ur személye és dolgai ellen intézett erösebb kifakadásokat, mint a dolog érdemére nem tartozókat mellőzzük. Szerk.