Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-04 / 23. szám

ralékát lefizette, vagy a fiu tett eleget szüleinek hanyagságaért. A keresztelést mint Sakramentomot, s a temetést nem tagadjuk, meg noha több fényes egyház gyakorolja, és oálunk is történt, hogy az özvegy elébb hátralékát elégítette ki. A nagyobb hátraléki összegeket körülmény s a fiak és leányok száma szerint részletezzük könnyebités szempontjából. Hát azt megemlitsem-e, miszerint a haláleseteknél ott áll jelentésünk a pénzügyi hivataloknál, és szabályos nyugtáinkra ott kapjuk ki egyházunk jogos követeléseit. Igy zökkenvén a kerékvágásba három évvel ez előtt: most tessék megnézni templomunkat, paplakunkat, iskolaépületeinket, tantermeinket s ezekben az uj székeket. Orgonára a pályázat már hirdettetik. VÁRI SZABÓ SÁMUEL, ref, lelkész. rrn /\ | > N /\ Előleges könyvismertetés. „ Nép&zeru halotti beszédek. Irta: Fábián Dán iel, szilágy-csehi ev. ref. pap." Kiadja Petrik Géza. Hazai irodalmi viszonyaink, fájdalom ! még mindig olyneműek, hogy eredeti munkák kiadása előtt kétszer is meggondolja a kiadó, vájjon nem-e jobb lenne rendelkezése alatti pénzének szerény kamataival beérnie, mintsem azt a lotteriához hasonlító könyvkiadásba fektetni. Hacsak nem regény, nincs fogyasztó közönsége a másnemű kiadandó könyvnek. Ha ez áll nagyban és egészben hazai könyvkiadásunk ügyéről, mennyivel inkább áll ez komoly tartalmú protestáns szakkönyvekről, melyeknek közönsége még sokkal kisebb. Ezért nem válhatik számos közhasznú munka a szakközönség közkincsévé, sot e calamitás elöli még a nemes irói ingert is a hivatottakban. Hogy ez azonban nem jól van igy, mindenki be. látja. Egyedül tömeges szövetkezés segíthetne e bajon. Gondolkozzanak erről az érdekeltek! A jelen munka pártol tatása végett én egy, még nem igen használt módhoz folyamodom : — az előleges könyvismertetéshez. Indított pedig engem ezen eljárásra szerzőnek „Népszerű egyházi beszédei egy egész évre," ugyancsak Petrik Gézánál 1871. megjelent műve, mely tartalmassággal és szabatosságai párosult népszerű előadása miatt nagy tetszéssel fogadtatott papi körökben. Érdekesnek is találtam ez eljárást. Ugy képzeltem viszonyomat e munkához, mintha leleplezendő emlékmű előtt állnék s a nemes kíváncsiság indítana arra, hogy betekintsek a burkolatba, mely még elfogja annak látását a közönségtől. Tehát kéziratot ismertetek, hogy ily uton némileg előmozdithassam én is annak sajtó utján megjelenhetését. * Igaza van szerzőnek, mikor előszavában vallja . „Protestáns pap hivatalos foglalatosságainak legnehezebbike kétségtelenül: a halotti beszédekkel való temetés," és épen ezért helyesen is cselekedte, hogy 40 évi hivatalos működésének e nembéli gyümölcseiből összeállított egy kis gyűjteményt • mert ily segédeszközökre szükség van. Ha nem is közvetlen használatra, de utánzásra, tanulmányra és hasonló elmeszülemények alkotására indító hatással bírnak jó egyházi beszédgyiijtemények. Ily gyűjteményekről Dr: Palmer Keresztély igy nyilatkozik : „Némely prédikátortól sokat tanultam, azaz én ő általa eddig nem ismert utakra lettem kalauzulva, jóllehet abból sokat szórúl szóra soha sem fogok elsajátitani. Ily gyűjtemény értéke egyedül a horailetikai önmunkásság megindításában és a homiletika segédeszközei körének gazdagulásán és tágulásán alapszik." De térjünk a dologra ! Szerző munkáját 5 részre osztja; általános, gyermekek, ifjak és öregek felett tartott halotti beszédekre. Az egészen, a mennyire az esetek különfélesége engedi, tárgyszerű rendezés ötlik szembe, mely aesthetikailag kikerekített művé alakítja a szónoklati anyagot. Béltartalmát illetőleg felöleli szJ

rző a hitnek legdrágáb kincseit az életkorokhoz fűződő magasztos igazságokat, a családi csendélet szende bájait, a testi nyomorok kivételességeit, a büntettek utálatra méltóságait, az oly gyakori vigyázatlanság és könyelműség követelte áldozatokat, az erénynek ékességeit és midőn e két, sarkalatos kérdéssel — „Mi az élet?" — „Mi a halál" — elkezdené a munkát, igen szépen, mintegy epilogban, fejezi azt be, felelve e kérdésre: „Mi a temető?" Mindezen tárgyakat pedig kedves dialectikájával és hiterőségekkel ékitve köti a sebzett szivekre ugy, hogy a mennyei vigasznak forrása önként felbuzogjon a kedvese halálán szomorkodó előtt. Jeligéit, szerző jól megválasztotta és többjét tárgyai hoz mérten, úgyszólván, uj felfogással interpretálta ; csupán az általános halotti beszédek közt fordul elő néhány, mely pusztán mottóul szolgál, igen kevés összefüggésben állván azokkal a tárgyalás. Most már egy kis szemlét tartva, néhány jellemző töredék közlésével bemutatom a nyájas olvasónak e művet. Egyik legirásszerübb beszéd az általánosok közt a Ill-ik, melynek cime az: „A halálnak keresztyén méltósággal való várása, mire 2 Tim. 4?

6_g igéi szerint szükségesnek tartja, hogy a halállal 1) előremegbarátkozzunk, 2) a kötelesség irántihűség tudata legyen párosulva a