Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-28 / 22. szám

tette feleslegessé, részben lehetetlenné, hogy levén Somogy megyei tanitói gyámi ntézet is, még az egyházmegyei is fentartassék általuk : bizony csak számitási hiba vagy viszketegség B. úrnak és társainak az eddigi gyámoldáh oz való görcsös kapaszkodásuk. Mindamellett egyházmegyénk a közvélemény meghallgatása, az érdekeknek az érdeklettek közötti lehető kiegyenlítése szempontjából indulván ki ez ügyben, mielőtt közgyülésileg határozni akart, az érdekletteket együttes értekezletre hívta meg. Hol itten csak csírája is a látszatnak, hogy a lelkészi kar megbánta a mit tett, hogy szakítani akart stb. Sőt, hogy már a házszabályok is amaz államcsíny nyal terveztettek, hogy a tanítók a gyámolda revisiója tekintetéből kizárassanak a gyűlésből, holott a házszabályok lelkészek- és egy világi tagból alkotott bizottságban akkép terveztettek, hogy minden tanítónak szavazatjoga is legyen a közgyűlésen, s azt csak a közgyűlés nem fogadta el. Es a mi az értekezleten és a mi az utána tartott gyűlésen történt, nem ellene bizonyít-e B úr állításának? Hiszen az értekezleten kimondatott : 1-ször is, hogy lelkészek és tanítók továbbra is együtt maradjanak a gyám intézetben; 2-szor maguk a tanítók által, hogy nem is kívánják a lelkészektől az eddigi áldozatbozatalt továbbra is; 3-szor ama bizottságilag készített tervezet, mely a gyámint. történelmi múltjának ellentmondólag készült, nem vettetett-e el ? bizonyítékául annak, hogy a lelkészi kar nincs elhatározva, B. úr gyanúsításai szerint, szakítani a múlttal. S bár a közgyűlés másnap kedvező auspiciumok között kezdődött; bár --- mint a gyűlésen történtekből kitűnt — a lelkészi kar nemcsak nem akarta, de nem is vetette el az uj gyámolda történelmi vagyis evangeliomilag testvéries alapját; B. úr et comp. a testvéri szeretet nevében, evangeliomi alapon erkölcsi pressióhoz nyúlva , valóságos államcsíny nyal, per tangentem, oda akarták terelni az ügyet, hogy a házszabályokon egy oly rés üttessék, a melyen az összes tanitói kar bejuthasson legalább a gyámolda-ügyben a gyűlésbe, leszavazni a lelkészeket, s a testvériesség evangéliumi lelkétől vezérelten azt a mit a lelkészek kétharmad részben befizettek, felében vagy talán a szavazati többség jogánál fogva egészen is, elvinni a separált tanitói gyá moldába. íme az érem másik oldala, ha gyanúsítani is lehet! . . . Ámde B. úr e méltányos, e jogos kérelme, ámbár 5. nagytekintélyű lelkész által erélyesen támogattatott, ama 48-as volt képviselő nem várt törvény melletti insistálása folytán, nt. esperes úr által, a házszabályokra hivatkozással visszautasíttatott. No lássa B. úr, hogy nálunk nem a szavazatok többségének, hanem az argumentumoknak van döntő súlyuk, még oly nagytekintélyű férfiakkal szemben is, miután ama nagytek. férfiakban magukban is volt annyi erkölcsi érzet és értelmi qualificatio, hogy belátva a 48-a snak törvényes igazát, kimondott nyilatkozatuk dacára is, elállottak előbbi véleményüktől. S B. úr mégis félti igaz ügyét, ily férfiakból álló egyházmegyétől s lelkészektől. Azonban aki setétben van , az méltán félhet, nem látva, honnét jő a veszély. Hogy pedig B. úr nagy setétségben ül, maga bizonyítja, amidőn „nem érti", hogy esperesünk a házszabályok megtartása tárgyában „esküjére" hivatkozik ; a gyámoldai szabályzat törvényes formalitások közötti megváltoztatása ellenében pedig nem hivatkozik esküjére. Aki azt sem érti, bizony nem csuda, ha a gyámolda tárgyában történteket sem érti, a lelkészi kart pedig félre érti; hanem az aztán értené legalább a „hallgatás" bölcsességét. Ha ily vezér aztán menve a tanitói kar eltávozott az értekezleten történt kedvező előjelek , a gyűlésen a lelkészek részéről B. úr adatai szerint is nagy tekintélyű férfiak által tanúsított legalább jó akarat és a szakadási szándéknak épp ellenkezőjét bizonyító nyilatkozat s ama 48-as illetőleg függetlenségi párti és elvű egyén jóakaratú erkölcsi biztosítása után is; a sorok közt is olvasni tudó kombinativus közvélemény , bizony nyal befogja látni, hogy itt az elszakadási szándék a közös vagyon felerészének manucapiálására irányult B. úrék részéről, s a lelkészeknek az ekkép osztozkodni akaró testvérekkel szemben, csakugyan óvatosaknak kell lenniök, a házszabályoknak B. úrék által célzott megváltoztatása tárgyában „ne quod respublica detrimenti capiat !t

t S ha. B. úréknak azon kijelentésük után. hogy tiltakoznak minden a tanítókra vonatkozó gyámoldaügybeni egyházmegyei intézkedés ellen a közgyűlésen jelen voltak által elhatároztatott, a tanítók által eddig befizetett összegeket és kötelezvényeket, valamint függő követeléseket, nem az egyes most élő tanítóknak kiadni, hanem a közös gyámoldából kivenni, és a tanitói özvegyek és árvák gyámoldai osztaléka számára s a jövőnek egyházmegyeileg, természetessen azonban hogy főleg tanítók kezelése alatt fentartani; a lelkészi gyámoldát pedig ama bizalmatlansági nyilatkozat és tény után, külön és újra, s a változott körülményekhez képest szervezni : az a történteknek oly tei-mészetes követelménye, amit minden önérzetes ember és igy a másik félt is meghallgatott közvélemény is csak helyesel; s igy a bel.somogyi lelkészi kart B. ur vádjai ellen fölmenteni fogja. Az eddigi gyámolda alapelvének egy lelkészi híve. Külföldi egyház és iskola. Rimnik-Yulcsa, 1876. febr. 27. Lezajlott és elviharzott a tél. Küldetésem rideg ösvényére alig hajtván más örömvirágot, mint amaz ifjú há zaspár menyegzői esketését, a ki Rimník-Yulcsán vette 44*