Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-21 / 21. szám

nak üldöző Saulusa, és minden papi tekintélynek és tiszteletnek eltaposója. Ugy van uraim ! de hát vájjon olvasott-e az az ifjú valaha ellenkezőt e tekintetben ? cáfolta-e meg valaki papi részről azon otromba vallásgunyoló és a papságot szégyenletesen megalázó és mélyen sértő hirlapi cikkeket ? Vannak mi köztünk sok jeles és hatalmas Péterek és Pálok, miért hallgatnak ők, mint elsők közöttünk, az ily veszedelmes és vérig" bosszantó cikkek olvasására ? miért nem ragadnak kezökbe tollat és tanítanák meg az elfogult, a balul és tévesen gondolkozó világot arra, a mi a jézusi tiszta vallásban megnyugtató, boldogító és örök éltető elem ; ott a világi sajtóban emelnék föl, szent lángra gyuladva, apostoli szavukat • ott a politikai lapokban, hol ferde és téves eszmék terjesztetnek evangeliomi vallásunk rovására ; ott mutatnák meg mondom a világi sajtóban, érthetően és megnyerően, hogy mi nem vagyunk a sötétség és butaság terjesztői, nem vagyunk a józan haladás és fölvilágosultság ellenségei: hanem protestáns vallásunk jézusi elvei szerint a szabadság, a fölvilágosodás, az értelmiség és a folytonos tökélyesbűlés barátai, terjesztői, fölkent papjai és apostolai. Hirdettük-e kérdem, e lapok közelebbi számai szerint az evangéliomot a háztetőkről is ... ? kiléptünk-e a sajtó küzdterére, hogy kedvezőbb irányt adjunk a közvéleménynek ? Itt az egyházi lap terén nincsen ily világi ellenség, kivel szembe szállhatnánk, kivel a nemes harcot megharcolhatnánk ; itt csak magunknak irunk, csak egymást lelkesítjük, de itt is vajmi kevesen ! de a politikai világ ezt nem olvassa, működésűnket az egyház és vallásosság terén figyelemmel nem kiséri ; igy nem ismer bennünket és nem ismeri vallásunkat. Előre tehát nt. urak ! hadd lengjen elől az a zászló és a vezényszóra a „mmorum gentium" követni fog benneteket. Hát az úgynevezett köznép . . . ? ennek máiszégyenünkre legyen mondva, igazán semmi népszerű és olcsó vallásos lapja nincsen. Hittük, reméltük, hogy ha egykor a jeles, de most már csak boldog emlékezetű „Házi kincstár" és „Keresztyén Család" rövid földi pályájuk után megszűntek élni Pesten, majd a hatalmas és gazdag Debrecenben felfogják támasztani ébredő protestáns népünk üdvére. De a nagyszerű, óriás harangok zúgásában, nem hallják meg Debrecenben a mi gyenge kiáltásunknak szavát. Van ugyan egy mulattató és tanulságos olcsó lap a magyar nép számára, a „Képes Néplap" melynek ára 2 forint esztendeig. De egyházi és vallásos dolgokról ebben sem ír senki. Még Falusi János levelei is, minden vallásos eszmét mellőzve, mindig, csak világi dolgokról értekeznek. Ezen lapot nagy örömmel olvassa a köznép, ezt kellene tehát terjeszteni híveink között, ha már vallásos irányú néplapjaink nincsenek ; ebben kellene legalább a nép lelkére és vallásos életére hatnia a papoknak. A mi népünk sok helyen még azt sem tudja mi az az egyház vagy ekklézsia? legalább nincs tiszta fogalma róla. S az egyház alatt a nép rendesen a papot és kurátort érti, s az egyház érdekét mindig a pap érdekének tekinti. Ellenben már a Vály völgyén, hol az egyházi élet jobban ki van fejlődve, hol az egyházban minden a legszebb virágzásnak örvend, hol az egyházi ügyek élén mindig tevékeny, buzgó és áldozatkész férfiak állottak : itt mondom a v á 1 y i és mihályfalusi ember mindig büszke az ő egyházára, és ha vidékre megyen akármelyik, soha sem hallani tőle, hogy a mi falunkban, a mi helységünkben . . . hanem mintegy büszke önérzettel ! szászszor elmondja beszéde közben: a vályi egyházban igy van, a vályi egyház ezeket teszi stb. És uraim ! egyházi életünknek mily suk hibáit és j fogyatkozásait letörülhetnénk, mily sok ferde kinövéseit lenyesegethetnénk apródonkét egy olcsó és alkalmatos I jóravaló néplap hasábjain, ha annak olvasását köznépünkkel megkedveltetjük, és mint már feljebb is érintém, ha tőle közvetlen pénzt] nem kérünk a lapok előfizetésére. Ama dicső 48-ban 7 — 8 példányban járatta az aszalai pap Molnár Antal hivei számára a Vas Gereben által szerkesztett „Hírmondót", a népet ugyan annyi olvasó társulatokra fölosztotta és figyelemre méltó gondot fordított rá, ha olvassa-e minden hallgatója szorgalommal a hordatott lapokat. Igy kell nekünk is tennünk uraim! közelednünk a nép szivéhez, részt venni annak bajaiban és örömeiben, orvosolni a nyáj közt uralkodó métglyt, szívképző, erkölcs- és jellemnemesitő olvasmányokkal hatni fogékony lelkére. A mi népünk még most is gyermekkorát éli, annak vezetőre, tanitóra van szüksége; ennélfogva erővel is kell őt hajtani a jóra, erkölcse nemesbítésére s lelki ereje tükélyesbitésére. Ennek elérésére pedig olcsó és népszerű lapokat, hasznos és jó könyveket kell adni olvasmányul a kezébe, és az egyházi és vallás erkölcsi élet kialvó tüze lángra gyulád ismét, és a nép szeretni és becsülni fogja papját. Azt mondja Turcsányi A. e lapok 17-ik számában egy e szellemben igen jelesen és kimeritőleg irt cikkében : „csak az érdeklődést kell fölkelteni a vallás iránt, életre ébreszteni az elfásult tagokat, ez az első dolog, mely után a többi már könnyebben megy. Mert a ki él az gondolkozik, a kí gondolkozik, a ki keres, azt rá lehet vezetni az igazságra." „És azért :aházaktetejéről is prédikáljatok! A hegy nem megy Mahumedhez ! nekünk kell a világba mennünk, ha arra hatni kívánunk. Ne várjuk azt, míg talán pár század múlva, majd mi is elérjük a miveltség azon fokát, mely ma Amerikában van, hol . . . minden embernek napi rendes táplálékai közé tartozik a sajtó terméke, hol, alsóbb és felsőbb körökben folytonos az érdeklődés vallási és egyháziügyek iránti hanem legyünk rajta, hogy minél elébb