Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-14 / 20. szám

A szabad egyház alapj a, minden vallásnak feltétel nélkül való elismerése, ha annak alapelvei az állam közvetlen érdekeivel összeütközésbe nincsenek; c é Íj a, a hit- és lelkiismeret szabadságának teljes biztositásával, a kor követelményeinek megfelelőleg, egy nemesebb alapon létesitendő civilisatió elérése ;eredménye pedig a buzgón vallásos szellem a szabadság szellemével gyakorlatig egyesülve. Az állam már természeténél fogva idegen a vallástól, tehát neki nem szabad nyomatékot helyezni semmiféle vallásra, és igy „állam vallást" vagy „u r a 1 kodó egyházat" nem lehet sem szervezni, sem pedig a meglevőt polgáraira erőszakolni. Egy szabad állam bármely rangú vagy hitfelekezetü polgárának elidegeníthetetlen joga Van az istent, az ő lelkiismeretének szabadsága, s egyéni meggyőződése követelményének külsőleg is megfelelő bármely formában tisztelni, s ezen formát az egyház liturgiájába felvenni. Nem lehet tehát joga az államnak meghatározni, hogy minő dogmákat tanítson az egyház, vagy minő egyházak legyenek az országban, h a azok nem ellenkeznek az állam céljaival és nem veszélyeztetik a közerkölcsiséget; melyre nézve legyen vagy ne legyen szabad egyház, az államnak az egyházzal szemben mint megvolt, ugy ezután is meg kell minden viszonyok közt azon jogainak lenni, miket neki a főfelügyeleti jog, a j u s s u p r emae inspectionis biztosított. Joga van tehát a köz erkölcsiség felett őrködni, a polgárok jogait és anyagi jóllétét kellőleg előmozdítani. Melyből kifolyólag joga lehet a tétlenségre kaput nyitó szerzetrendeket vagy az erkölcstelenséget tápláló búcsujárásokat eltörölni stb. stb. a mint azt Toldi I. után egyb. jogunk egyik szakembere szép indokolással megírta 1

.) A kérdés most már tisztán áll előttünk. Ha az egyéni jog és személyes szabadság elvitázhatatlan tulajdon, minek védelmét az állam törvényei biztosítják; és ha a lelkiismeret s a hit tárgyaira nézve, teljes joga van az embernek szabad választást téve, annak külső kifejezésekben is nyilatkozni : akkor e szabadság nemcsak joga, de éltető lelke, tehát valódi szüksége is az emberiségnek. Mindakét világ pedig, az anyagi mint a szellemi, melyeknek nemcsak létezni, de melyekben léteznünk is kell, jogokat és kötelezettségeket feltételez a szabadság árán. Az állam pedig maga lesz szabaddá, ha szabadságot adott polgárainak; és az egyház szabadsága által minden eddigi visszaélést, hatalombitorlást, a legszentebb érzelmek és jogok eltiprását beszüntetve, szabaddá teszi az egész szellemi világot . . . A világ lassan-lassan, de kimért léptekkel haladva, mégis szemlátomást siet, és közeledik azon ponthoz, melyre a század modern követelményei által ez ígéret lett felírva : „szabad egyház a szabadállam b a n" . . . x) L. Kovács F.Sayh. jog. 65—66 §. Hazánk talán az e célra való futásban sem lesz az utolsó ? ! Már az 1843-ki országgyűlés alkalmával, Wurda kanonok, a győri káptalan követe, szabad országot, szabad vallást és szabad egyházat kívánt mindenki számára ; s jun. 10-én beadott indítványát, hogy : „nyilatkoztassék ki, hogy mindenik vallás szabadon (azaz a világi hatalomtól függetlenül) mozoghasson a maga körében, még pedig nemcsak egyes tagjaira, hanem egyházi összességére is," *) az egész tábla általános helyesléssel fogadta, csakis a káptalanok követei mertek ellene óvást tenni. Az 1848-dik évi törvényhozás pedig a XX. t. cikben elvileg „a hazában bevett vallásfelekezetekre nézve, általánosságban a tökéletes jogegyenlőség és viszonosság elvét" hirdette (1848 : XX. 2 §.), melyből kifolyólag az 1868-iki országgyűlés már hozzá is fogott az általános elvnek részletes kifejtéséhez is (1868 : XLVHI, LIII, LIV. 22. §.) 1873. junius 28-án Deák Ferencz, ama legutolszor mondott beszédében, határozott irányt mutatott a törvényhozás előtt az egyházpoliticára nézve; legközelebb pedig utóda, Horváth Mihály nyilatkozott határozottan a szabad egyház érdekében. Igaz ugyan, hogy a clérus által sugalmazott egyházi és politicai közlönyök minden időben kiállanak a síkra, hogy a,,nemzet igen nagy többségének egyházát," az apostoli király és nemzettel együtt, ne engedjék oda vetni az ,,uj állam'* uralma alá. S mint legközelebb a „Kelet-Népe" ugy nem épen régen a „M. Állam" is, nyíltan kimondotta, hogy : „az uj államalakúlás nálunk a catholicusokat meglepte, azokat készületlenül találta, legalább készületlenebből mint a többi factorokat, melyek a cath. egyházzal egyetemben alkották az ős régi alkotmányos magyar államot ;u 2

) s egész elkeseredéssel beszéli el talán a főpapság nevében, (?) hogy Őket nem épen kellemesen érinti, hogy a „k o rmánylapok" valahányszor „szabadelvűt" játszani jónak látják, mindig a catholicus ügyeket vetik ki alkalmas „k o n c u 1" a napi tusák piacára. De legyen bár haraggal vagy keserűséggel eltelve az uj államalakulás által meglepett egyház, annyi ma már világos lehet bárki előtt, hogy az uj államrendszert az egyházpoliticai dolgokat illetőleg, változásokat von majd maga után. Es ez nagyon jól van. Szükség van reá. A vallásszabadság ügyében már régen beuyujtatott a törvényjavaslat, s talán csak idő és alkalom hiányzik, hogy az országgyűlés asztalára kerüljön tárgyalás végett. Nekünk — őszintén bevalljuk — jogos reményünk van aziránt, hogy ez ügyben ugy miként a polgári há-1 zasság, és az anyakönyvek vezetése iránt feltett kérdésben is, a kor kívánalmai és a kényszerítő szükség köve-T) Politikai Zsebkönyv 1847. Bajüa. 2) M. Állam, 1872. 202—3788. szám.