Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-09 / 2. szám

nek joga és szüksége felől vélemények kérettek, majd a beküldött vélemények alapján való tanácskozásra, vagyis egy conferentiára 40 bizalmi férfi Berlinbe hivatott (1856. novemb.) ; de ezek többsége szükségtelennek tartotta egy országos zsinat összehívását, ettől a nagy befolyású Hengstenberg irtódzott, s csak azon esetben tartotta megengedhetőnek, ha a zsinat tagjait a király fogná kinevezni, s a kinevezettek külön hitvallásaikra kötelezve leendenének. Ekkor már azonban ezen zsinatellenes orthodox párt uralkodásának napjai meg voltak számlálva. Midőn Vilmos, a most uralkodó császár 1858 octóberóben az uralkodást átvette, ez azon párt kebelében azonnal szétütött, a szabad szellemnek engedett tért, és 1860-ban már azon tartományokba is behozattak a presbyteriumok és kerületi zsinatok, melyekben még eddigelé nem voltak. FARKAS JÓ ZSEF. (Folyt, követk.) Basel egyházi életéből. A baseli zsinat utóbb tartott évi gyűlésének főtárgya a liturgia- kérdés volt. Basel nagy tanácsa már régebben, a reform egylet egy petitiója által indíttatva, azt határozta, hogy a keresztelésnél az apostoli hitalakzat ne „vallassék," de mégis mint keresztyén hitvallás „felolvastassék." Azonban csakhamar szégyeneitek ezen határozatot és Altherr lelkészszel kezdtek rokonszenvezni, aki beköszöntő predikatiójában (1874-ben, mint reformpárti lőn megválasztva) azon óhajtását nyilvánította, liogy ezen nyomasztó kötelezettség alól vajha mielőbb felszabadittatnék törvényes uton. Ugyan ő kellő időben azon kéréssel fordult az egyháztan ácshoz, és ez örömest beleegyezve a zsinat elé vitte, hogy a lelkészek ne köteleztessenek a szokásos agendához, hanem ezen ügybeni magoktartása felől az egy háztan ácsnak tartozzanak jelentéstétellel, és az egyháztanács peres ügyekben az eldöntést a zsinatra bizza. Az ezen indítvány feletti tárgyalások, melyek csaknem egy egész napot vettek igénybe, békét és türelmet lehellők valának, és olyan lelkészek is, kik azelőtt a reformegylet petitiója ellen heves tűzzel harcoltak, elismerték, hogy elutasithatlan szükségszerűség a szabad iránynak tekintetbe vétele. Ezen jótékony eredmény a reform hivek kitartásának, utóbbi papválasztásaik győzelmének és mindenekelőtt Altherr lelkész tapintatos és megnyerő fellépésének köszönhető, a ki már is szép számú híveket szerzett magának és az ellenfél tiszteletét is kiérdemli. Mily szabad szellem lengte át a zsinatot, kitetszik azon három javaslatból, melyek szavazás alá kerültek. Hagenbach Ede tanár (az 1874-ben elhunyt Hagenbach fia) azt követeié, hogy a sacramentalis cselekvényeknél a hitalakzatra való kötelezettség vettessék el. Hesz iskolafelügyelő a lelkészeknek az Összes schweici agendák tetszés szerinti használatát akará megengedtetni, Stahelin Rudolf tanár azt kiváná, hogy a lelkésznek az agendát illetőleg gyülekezetének egyházi elöljáróiví 1 kelljen értekezni. Mindezen javaslatok megbuktak az egyháztanácsnak a zsinat elé terjesztett s már fentidézett javaslata mellett, t. i. hogy a lelkész ne köteleztessék a szokásos agendához ; törölve lőn — igen helyesen — a követelt jelentéstétel az egyháztanácsnál is, azon nézetből indulván ki, hogy mind a gyülekezet, mind az egyháztanács a lelkész túlkapása ellen elegendő felügyeletet fognak gyakorolni. Ezen határozattal Basel városa követelményeinek minden tekintetben elég van téve; hozzá véve még azt, hogy minden egyesnek iogában áll, vallásos szükségletét szabadelvű vagy igazhivő lelkésznél elégitni ki. A baseli zsinat ezen szabadelvű határozatát nagyra lehet becsülni. Basel egyházi ügye ez által örvendetes lépést tett előre, és újonnan igazolva lőn azon jelszó, mely vallási és politikai fejlődését jellemzi : ;,Langsam und angstlich, aber gründlich und ehrlich." Jellemző egy itt történt lelkészi beiktatás is. Zvingli-Wirth, a Münster gyülekezetnél első segéd (Obersthelfer) beigtatása volt ez. Stockmeyer, baseli superintendens következő beszéddel vezette be: Szokás ily alkalommal — mondá — az uj lelkész személyéről is szólani; a most fenforgó körülmények között azonban meg fognak engedni, ha eltekintek a személytől és kizárólagosan a dologhoz tartom magamat. A dolog, mely szóban forog, pedig ez: az uj lelkész egy különleges párt (reformpárt) képviselőjeként jő ezen gyülekezetbe, egy olyanpárt részéről, mely egy uj irányt, egy u. n. modern világnézletet akar ,,a Jézus Krisztus tiszta evangelioma" és „a Krisztusban tettleg kinyilatkoztatott igazság elle nében" érvényre juttatni. Ezen ellentétek közti harc, jóllehet messze el van terjedve és általános szinezetet vett fel, de mind a mellett ez csak átmeneti időszak és oda fog vezetni, hogy a régi igazság annyival teljesebben fogja az uj tévelygést legyőzni. E közben minden igazhivő ismerje kötelességének, bátran a mi ügyünkhöz állani nyiltan a mi hitünket vallani, és a balhit semmi csábja által magát eltántoritatni nem engedni. Ezen beszéd rosz benyomást gyakorolt a számosan összegyűlt hivekre, mindenki meg volt lepetve. Különös egy beiktató beszéd is, az igaz ! Ha egy lelkész a szószéken hivataltársa szellemiránya ellenére dolgozik, csak tranait ; hanem hogy egy egyházfő, ki mint az összes egyház képviselője, superintendense, és nem mint egy pártnak képviselője szól, igy agitáljon egy törvényesen megválasztott lelkész ellen, erre kevés példa fog előfordulni. Annyival feltűnőbb ez Stokmeyer részéről! Három évvel ezelőtt élvezettel hallgattam predikátióit, klassikus nyelvezete, gondolatgazdagsága és különösen „polémia nélkülisége" miatt, mely oly gyakori volt Basel j egyébb lelkészeinél. Mindenki sietett „a humánus, szelid, művelt" superintendens predikátióira. Máskén t n m