Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-07 / 19. szám

Papp Károly által leforditott munkácskáját, s Nagy Gusztávtól a „Jézus imája'' címűt. Lang Henrik laikusok által is könnyen élvezhető alakban rövid, világos képét nyújtja ezen értekezésben a modern theologia legutóbbi 30 évi azon tudományos buvárlatainak, melyeknek célja Jézus élete, meg az apostoli kor történetének, továbbá ezekkel összefüggőleg az uj-szövetségi iratok keletkezésének földerítése S a szerző kitűzött feladatát, azon komoly törekvésű és nagy terjedelmű kutatások eredményeinek tömör összefoglalását oly ügyesen oldja meg, hogy az olvasó szemei előtt, ki e kérdésekkel tüzetesen nem foglalkozott.,- fokról-fokra kellemesen meglepő vidékek tárulnak fel a lapok olvasása közben, s midőn végez vele, egy egészen uj világ áll előtte Az apostoli kor történetének emberi tényező által mozgatott, s a józan emberi ész által teljesen felfogható világa. Az alap, melyből a tudomány ezen 1

örténet összeállítására kiindult, Pál apostol valódinak bizonyalt négy levele, mint az őskeresz'yénségnek legrégibb s Jézus halála után mintegy 20 évvel keletkezett okiratai. Mihelyt a tudomány emberének „bátorsága volt az előítélet szemüvegét letéve, két szeme világát használni"-s tisztán emberi szempontból vizsgálni ezen okiratokat, mint a multak bármely más emlékét: lehetetlen volt be nem látnia, hogy azon mozgató erő, mely az apostoli kor fejlődését, s benne az újszövetségi iratok előállását intézte, az a nagy szellemi harc volt, melyet Pál s a szabad elvű paulinus párt, másrészről a jeruzsálemi gyülekezetből kiinduló szűkkeblű zsidó-keresztyén párt egymással nagy hévvel folytatott E fölfedezéssel eltűnik tudatunkból az apostoli kor képzelt egysége, s az előbb „merevült alak életet, mozgást, kellemet ölt magárau Világosan látjuk benne ugyanazon természetes küzdelmet, „melyet az emberiség történetének uj eszmék ált-1 mozgásba hozott döntő szakaiban mindenütt feltalálunk. A küzdőtéren megjelenő harcosok kizárólag a természetes és emberi eszközöket használják : mindenik bizonyítgatja a maga igazságát, de nem csudákkal, vagy jelekkel, melyeket vagy magok tennének, vagy az istennel önmagukért tétetnéüek; hanem küzdenek értelemmel, okokkal, és gyakran belekeverik tárgyilagos bizonyítékaik közé felingerelt személyes szenvedélyeiket is. Mo^t már az apostoli kor, mely a régiek szemei előtt valami égből aláhullott, megfoghatatlan szent kép volt, sorakozik az emberiség történetének hasonnemü szakaszaihoz, hogy kiegészítő része legyen a világtörté n e 1 e m n e k." Az igy megtalált Ariadne-fonal elvezet bennünket az uj-szövetségi iratok mindegyikének keletkezéséhez s kritikai értékéhez. Látnunk kell, hogy azok mindegyike a János neve alatt ismert neo-platonious 4-ik evangéliumot kivéve, az emiitett két párt valamelyikének szellemében Íratott, hogy annak irányát igazolja ; vagya két irány közt e közvetitést tette feladatává, mint az Apostolok cselekedetei. Látnunk kell, hogy a 3 synopticus evangéliumban, melyeket régebben Jézus élete hű tükréül tekintettek, . érthetőleg felhangzanak az apostoli kor harci szavai • hogy a mit Jézus után félszázad küzdelme nagy fáradsággal tudott kivívni: az már bele van ott szőve Jézus életébe és tetteibe. Látnunk kell, hogy a Jézus életét tárgyazó s egymással ellenkező előadásokban voltaképen azon nagy elvű ellentétek nyilvánulnak, melyek az apostoli kort mozgásban tartották. S mindezekből azt a következtetést kell vonnunk, hogy Jézusnak az evangéliumokban rajzolt képe nem a történeti Jézus képe ; hanem a jóval későbbi írók a későbbi kor élményeit és vallásos nézleteit bele vitték Jézus életének megírásába. De ezen okiratok mégis elvitázhatatlanul megadják nekünk Jézus életének keretét, és jellemképének megalkotásához megadják a vonásokat. Ily világításban szemlélve az evangéliumokat, látni fogjuk, hogy a Jézus életébe beleszőtt csodatettek „szabad írói compositiónak művei, a a gyülekezetekben élő jézusi szellem kiábrázolásai oly jelenetekben, melyek Jézus életébe helyeztetnek vissza." S micsoda gyakorlati haszna lehet a tudomány ezen felfedezésének ? Az, hogy fölmutatott korunknak egy csodanélküli keresztyén séget, oly keresztyénséget, melyre a mi korunknak szüksége van, „fölfedezte Jézus Krisztus keresztyénségét s ezzel remélhetőleg egy uj egyházat u Csak már ezen szakadékos rövid vonásokból is láthatjuk, mily érdekes és tanulságos munkácskát ültetett át a protestáns-egylet Lang ez értekezésében irodalmunkba. Megvagyok róla győződve, hogy theologusok, ugy mint laikusok nagy lelki élvezettel és haszonnal olvasandják. Sőt ugy találom, hogy a lelkészi vizsgára készülő ifjak, ha ugyan tőlük a tudomány jelen álláspontján való önálló tájékozottságot is megkívánnak, rövidebb, tartalmasabb s mindemellett világosabb compendiumot aligha találhatnak a legújabb theologiai vizsgálódások áttekintetésére, mint Dr. Langnak e jeles kis munkáját * * -# Szólni akarok még röviden a „Jézus imájáról." Nagy Gusztáv e cikkének első részében a textuskritika fegyvereivel, melynek forgatásában szép jártasságot tanusit, lerombol egy pár kérést az uri imának mostani tartalmából, s igyekszik kimutatni annak eredeti alakját. Mindenelőtt a „mindennapi kenyér" helyett az eredeti szó jelentése és Hieronymos commentárjának egy megjegyzése alapján „holnapra valókény eret" fordít, s kimagyarázza, hogy e felvétel a dolog természete s Jézus imafogalma szerint is az egyedül elfogadható. Majd a Máté és Lukács szerinti szöveg összevetéséből, valamíat Máténál az imára közvetlenül következő vers által föltételezett eredeti összefüggésből, meg Jézus hitének elveiből azt következteti, hogy e kérések : L e g ye n meg akaratod mint menyben ugy a földön" és „És ne vigy minket | kísértetbe, sőt szabadíts meg a gonosz-