Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-23 / 17. szám

az én ezzel való „el é g ü lt s é g em e t" mégis nevetségessé akarja tenni, s ugy mutat be a nyilvánosság itélőszékének, mint olyant, aki azt tartanám ritka felebaráti szeretetnek, hogy „a tanitók tőkésített befizetései — miután azok kihalandanak — a t. lelkész urak gyámoldájára fognak szállni." Ez aztán igazán megjárja gúnynak, de föltenni felőlem s épen B. urnák tenni föl, a ki jól ismer, hogy ilyesmit dicsőítenék, de ugyancsak föltenni a papi testületről is, hogy a tanitók filléreit ily uton akarná magáévá tenni : ezt nem érdemeljük. Hát nem épen t. barátom házánál beszéltük meg, hogy mi célra lenne fordítandó azon összeg ? . . . S ha az uj gyámolda csakugyan a választmány tervjavaslata nyomán jövendett volna létre, oly együgyü kábáknak ismeri saját tiszttársait (már t. i. akiknek a véleményét tolmácsolta), hogy nem gondoskodnának a benu maradandó tt tőke hova fordításáról? ... No már, engedjen meg tisztelt barátom ! de bármenyire becsülöm is tehetségét, s az ügy melletti, általam soha kétségbe nem vont jóakaratú szándékát: olyan pártvezérből, a ki engemet, mint tiszttársát ily együgyünek tartana, nem kérnék magamnak ! A gyámoldát önként ott hagyni akaró tanitók pénzének a gúnyolt tervjavaslat értelmében kamat nélkül szándékolt visszaadása — bármilyen égbekiáltó sérelemmel tűnjék is föl B barátom szemei előtt — ép ugy nem igazságtalan, mint ahogy nem jutott eszébe még eddig senkinek igazságtalannak tartani a bizonytalan kockázatoknak kitett hasoncélu intézeteknek a visszalépőkkel szemben követni szokott amaz eljárását, hogy az illető által befizetett összeget egészben soha, hanem csakis azon arányban fizetik ki, mely „idő szerénti érték" név alatt a kockázatok szem előtt tartása mellett készített mathematikai mérleg alapján, többnyire fél-, vagy egyharmadban szokott megállapittatni. S ha ez nem igazságtalanság, váljon megütközhetni-e azon, ha a tervjavaslat, a mely nem az itt is előforduló kockázatokat, hanem csak a kezelési s egyéb költségeket veszi számításba, ezeknek részben fedezése céljából kamat nélkül fizetné ki a kilépés által övéikről megfeledkezésüket tanúsító tiszttársakat ? . . . S ha már most föltesszük, aminthogy bátran föl is tehetjük, hogy ezen kilépők egytől-egyik olyanok fognának lenni, kiknek kiállított kötvényökre a gyámolda ugy sem kapott az illető tagoktól kamat fejében egyetlen krajcár készpénzt sem, ergo : ha azt fogja visszatartani a mit nem kapott, szeretném bebizonyítva hallani, hogy hogyan származhatik ebből sérelem ? Ennyi az mennyit B. ur cikkének személyemet érintő passusára, saját reputatiom érdekében megjegyezni mulhatlan kötelességemnek tartottam. Es most, ha az ügy, melynek érdekében vitázunk, ezzel befejezve volna, s t. barátom és hivei nem készítettek volna neki olyan folytatást, melynek a vége még csak ezután következik, letenném a tollat ; miután azonban az én B. barátom épen a folytatásból hagyta el, még pedig azon részleteket, melyekből a „végre" is lehet következtetni: maga az ügy szentsége kívánja, hogy mint igen-igen érdeklett fél, a gyámoldaügyet még egy kissé szellőztessem. Elhallgatta cikkiró barátom : hogy azon „a d hoc" gyűlés, mely a gyám választmány kigúnyolt tervjavaslatát az újonnan szervezkedés céljából bonckés alá vette, és a mely gyűlésnek teremét tiszttársaim azon okból, hogy a gyűlés tőlük a szavazati jogot megtagadta, elhagyták : egy bizottság lőn kinevezve , mely a beadott javaslatokat szem előtt tartva, uj alapszabályokat készítsen. Ezen bizottságnak — legalább én ugy vagyok értesülve — nem lőn utasításul adva az, hogy munkálatában a tanítókat figyelmen kivül hagyja, sőt ha a tanitótársak ama tüntetést el nem követik, szándéka volt a gyűlésnek a bizottság tagjai közé testületünkből is nevezni ki.*) Mindennek dacára is azonban az én t. B. barátom a háztetőre állva kiabálja: „hogy a tanitók az egyház kebléről leszakasztattak (?)" s a helyett , hogy következetes emberhez illőleg bevárná, hogy mit fog tenni „a rólunk nélkülünk hozandó minden határozatok ellen" kinyilatkoztatott óvástétel után a papi testület, s ügyünket a nem kedvünk szerinti esetben a ft. egyházkerületre föllebbezné, tényleg beállott szakadásról beszél, s egy külön tanítói gyámolda fölállítása érdekében olyan korai előintézkedések megtételére engedé magát heve által elragadtatni, melyek mig egyrészről még most szükségtelenek, másrészről könnyen eredményezhetik, hogy a t. papi testület azt fogja reá mondani: No, ha igy van, hát mi is fogunk gondoskodni magunkról. Én azonban szeretettel kérem a b.-somogyi mélyen tisztelt papi testületet, hogy ne tegye ezt ; kérem különösen az alapszabályok készítésére kinevezett nt. s tek. bizottságot, hogy legyen szives megcáfolni B. urnák az e. m. kormányt és a t. papi testületet (sőt elég vigyázatlan ul még a holtakat is) oly kirívóan fekete színben föltüntetett cikkét azzal, hogy készítsen olyan alapszabályokat, a miknek szülőanyjuknak ismét „a r i t k a felebaráti szeretetet" nevezhessük. Még egy szót B. barátom itélőszékéhez, a nyilvánossághoz. ítélethozás előtt mindenesetre jó lesz tisztában lenni azzal is, hogy kettőnk közül melyiket érdekelheti jobban a gyámolda jövője ? . . . Álljon tehát itt tájékozásul, hogy az én szeretve tisztelt B. barátom — és ez a legőszintébb baráti részvéttel legyen megemlítve — özvegy férfiú s kedves övéi mindmegannyian önállók már ; én pedig nős és ezenkívül hét kiskorú gyermeknek atyja-, s a gyámoldának is tagja vagyok. És most már tessék ítélni! Rinya-Szent-Király. MOLNÁR ISTVÁN, néptanító, s gyámoldai választmányi tag. * E sorok írójának a VI. sz. népiskolaikör marc. 6-án tartott értekezlete alkalmával tett, de azon alkalommal egyhangú lag elvettetett, később azonban ugyancsak egy ott jelen volt tiszttárs által más helyen újra fölelevenitet iuditváuya következtében benyújtott folyamodására a tanítói testületnek, a folyó évi március 21—23. napjain Nemes-Déden tartott e. m. közgyűlés esakugyau nevezett is , ki az említett bizottságba 3 tanítót. Mily szép satisfactio ez nekem, a gö ;erövel haladni akaró sérelmes sziviiekkel szemben! Molnár István. 34*