Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-23 / 17. szám

Ezért mondja ő : „A János evangeliuma s szent Pál levelei, különösen a római levél s szent Péter első levele a valódi alap s a mag minden más könyvek felett. Mert ezekben nem sokat találsz írva Krisztus művei s csodatetteiről ; de ezekben találod mesterileg kivivé, hogy a Krisztusban vetett hit bűnt, halált s poklot legyőz, s életet, megigazulást s boldogságot ad. S épen azért, mert János keveset ír a Kristus műveiről, de sokat az ő tanításairól ; s megfordítva a 3 evangelista sokat ír műveiről, de keveset szavairól, János evangeliuma az egyetlen, gyöngéd s fő evangelium, s ama 3 más felett sokkal felül, magasan áll. Igy állanak felül szt. Pál és Péter levelei is, a 3. evangelium, Máté, Márk és Lukács felett. Summa: Szent János evangeliuma s első levele, szt Pál levelei, különösen a római, galata és efézusi levél és szt. Péter első levele, ezek a könyvek, melyek néked a Kiisztust megmutatják, s mindarra megtanítanak, amit néked tudni szükséges és boldogító, ha te semmi más könyvet nem láttál és hallottál volna ís tanításul " A Jakab levelét nem itészeti okból, de azért vetette el, „mert ez szent Pál s a többi iratokkal szemben a megigazulást a cselekvésre helyezi." Ezért vetette el az Apokalipsist is „mely sem prófétai, sem apostoli könyv", mert nem érezhette, „hogy az a szt.-lélektő. sugaltatott volna.u

(Hilg 176. lap Az orthodox protestantismus kő én kivül, a heterodox árminiánusoknál nyert az ujszöv. itészet szabadabb irányt. Mig Hugó Grotius a 3 első evan gelium alapjául a ka onikus M átét veszi fel, melyből keletkezett megrövidítve a Márké, s a kettő összevetésé bői a Lukácsé, tehát míg azokat egymástól teszi függővé, addig eretnek-társa, C 1 e r i k u s János ezek alapjául a Jézus hallgatói s szemtanúi által tett syr chald feljegyzéseket tekinti, mi által a kánon határán túlmegy. Hugó Grotius még a héberlevél Páli szereztetését, János második és harmadik s Péter második levelének hitelességét is kétségbe vonta, mely nézet sokáig tartós tet- , szésre talált. A protestantismus körén belül a 17 század orthodox ihletés dogmáját végre Seraler törte meg. A szentiratok gyűjteménye az ő keze alatt elvesztette isteni eredetét s nem lett egyéb, mint tiszta emberi mű, mely bár is'eni tartalommal bír, de amelyről minden magasabb kezesség hiányzik a történeti bizonyítékokra nézve. Az isteni sugalmazás nem egyéb, mint belső, lelki világosság, mely az emberiség egész történeti kifej lésében s nemcsak a szt.-iratokban nyilvánul Ezért talált ő az egyes iratokban az örök és isteni mellett tisztán emberi képzeteket is, mi által az iratok az ihletés elérhetlen magasságából a történeti vizsgálódás kemény talajára estek le. A dogmatikus fogalom megdöntésével együtt járt az iratok érvényének megtámadása is. Kimutatta ő hogy az ujszöv. kánon elsőben a 2. század végén állott elő, s hogy annak megalakulására a katholikus egyház közvetítő szelleme folyt b3 leginkább ; mig az egyesülés i meg nem történt, mindkét félnek külön iratai voltak, j melyeknek keletkezésé homály fedi. E homályt eloszlatni akép igyekezett, hogy a 3 első evangelium alapjául több héber vagy syr iratot vett fel. Az ősapostoli-zsidó Páli keresztyénség közötti különbség kimutatására a galata levél szolgált kiindulási pontúi. A héberlevélre a régi kétségeket újra feltámasztotta, s a kath. levelek keletkezését a második század végére helyezvén: az orthodoxia testén mély sebet vágott. Az egyes könyvek keletkezése és értéke e szerint mindinkább kétessé kezdett válni, s a valódi igazság csak a további vizsgálódás folyamán következhetett be. Semler nyomába lép Lessing, ki az evangéliumok kifejlését az őshéber vagy nazarénus szájhagyományra viszi vissza, melyet elsőben Máté s utána Márk és Lukács dolgozott fel, ugy, hogy „Máté, Márk és Lukács nem egyebek, mint különböző átdolgozatai s fordításai az őshéber Máténak, melyet mindenik ugy használt fel, amint tudott." A IV. evangelium szerzője ismerte a három elsőt; minthogy azonban a keresztyénség nem maradhatott csak egy zsidó felekezet, a IY. ev. szerzőjének más irányt kellett venni, hogy a 3 elsőtől különbözzék. Igy tulajdonkép csak két ev. van: a Máté és János szerinti, svayyrjhov OOJ[ICCTMOV, ecy. 7Tvtvua.xty.ov. Igy az evangéliumok eredetét a kánonon kivül keresni, akár az irott Máté, akár a szájhagyományok nyomán, az idő szellemében volt s S t o r r és G r i e s b a c h, ki a három első evangéliumnak a synoptikus nevezetet adta, már csak a sorrendet változtatták meg, az előbbi Márkot az első, az utóbbi, harmadik helyre tévén. E század elején E i c h h o r n irodalom-történeti bevezetésével a történeti itészetnek még nagyobb lendületet adott A Semler és Lessing által felállított nézetet összefog lalva : a synoptikusok és kánonon kivüli evangéliumok ősforrását egy irott evangelium a viszi vissza. A IV. evangelium szerzője János apostol s az Apokalipsist is hajlandó volt neki tulajdonítani. A páli levelek közül, melyekkel az Apostoli cselekedeteket szellemre megegyezőnek találta, a pásztori levelek s héberlevél páli szereztetését, s az első péteri levél apostoli eredetét kétségbe vonván : az ellenvélemény iieket a küzdtérre szólította fel. Az orthodox nézet védelmére elsőben a katholikus II u g kelt fel, ki a tridenti zsinat határozatát érvényben kíván ván tartani,az újszövetségi iratok hitelességét védi. Ez által azonban a hagyományok tekintélye, mert a kánon melletti első bizonyíték mégis csak a hagyomány volt, ez pedig túl enged menni a kánon határain, meg lett volna ingatva, ha ezen barnak az egyház fogalma elejét nem veszi. Voltakép már csak két ut volt lehetséges. Vagy tovább haladni a megkezdett uton, s az újszövetségi iratokat irodalomtörténeti szempontból tekintve, történeti összefüggésükben keresni, vagy vallani továbbra is az ihletés dogmáját, melyen már azonban az idő szelleme túltette magát. Az előbbi nézetnek keltek pártjára H e r d e r, ki a szájhagyományt először Márknál találta feldolgozva, s G i e s e 1 e r, kinél a Máté és Márk szerinti evangelium az őshéber keresztyénséget, a