Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-23 / 17. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 17* Budapest, Április 23. 1876. PROTESTÁNS KOLAI LAP. Szerkesztő- és KIAD Ó-HIVATAL,: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. V Teljes szánni példány okkal még- mindig* szolgálhatunk. H Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük m. hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek, A háztetőkről is ... i (Vége.) Mit tegyünk tehát? Ezt az ellenséges életet kell meghódítani, ezt a korszellemet forrásában megtisztítani! „A házak tetejéről is prédikáljatok." „Keressünk vagy szerezzünk oly alkalmakat, melyek által a mai kor modern szokásaihoz képest, híveinkre hatást gyakorolni reményihetünk. * Mit teszünk most ? Nem ugy teszünk-e mint az apostolok Pünkösd előtt? Titokban gyűltek össze, szorongva, tétovázva, „szomorú ábrázattal" egymásnak mondván el aggodalmaikat, panaszaikat; „és az ajtók bezárol vák, a zsidóktól való fél tökben", ós — a világ nem tudott róluk semmit, ós ők a világra nem hatottak semmit! De mikor a pünkösdi lélek késztetésére , kiléptek a világ elé , az egybegyűlt sokaság elé, és megragadván az eszmék terjesztésének akkor egyedüli sikerre vezető eszközét, az élő szó hatalmát, világgá mentek ós hirdetek a világ megújító igazságot a házak tetejéről, a piacokon, a forumokon, a zsinagógákban, és minden nyilvános helyeken: akkor, csak akkor kezdődött a világ meghódítása ! Luther is, nem a templomban kezdte a reformatiót, hanem a templom ajtajára (mely a piacra szolgált) szegezte tóteleit. És mi mit teszünk? Mig csupáu egy elzárt körre, egyházi lapjaink szük hasábjaira szorítkozunk, mig, hogy ugy mondjam, itthon maradunk, zárt ajtók mögött, és saját nyelvünkön mondjuk el egymásnak panaszainkat, nem ugy teszünk-e, mint a tanítványok Pünkösd előtt? ki olvassa a mi egyházi lapjainkat egyéb mint mi magunk? Legfeljebb egy néhány segédgondnok, vagy felügyelő! A világ nem tud felölünk semmit, és mi igy a világra hatással nem lehetünk! Hanem . . . „a házak tetejéről is prédikáljatok." Azt ugyan nem teszszük, hogy felmászszunk a házak ormaira, vagy kiálljunk a piacokra ós onnan hirdessünk megtérést; hanem igen is át kell vinnünk munkálkodásunkat a nyilvános-, köz-életbe, ós valamint az apostolok legfőbb súlyt fektettek az eszmék terjesztésének akkoriban egyedüli eszközére az élő szóbeli előadásra, ugy nekünk is szereznünk kell „oly alkalmakat, melyek által a mai kor szokásaihoz képest, híveinkre hatást gyakorolhatunk." És mi mai napság az eszmék terjesztésének eszköze, a hatás közege ? A sajtó ! Ettől vesz irányt, ezzel táplálkozik mai napság a világ, ós „was der Mensch ist, das ist er" nem csak testi, hanem lelki tekintetben is. Örök kár ós szégyen reánk nézve (s nem győzöm csodálni a protest. egylet cselekedetét) hogy ama népszerű, olcsó vallásos lapjaink: „Házi kincstár", „Keresztyén család" oly rövid életűek voltak. Ezeket fel kell támasztanunk mindenesetre. Érezték már a reformátorok a sajtó nagy hatalmát, s bizonyára elterjesztett irataik által hatottak legtöbbet, sokkal többet .mint predikálásuk által. Csak az a különbség, hogy akkor még nem igen volt könnyen hozzáférhető egyéb olvasni való; olvasta tehát mindenki, örege, apraja, azt, a mit kapott, a 33