Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-16 / 16. szám

nulmány körén kivül esik, egyszerű célja ennek H i 1 ge nf e 1 d jénai tanár könyvét, s ennek nyomán a szövegitészet rövid történetét e lapok olvasóinak bemutatni. Az uj-szövetség egyes könyveinek szereztetése s azoknak egy egészszé u. n. kánonná alakulása, a keresztyénség 4 első századára esik. Hosszú időnek s abban heves küzdelemnek kellett addig lefolyni, mig az os kath. egyház a kánont megalakíthatta. Egyrészről a péteri zsidó-keresztyénség, támogatva az oszlop-apostolok tekintélye által, az üdv feltételévé a körülmetélkedést kívánta tenni, míg másrészről a pogány-keresztyénség, melynek feje a megtért Pál volt, ennek ellenében a kereszt-halálban való hitet tette annak alapjává. Ha az előbbiek mellett szólt az érv, hogy ők Jézusnak tanítványai voltak, hogy János, a szeretett apostol, az Urnák kebelén pihent, az utóbbi a meggyőződés egész erejével, a rabbinisztikus képzettség éles elmfíségével vitatta, hogy Ő evangyeliumát nem emberektől, nem az apostolok által, hanem egyenesen a Jézustól, az isteni kijelentés utján nyerte; ha amazok mellett állott a zsidóság egy része, mely a keresztyénséget mint egy zsidó felekezetet tekintette, Pál részére hajolt a szabad pogánykeresztyénség, mely az üdvöt az isteni kegyelem munkájának tartva, a Krisztus halálában a mózesi törvények megszűntét s egy uj élet alapját látta. És e két párt nézeteit iratokba is foglalta. Függetlenek-e ez iratok valami más, a kánonon kívüli forrástól, s azon férfiaktól kerültek-e közvetlenül, kiknek nevét viselik, eldönteni a szövegitészet feladata. Annyi mindenesetre igaz, hogy a keresztyénség irodalma oly időben állott elő, melyben tekintélyes férfiak neve alatt sok idegen irat forgott közkézen, melyeknek hitelessége mellett csakis a név kezeskedett, s ennek folytán a szövegitészet jogosult. Az első gyűjtemény, melyet ismerünk, a gnostikus Márcioné, ki 140 körül lépett fel. E gyűjtemény a Lukács evangyéliumát s 10 apostoli levelet tartalmazza egészen sajátos osztályozással. Szerinte csak Pál az egyedüli, a valódi apostol, az ős apostolok mind zsidó szellemű meghamisitói a keresztyénségnek. A gnosis szellemétől vezéreltetve a Lukács evangyéliumából mindazt eltávolítani kívánta, ami Jézust a zsidósággal s a földi élettel a legkisebb összeköttetésbe is hozza. E terv kivitelére legalkalmasabb lett volna a zsidó keresztyénellenes IV-ik evangelium, csakhogy ő ezt még nem ismerte, vagy legalább akkor nem volt még egyházi használatban. Ugyancsak az említet nézetből kifolyólag az Apostoli cselekedetek könyvét, épen közvetítő irányánál fogva elvetette. A páli levelek közül a 3 pásztori levél kizárásával a 10-et vette fel; a római levél 15 és 16 fejezetét elhagyván. Pápiás, hierapolisi püspök, ki 163-ban Márk Aurél alatt szenvedett vértanúi halált s I r e n á u s tudósítása szerint János apostol tanítványa volt, két evangéliumot, két ős apostoli levelet, s az Apokalipsist Vette fel gyűjteményébe. A két evangelium közül az egyik, a szemtanú Máté által héber nyelven írott s ezért Héber evangéliumnak nevezett irat, a másik a Péter féle hagyomány nyomán készült Márk szerinti evangelium volt. Mint látszik, a páli iratok kimaradtak. Mint Pápiás, ugy tartotta magát távol a Pál irataitól J u s t i n u s mártyr, kinek iratai 147 -160-ig esnek. O már használta a Lukács evangéliumát, sőt a IV. ev. sem volt előtte ismeretlen A páli levelekből csak azokat fogadja el, melyeket célja kivitelére, a plátói logostant a ker. világnézetben meghonosítani, alkalmasnak talált. Igy találjak fel már a keresztyénség 2. első századában a 4 evangéliumot s a páli leveleket. S mig az evangéliumok forrására nézve Márcion a páli gnosztikus evangéliumot, addig Pápiás a héber evangyeliumot vette fel; s igy mindkét nézet a kánonon kívüli alapra vezetett. Ezeken kivül az Apokalipsis, János és Péter első levele az ebioniták kivételévél, átalánosan, a páli levelek pedig részben használatban voltak. A jeruzsálemi egyezkedés utáu, melyben Pálnak tekintélye s apostoli munkássága elismertetett, az ős katholikus egyház korszaka következik, mely közvetítő, a két ellentétes irányt kibékítő szelleménél fogva két század lefolyása alatt a kánont megerősítette s bezárta. Első ez egyház körében, kinél a kánont összeállítva találjuk, Alexandriai Kelemen; nála azonban a kánon fogalma még annyira ingadozó, hogy a római Kelemen levelét, a Barnabásféle leveleket, s a Péter apokalypsisét is felveszi abba. Tanítványa Origenes, a 4 evangélium mellett az ős héber és péteri evangyéliumot is felveszi, s más leveleket, melyeknek érvényessége felett maga is kétkedik. Irenáu s n á 1 már csak 4 evangéliumot találunk s ő a negyedikre nézve megjegyzi, hogy annak ellenségei vannak. O a Cselekedetek könyvét az evangéliomok után helyezi, s bár a héber levelet ismerte, de azt a kánonból kizárja. A Péter második s Júdás levelének hitelessége felett kétkedik. T e rtu liánnál a héber levél, Péter második, János II-ik és HI-dik levele nem említtetnek. E u s e b i u snál találjuk fel elsőben a kánont határozottan körvonalozva. O 325-ben az uj-szövetség iratait két osztályba sorozza: homologumenák (általánosan elfogadott) s antilegomenák (nem minden egyházban elfogadott) osztályába. Az elsőhöz tartoznak : a négy evangélium, Apostoli cselekedetek, 13 páli levél, Péter I. s János I. levele ; az utóbbihoz: a héber levél, Jakab s Júdás levele, Péter második, János Il-ik és Ill-ik levele s végre az Apokalipsis. Mindamellett a héber-levél s Apokalipsis tekintélye sokáig kétes maradt. Az ős katholikus egyház elszakadása megtörténvén : nyugot a hé ber levelet a 4-ik, kelet az Apokalipsist a 6. században elfogadta s a kánon be lett zárva. Az egyház körében ekként megalakult kánon iratainak hitelessége mellett első érv volt a hagyomány. Csakhogy ez, mint az egyes iratok értéke s valódisága feletti hosszas viták mutatják, nem volt oly feltétlen érv, melyhez vizsgálódás ne férhetett volna. Azon időben