Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-16 / 16. szám

de az imént emiitettem nagy horderejű kettős cél nem érdemli-e meg, hogy, ha kell izzadjunk is?! Mind a mellett ott, a hol az megtörténhetik, t an á c s o s magtári főfelügyelőnek egyházgyülésileg i ntelligens úriembert választatni meg, átadván neki egy magtári számadási jegyzőkönyvet, ugyanazon jegyzőkönyv másodpéldánya a lelkésznél maradván, ellenőrzés végett. Egyházgyülekezetemben leJkészkedésem óta, tehát 12 éve már fönáll egy virágzó magtár, mely képes volt ezen idő alatt a paplakot, mely eddig csak egy szobából állott, még kettővel megtoldani és az egész épületet cserép alá venni, templomot, tornyot befödni, javítani s az iskolaházat rendbehozni, a hivek nagyobb megterhelt etéee nélkül. A véletlen azonban ugy hozta magával, hogy gyülekezetemben azonkívül még egy másik önálló magtár is alapíttatott, még pedig egyenesen és kizárólag a lelkészi fizetésérdekében. Hogy e fontos körülményt itt nyilvánosságra hozom, teszem azt azért, hogy egyrészt egy rég érzett kötelességet róvjak le: hálás köszönetemnek adni kifejezést azon urak iránt, a kik készeknek nyilatkoztak egyházi terheinkben osztozni; másrészt teszem azért, hogy előbbi cikkemben fölhozott azon állításomat bebizonyítsam, miszerint az urak, ha megkérjük, nem vonják ki magokat az egyházi terhek alól; végre teszem azért is, {uert talán némi útmutatásul szolgálhat ez az épen szőnyegen forgó kérdésre nézve. Ugyanis gyülekezetemben két uriház vagyonilag megbukott ; az ősi alapítvány a lelkész javára telek -könyvileg nem lévén biztosítva, odaveszett. Nevezetesen évi 9 öl tűzifa, 4 akó bor, 1 béres szekér széna és 25 frt. Erre egyházi gyülésünk elhatározta egy uj magtár alapítását ugy, hogy az 6 év múlva képes legyen kamataiból a lelkészt teljesen kárpótolni. Ezen magtár alapításához mindjárt a gyűlésen báróPodmaniczky László egyházi felügyelő és Sréter Alfréd urak, előbbi 30, utóbbi 10 pozsonyi mérő gabonával járultak. További gyűlési határozat pedig akként hangzik, hogy gyülekezetünk területén földbirtokkal biró prot. urak kéressenek meg jegyzőkönyvi kivonattal, azon 6 év folytán kárpótolni a lelkész jövedelmét. E határozat nem lett eredménytelen, mert Sréter A 1 f r é d ur a 9 öl tűzifa, Fajnor Sándor ur a 4 akó bor, néhai grófTeleki Sándor ur a 25 frt. fizetését magára vállalta, az 1 béres szekér széna a községi rétről lesz kiadandó. Mind ezen, prot. egyházunk javát szivükön hordozó s nemes tettekben gazdag uraknak, ezennel mély köszönetemet nyilvánítom ugy a magam, mint gyülekezetem nevében. Ezen , a lelkészi fizetés érdekében így alapított magtár v é g c é 1 j a pedig, egy készpénzbeli oly tőkét alkotni, melynek kamatai elegendők legyenek idővel a lelkész fentemlitett jövedelmét pótolni, mit akként fogunk elérni, hogy a gabonakamatok fölöslegét, mely t. i. marad a lelkésznek évenként kiadandó mennyiségen felül, hozzácsatoljuk a tőkéhez s mindannyiszor , valahányszor a gabonamennyiség túlhaladja a meghatáro' zott tőkemaximumot, a túlmennyiség pénzre lesz fordítandó s gyümölcsöztetendő. Megérem-e én azt a szerencsét , hogy készpénzül kapjam a kárpótlást , nem tudom ; de ha nem is érem meg, vissza nem riadok, mert ugy az én, mint utódaim jövedelme egyelőre biztosítva van s nagy lelki megnyugvást és élvezetet ad azon gondolat, hogy utódaim közül valamelyik majd csak szedni fogja gyümölcsét azon fának, melynek ültetése mellett, különösen uri híveink oly nagy segítségünkre voltak. A helyi egyházi készpénztőke alapítása, kiválólag a városi egyházak föladata levén, annak taglalásába ezúttal nem bocsátkozom , csupán annyit jegyzek meg , hogy bizony ott is csak a lelkész adjon az ügynek lendületet és siker fogja fáradozását koronázni. Hogy pedig központi pénztárra égető szükség van, az tagadhatlan ; de nézetem szerint csak olyanra, melynek hivatása volna csupán azon lelkészek fizetését, a meghatározott maximumig , pótolni, kiknek egyházgyülekezete végképen nem képes azt tenni s állomásuk m i s s i ó i jelentőséggel bir. Hogy az ily központi pénztár mikép teremtessék, kérdezzük meg azokat, a kik az evangélikusok gyámintézetét , a reformátusok pesti főiskoláját és a pesti protestáns árvaházat semmiből elővarázsolták. PUTZ LAJOS, surányi evang. lelkész. ISKOLAÜGY. Még egyszer a tiszántúli ref. egyházkerület által kiadott „Népiskolai Tanterv". Midőn a nevezett egyházkerület által kiadott „népiskolai tanterv "-re e „Prot. Egyh. és Isk. Lap" mult évi 51-dik számában némi észrevételt tenni bátorkodtam : gondoltam, hogy az „Evangy. Prot. Lap" zászlóvivői közül akadni fog, ki azt szó nélkül nem igen fogja hagyni. És valóban akadt is, mert ys úr az „Evangy. Prot. Lap." folyó évi 5-dik és 7-dik számában elkezdte cikkének kenettétjes bevezetése után egész animóval fújni az általok már egészen elnyűtt nótát, ferdítéssel, gúnyolódással és vallási tárgyhoz nem illő lcdérséggel vádolván, majd meg a jelen zilált anyagi viszonyok mellett semmi sikert nem ígérő tanácsainak osztogatását. Ha ys úr nem lett volna oly nagyon bőkezű címek osztogatásában, ha a szegény gyermekek felsegélé-