Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-09 / 15. szám

gyámoldánkra vonatkozó nézeteit és terveit a gyámolda választmányához nyújtsa be. A beérkezett tervek a gyámoldai választmány, és a csupán ezen célra összehívott értekezlet által, melyben minden lelkipásztor és minden tanitó egyenlő joggal vett és vehetett részt, megvittatva készíttettek elő a közgyűlési tárgyalásra. Ma már az iskolakörök száma szerint minden körből egy tani tónak szavazati jogot biztosított az e. megyei közgyűlés, s e döntő szavazattal biró, összesen 9 tanítót az illető tanitói körök választják meg. Midőn azonban, anynyi előkészület után, a gyámolda ügyében határozni hivatott közgyűlés megnyílt, a tanítók első helyen azon követeléssel léptek föl, hogy ne a kilenc, hanem mind a 80 tanitó birjon a közgyűlésen döntő szavazattal ez ügyben, melynek első megállapításakor, m nt mondtuk, egyetlen tanitó sem volt jogosított a közgyűlésen döntő szavazatra. Ezen követelést nem adhatta meg a közgyűlés főként azért, mert a közgyűlés szavazó tagjait szabály állapítván meg, azt ily könnyedén félreteendőnek nem tarthatta, de részben azé t sem, mert mind a józan ész, mind az önérzet hatái*ozottan tiltották azt, hogy a 63 lelkipásztor ellenében, kik a gyámoldára évenként két annyit fizetnek, s kik e befizetésből a tanitó özvegyeknek és árváknak a magokéinál két annyival többet adnak, még a határozat hozatalnál is 80 tanitónak adassék a szavazatok számában túlsúly. A tanitók, jogtalan követelésüknek ezen alaposan indokolt visszautasítása után. az egyházi életben példátlan demoustratióval egyszerre és egytol-egyig ott hagyták a közgyűlést, s a gyámolda ügyben elkülönzött tanácskozásra gyűltek össze. Ez gyámoldánk ügyének részrehajlatlanul előadott és teljesen tény hű története. A tanitók ama demonstratióval a legsértőbb módon szavaztak bizalmatlanságot azon lelkipásztorok ellen, kik tiz év előtt, midőn még egy tanitónak sem volt döntő szavazata gyűléseinken, közgyülésileg saját nagy hátrányukra s a tanitók javára egy oly gyámoldát állítottak, mint a milyet a föntebb idézett számok a legérthetőbben ismertetnek meg. Ezen, cáfolhatatlan számokban mutatkozó, és a testvériesnél is nagyobb szeretet és áldozat bérét a lelkipásztoroknak a tanitók ugy fizették meg, hogy ama hallatlan demonstratió által a lelkipásztorokat ily ügyökben, még saját befolyásuk mellett is, megbizhatlanoknak bélyegezték. Ily előzmények után kivánhatja-e bárki is, hogy a b. somogyi egyházmegye egyetlen egy, józan észszel, szemérem és erkölcsi-érzettel biró lelkipásztor tagja, a tanitókkal közösen föntartandó gyámolda barátja legyen ? Ezek előadása után befogja azt látni mindenki, hogy ezen lapok f. é. mártius 19, és 26. számaiban a b.-somogyi gyámolda ügyről megjelent közlemény nem egyéb mint azon épen nem valami nemes elv kifolyása : ,;

calumniare audacter" ; beláthatja mindenki, hogy az elmondott tagadhatatlan tényeknek, és csalhatatlan számoknak ellenmondhatlan igazságát ama közleményben csak is az önhittség vakmerősége akarta keresztre feszíteni. i Sem én, sem ugy hiszem szolgatársaim egyike se óhajtotta tanítóink ezen itthoni, házi ruháját a közönség szine előtt nyilvánosan mosogatni, mert ez sem nem illedelmes, sem nem lovagias dolon

r

. De miután ez ügy, és oly modorban hurcoltatott a közönség elé, tartozni véltem e becses lapok olvasóinak azon tiszteletteljes figyelemmel, hogy ezeket egész őszinteséggel tájékozásul elmondjam, ennél többet mondani csak egy hanggal is, bármely olynemű közleménynyel szemben is, véglegesen megtiltja önbecsérzetem. Egy b.-somogyi ev. re f. lelkipásztor, ki tíz év előtt egyik túlnaiv és optimista indítványozója volt a tulegyenlőtlen befizetés melletti egyenlő segélyezésnek, K L T

T ,Ö N FKI .K K. * „Felekezeti röpirat. Laveleye Emiltől, a lüttichi egyetem tanárától Dercenvi M. Sándor fordításában meg jelent a következő című röpirat: „A protestantismus és katholicismus a nemzetek szabadságához és jólétéhez való viszonyából. Közgazdasági (?) tanulmány", kiadta s Grladstone levele hozzáadásával bővité Balogh Ferenc tanár s az ,,Ev. prot. lap" szerkesztője. Ezen röpiratban szerző azt igyekszik bebizonyítani, hogy a protestáns népek jobbak, erkölcsösebbek, szabadságszeretőbbek, szorgalmasabbak, s ennélfogva boldogabbak, mint a katholikusok, s csak ezeknek van jövője. Sajnos, hogy akadnak még ma is emberek, kik oly bornirtsáíjokkal foglalkoznak s az embereket a művelt köztudalomban tekintélyöket elvesztett középkori, s 16-ik századbeli dogmák szer nt osztályozzák. Nem volna e épen ily jog sult, bebizonyítani, váljon a szőke emberek jobbak s boldogabbak-e a barnáknál, s váljon nem indult-é veszendőnek azon faj, hol a borotválkozás általános divatba jött ? Mi legalább ezen tárgyat sem tartjuk komolyabbnak. Ki a kuriosumokat szereti, ezen röpiratot is megszerezheti 30 krért Debrecenben, s igen valószinüleg két hó múlva megfelelő cáfolatát Kalocsán. Nagyobb bajunk ugy sincs, minthogy újólag az ,,egyedül idvezitő' felekezetek elsőbbségéről értekezünk, s e tárgyakról egész komoly arccal vitatkozzunk." A ,,Hon" f hó 7-én megjelent számának irodalmi rovatából vettük át ezen fentebbi sorokat, kötelességünkkül tekintvén az efféle — szerintünk — téves felfogás ellenében nézeteinket nyilvánítani. Ha a „Hon" ezen soraiból azt az értelmet tudnók kiolvasni, hogy a felekezetek közötti gyűlölség tüzét ne éleszszük, szívesen aláírnék ezen sorokat mert szerintünk is a modern liberalismusnak egyik fő jellemvonása és követelménye éppen abban áll, hogy mint vallásfelekezetek éljünk egymással békességben, testvéries szeretetben .