Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-02 / 14. szám

egyetemeken a vizsgáknál s a tudori rangfokozatok osztásánál nem annyira a tudományos készültségre, mint a jó pápista szellemre lesznek főtekintettel. Közelebb azonban fordult a kocka. A mult napokban kissé szabadabb elvű emberek k-rültek a minister székekbe, mint elődjeik voltak, többek közt az oktatásügyi miniszter székbe Waddington, egy beván- j dorlott angol család prot st. ivadéka, és ezen férfiak mindiárt kormányra jutásuk után siettek a francia nem- , zet szabadszellemű s felvilágosult részét megnyugtatni azon veszélyek ellenében, melyek az országot a kathol. ; egyetemek rohamos felállítása által fenyegették. Az uj kormánynak egyik első ténye ugyanis az volt, hogy azon egyetemi törvény némely szakaszainak módosítására a kamrához márc. 23-án a következő törvényjavaslatot nyújtotta be. „1. cikk. Az 1875. jul. 12-ről kelt törvény 13. és 14-ik szakaszai hatályon kivül helyeztetnek. 2. cikk. A szabad fakultások növendékei a tudori fokozatok elnyeréseért az állami fakultások előtt jelentkezhetnek, igazolván, hogy a fakultásban , a melyet látogattak, a rendeletek szerinti föltételeknek eleget tettek." A törvény terjedelmes indokolásában így szól a többek közt a kormány: „Az oktatási szabadság elvét vitán kívülinek tekintjük ; a helyett, hogy megtámadnék, védeni fogjuk. De tanácsos-e tulmenni ezen, s a törvényben az egyenetlenség egy v szélyes elemét hagyni meg ? Mert az oktatás szabadsága nem hozza semmikép sem magával, hogy a szabad fakultások bírjanak a tudori fokozatok adományozásának jogával; két külön d dog ez, két különböző eszmeáramlat, s a kettőt összetéveszteni annyi lenne, mint a szabadság, elvének ártani Minél nagyobb a szabadság, annál szigorúbbnak s hatályosabbnak kell lennie az ellenőrködésnek. S valóban, az állam, mely lemondott azon előjogáról, hogy egymaga vezesse a felső oktatást, egy uj lemondás által beleegyezhetik-e, hogy megosztozik a tudori fokozatokra való jelöltek képességeinek elbírálása iránti jogosultságában is? El szabad-e feledni, hogy itt a közegészség az erkölősi rend , az alkotmáuy s a törvény érdekeiről van szó ? El szabad-e feledni, hogy e fokozatok nem csak a szabad foglalkozásokra, de az állami hivatalokra is feljogositnak ?" Csak ezen pár sor eléggé mutatja, hogy az egyház ellenében semmiféle jogtalanság nem követtetik el, ha- j nem mindössze is az állam őrködik nehogy a felekezeties szellemet az alapos tudományos kiképeztetés rovására fejleszszék ; ámde azért mégis veszedelmes darázsfészekbe nyúlt , s az egész ultramontán tábor dühét ébreszti maga ellen. Előlmegy Franciaország tudós püspöke Dupanloup, ki midőn még csak szelét vette ezen fentebbi törvényjavaslatnak már így írt —• jellemezve részint a klérus gondolkodásmódját , részint az uj kormány törekvéseit — egyik barátjához : V i r o f 1 a y, márc. 22. „Kedves barátom ! Ön azon aggálynak ad kifejezést, hogy Waddington ur kijelentése engem mélyen meghatott, s kérdé, hogy azon előny megvonása, melyet a törvény a szabad egyetemnek a doktori rang megadhatásában nyújt, valóban oly nagy fontosságu-e, s hogy a fődolog ránk nézve nem-e abban áll, hogy az elvet megmentsük. Nem barátom, az elv igy nem lesz meg mentve, hanem föláldozva, mert a doktori rang megadhatása egyértelmű a felsőbb oktatás szabadságával, s a miniszter által oly nagy sietséggel bejelentett rendszabály a törvénynek nem csak egyetlen határozványát, hanem annak egész lényegét veszélyezteti, egyenest szivén találja azt, s e fölött semmi csalódást, semmi gyengeséget, 1 semmi kapitulátiót nem enged meg. Valóban, ha a szabad egyetem tanáraitól elvonatik azon előny, hogy növendékeiket megvizsgálhassák s azoknak doktori rangot adhassanak, akkor nem tehetnek többet, mint a mit e törvény létesítése előtt is tehettek : már akkor voltak segédtanítók, előkészitő tanítók, kik növendékeit a nyilvános vizsgálatoknak praesentálták : ez a jog marad meg és semmi egyébb a szabad egyetem professorainak. Egész egyszei'üen az állami faeultások s ezek tanárainak szolgálatában álló segéd és előkészitő tanítók leendenek. Ez által az ő oktatásuk nem csak minden méltóságát eredetiségét, s önállóságát elveszti, hanem le is fognak szoríttatni az őszinte és becsületes concurrentia teréről. Röviden, a szabadság neve alatt a monopolium és hazugság hozatik be. S van egy miniszter, ki alig, hogy elfoglalta hivatalát, saját indulatából megelőzi a baloldalt, s a törvény elfogadása után 8 hónappal, mielőtt még az csak kipróbáltatott volna is, bennünket áldozatul odavet! Hogyan fognak ez urak fölhivni bennünket, hogy velük becsületes módon kisértsünk meg alkotmányt s közj társaságot csinálni, midőn ők egy egyszerű törvénynyel nem hajlandók becsületes kísérletet tenni ? Mi nem. ismerhetjük félre kedves barátom, hogy ez hadizinet az egyháznak. A kezdet a felsőbb oktatás szabadságáról szóló törvény megsemmisítése ; ezen felül egy inditvány nyújtatott be, mel yszerint a papok a különféle oktatási tanácsokból kizárandók ; továbbá szándékba van véve, hogy a congregationisták a tanitói hivataltól megfosztassanak s a kötelező vallástanoktatás behozassék ; egy másik törvény a bormérés korlátlan szabadságát kívánja, s egy harmadik nem kevesebbet követel, mint a clubok szabadságát Ezek az előjátékok kedves barátom. ígérni eleget Ígérnek. Hogy tehát belénk a köztársaság iránti szeretetet öntsék, nincs sürgősebb teendőjük, mint hogy magukat a vallás elleni harccal egyenlő jelentőségüeknek tüntessék föl. Ez a dolog valódi értelme, s azért kell készen lennünk. Híve az úrban Félix orleansi püspök." A képviselőház nagy többségben levő szabadszel-