Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-26 / 13. szám

Nem csodálkozhatunk rajta, hogy elsózta, szakácskönyv nélkül próbálta készíteni s cserben hagyta az emlékezete. A dunamelléki egyházkerület nevében, vagy legalább érdekében, a mely — ^cikkíró szerint — „most kerestet megyeszerte vállalkozó szakácsokat", megadta a szerkesztőség csillag alatt a szükséges felvilágosítást; rajtunk „pataki szakács-cégen" s főleg rajtam a sor, kiket s a kit Sz. K. ur cikke első helyen érint, fitymál és dicsér. „Két visszás intézkedés" ellen támad fel a cikkíró, hogy azok miatt különösen a „sárospataki irodalmikor" vallástudományi szakosztályát — miért, miért nem ? — kedve szerint megvagdalhassa ; vagy miként ő kifejezi : „türelmetlenkedő természeténél fogva, csendes munkájában, egy kissé netán zavarhassa." „Feltűnő s csodálatosan jellemző először is" — mondja cikkíró — ??hogy a testvér egyházkerületek között legalább e tekintetben (t. i. „a vallási tankönyvek készítésére vonatkozólag") nincs semmi egyetértés s öszhangzat." „Legalább e tekintetben"!? Mintha bizony azok a testvérkerületek egyéb tekintetben valami nagy egyetértésben élnének ! Mintha bizony az „e t eki ntetben" való eltérés is nem egy sokkal mélyebben fekvő s hamarosan el sem is hárítható oknak — országvilág előtt ismeretes elvi eltérésnek — volna természetes okozata ! Tessék megkisérleni az egyezkedést Debrecennel! Hivatkozni fog okvetlenül a mult évben kihirdetett hitvallására. Jöjj és irj alá , s fogadd jobbomat a békességre ! . . Töröljétek el a protestáns-egyletet, melynek céljai mételyezők s istentelenek ! Bíráló eszedet csak egy meghatározott körön belől érvényesítsd, s akkor jöjj és kövess engemet, „hadd temessék el a halottak az ő halottaikat." r Es bizony mi is aligha volnánk engedékenyebbek. Tehát mindezekről cikkíró ur nem akar tudomást venni, s nagy hite szerint,, a vallástani könyvek készítésére nézve, meg lehetne teremteni a kívánatos egyetértést ? ! Én állhatatosan kételkedem, főleg mert — akaratlanul ugyan — de cikkíró maga is szükségesnek ismeri el a „külön konyhán főzést", a midőn irja : „lesz a hány konyha, annyi ízű táplálék, egyiknek tej, másiknak kemény eledel." A kívánatos közös íz az, mit — a létező viszonyok kellő ismerete mellett — a különböző elvű, szellemű s követelésű „szakácsoktól" várni, kívánni lehetetlen. A mig annyira hiúk tudunk lenni érdemeinkre, vagy gyengeségeinkre, hogy azokat a másként vélekedőkkel szemben még anathemával is védelmezzük, s képzelt igazságunk, vagy ellenfelünk állítólagos tévedéseinek legyezgetésére, vagy elitélésére sereget is készek vagyunk toborzani : addig csak örüljünk azon, hogy legalább némelyek a „szakácsok" közül, tejet kívánnak adni a gyermek táplálékául, s ne gyanusitsuk őket — azokat a „bizonyos érdeklett köröket" — monopolizálással, mint ezt cikkíró a 2-dik pont alatt teszi. Azt mondja ő ugyanis, hogy a mindnyájunk által szívesen ohajtott öszhang az egyházkerületek között azonnal biztositva lenne, mihelyest: — „az eddigi intézkedéssel éppen ellenkezőleg nyilvános pályázat és nem monopolium utján állíttatnák elő a tankönyveket", s erre rögtön szükségesnek látja keményen megleckéztetni a dunamelléki e. kerületet s „méginkább a tiszamellékit", mely e tekintetben „egyedül illetékesnek s hivatottnak csak a pataki irodalmi kör vallástudományi —egy-két theologiai profé s s o r b ó 1 álló — szakosztályát tartja." Mily tájékozatlanság minden oldalra ! Legelsőben is nem tudja, vagy elfeledte cikkíró, hogy volt nekünk egy csak imént szétmállott egyetemes tanügyi bízott s'águnk; de a mely — bizonyosan az egyének ellenszenve s egyéb fontosabb okok miatt is — nem tudott egyetemessé lenni, egyetemes érdekeknek szolgálni; pedig pályázat u t j á n k észittetéa tankönyveket! Mi természetesebb tehát a"nnál, hogy azt, a mi nem sikerülhetett az egyetemesség igézete alatt, tehát „az eddigi intézkedés" mellett: kisértsük meg lehetővé tenni különkülön ; kiki házi szükségei szerint. Cikkírónak tudnia kellene, hogy az eddigi intézkedés volt a pályázat utja, a jelenlegi pedig az eddigi intézkedés sikertelenségének szükséges következménye. Késő — legalább ez időszerint — oda terelni akarni az egyházkerületeket, a honnan némelyek közülök, nem csekély veszteséggel s kiábrándulva, esak imént tértek meg. Azért pedig teljességgel nem érdemlik meg egyházkerületeink a kárhoztatást, ha nem tudván meleget szedni a közös kandalló körül, keresik azt a házi tűzhely közelében. Ez kötelességük ! Még alaptalanabb s teljesen hamis az a véleménye, melyet a sárospataki irodalmi-kör vallástudományi szakosztálya ellen kiröppentett. Azt állítja — nem tudom honnan s minő szándékból — hogy nevezett szakosztály „egyedül illetékes- és hivatottnak" tartja magát (s ezt a koholt vádat két helyen is idéző jelek közé s ritkított betűkkel nyomatja) s hogy csupán e g y-k ét theologiai professorból áll. Hogy illetékes, t. i. a vallástankönyvek készítésére és pedig irodalmi- körünk több szakosztálya közül, azt én írtam a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" múlt évi 49-ik számában, hanem az „e g y e d ü 1" és „h iv a t o t t" ott nem találhatók. Aztán nem is áll ez egykét theologiai professorból. Tag' jainak száma jelenleg 13 ; kik között tanfelügyelő, vidéki lelkészek, gyakorló tanítók, akadémiai s gymnasiumi tanárok, no meg theologiai professorok is akadnak s elnöke jelenleg népiskolai tanitó. Aztán vannak a sárospataki irodalmi-körnek a m. kir. belügyminisztérium által megerősített alapszabályai is, mit a múlt évi „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 5. száma 26