Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-26 / 13. szám

azoknak szentül való megtartását kívánják, és annak mindennemű sarkalatos megváltoztatása ellen tiltakoznak. A lelkész urak közül pedig senki semmi nyilatkozatot, vagy tervet nem adott be. Mult október közepén gyám-választmányi ülés tartatván, itt a t. lelkész tagok nyíltan kimondták, semmit se adván az összes tanitói kar beadott nyilatkozatára, liogy az eddigi gyámoldai intézet ezen módon többé nem fog fennállani; mert igazságtalanság, hogy a lelkészek eonventiójukhoz mérten többet fizessenek , özvegyeik pedig a tanitói özvegyekkel még is egyenlően segélyeztessenek. Ennélfogva jegyzőkönyvileg azt határozták, hogy a tanitói tagok közül a kik ki akarnak lépni, eddigi befizetéseiket visszakapják kamat nélkül, jövőre pedig egy uj tanitó sem vétetik be ezen gyámintézet részvényesének. Ez azon magasztalt ritka felebaráti szeretet, melyről egyik tanitó választmányi tag, a mult évi Prot. egyh. és iskolai lap egyik novemberi számában oly nagy élégültséggel nyilatkozott, hogy t. i. mily nagy szeretetet tanúsítanak még most is a t. lelkész urak a tanitók iránt, midőn a kilépni akarókuak visszaadják pénzüket (kam^t nélkül), kik pedig a már hivatalban lévő tanitók közül tagjai akarnak maradni, megmaradhatnak, s azoknak özvegyeik- s árváikról a most már papi-gyámolda gondoskodni fog, mind ezeknek kihalásuk után pedig a tanitók által tett, s már tőkésített befizetések a t. lelkész urak gyámoldájára fognak szállani; mert ezentúl új tanitó nem vétetik fel. Ez aztán felséges és ritka felebaráti szeretet ? ! Mind ezek ellen a másik tanitó választmányi tag külön véleményt nyújtott be. Ezen választmányi ülés jegyzőkönyve, az október 25-én Kadarkuton tartatott közgyűlésre beterjesztetvén, határoztatott: „175. sz. a. Miután a gyámolda első alakulásának ideje a tavasszal lejár, (istenem! istenem ! hol van ez megírva, hogy az alakult gyámoldának ideje tiz évre lejár ?) az újra szervezkedés tekintetéből, a közgyűlés abban állapodott meg, hogy febr. hó második felében egy külön közgyűlés tartassék, mely csak is gyámoldai ügyekkel foglalkozzék; a gyűlést megelőző napra pedig a gyámoldai tagok értekezletre hivassanak öszsze." Ki nem látja által mindezekből, a tanitók kijátszására, legfontosabb érdekeik háttérbe szorítására szolgáló államcsínyt ! ? Meghozattak a házszabályok, ez által elvétetett a tanitók szavazati joga, hogy igy a közgyűlés, a tanitók tiltakozására, mint semmit érőre mit sem adván, a gyámoldát tetszésük szerint alakithassák, és a szegény tanitók keserves keresményük összerakott fillérei felett, mely most már legkevesebb 7—8 ezer forint, önkényük szerint rendelkezhessenek. Nem a szívmélyéig érő sérelme-e ez a tanitói karnak ? ! Nagy lelki aggodalommal és feszültséggel néztünk a febr. 15—16-ra kitűzött értekezlet és közgyűlés elé. Eljött a várt nap, meglehetős számmal gyűltek öszsze lelkészek és tanitók. Felolvastattak minden e tárgybani közgyűlési és választmányi határozatok, és ez utóbbiak I ellen beadott külön vélemények A tanitók egy értelemmel arra kérték a tisztelt értekezlet tagjait, hogy miután az alapszabályokban semmi 10 évi újra alakulásról nincs szó, maradjunk úgy mint voltunk. De erre csak az mondatott a t. lelkész urak részéről: hogy a közgyűlésnek, mely ezelőtt tiz évvel megalapította a gyámoldát, joga van azt fel is bontani. Jelen cikk írója indokolva előadta nézetét e tárgyban, megcáfolván mind azon vádakat, melyek ezen gyámolda fennállása lehetienitésére felhozattak, felmutatta azon veszélyeket, melyek ezen gyámolda szegletköveinek, sarkalatos alapelveinek megbontása által fognak a gyámoldai intézetre következni, és esdve kérte az egyházmegye kormányzó testületét, ne engedje, hogy a tanitók az egyház kebléről leszakasztassanak. Mind hiába ! kisült, hogy mi az a rágadó féreg gyámintézetünkön , mely azt elébb-utóbb megemésztené, mely nem más -.„aránytalan befizetés mellett egyenlő osztalék, más erszényére még a j ö v ő korára is igy rendelkezni méltánytalanság v o 11." Megsokalták hát a t. lelkész urak a nagylelkűséget, hogy ők többet fizetnek, még is özvegyeik egyenlően osztoznak; pedig ha az öszsz^s befizetések eredményére tekintünk, a tanitók által befizetett öszszeg nem sokkal kevesebb a t.. lelkészekéinél , mi megtetszik csak abból is, hogy a lefolyt tiz év alatt 75. lelkész és 105 tanitó volt forgalomban, midőn 3—4 év alatt alig egy uj lelkész lépett be, addig minden évben 10—12 tanitó változott , s változása által előlépési dijat fizetett. Végre is látván a tanitók, hogy híjában vitatkoznak, híjában tiltakoznak, a minek veszte már megvan határozva, veszni kell annak, annyival inkább, hogy a másnapon tartandó gyűlésben szavazatuk nem lévén, ugy sem védelmezhetik tovább az ügyet: elálltak a felpanaszolt kegyelem morzsáiról, s rá álltak, hogy hát jövendőben egyenlően fognak fizetni, csakhogy mint a Krisz tus szőlőjének együttes munkásait kössön öszsze bennünket a szeretet , maradjunk egy gyámoldai intézetnél, elfogadtuk általánosságban, részletes tárgyalás alapjául egy, az utóbbi napokban névtelenül beküldött uj tervjavaslatot. Ezzel az értekezletnek vége lett. Másnap egy tiszteletteljes kérvényben benyújtottuk az újonnan alakítandó gyámoldára vonatkozó véleményünket, egyszersmind kérvén, hogy miután az egyenlő fizetésre is rá álltunk, mielőtt a szóban forgó tervjavaslat részletes tárgyalása megkezdődnék, jegyzőkönyvi külön pont alá vétessék fel, hogy mind most, az újra ala kulásnál, mind jövendőben, midőn a gyámoldaügy a közgyűlésen előfordul, e tárgyban minden tanítónak 1 egyenlő szavazati joga legyen Ezen kérvényünk jogosságát, méltányosságát, több nagy tekintélyű lelkész ur elismerte és erélyes felszólalásokkal támogatták, különösen ft. Kacsóh Lajos, nt. Halka Sámuel, Barla Sz. József, Nagy Sándor, Szűcs Mihály urak, kiknek is jogaink . melletti elismerő nyilatkozataikért hálás köszönetünket