Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-26 / 13. szám

ezer csoda, hogy még enuyire is áll felekezetünk ! Nem óhajtok kanonoki veres övet, vagy püspöki hegyes süveget, de ha boldogulni akarunk, egyházi szervezetünkön okvetlenül szükséges javitni. Magában a lelkészfizetések emelése még nem vezet célhoz, de ha az emberi ambitiokat csak némileg is legyezgetni akarjuk, akkor az egyházi hivatalok betöltését, s az érdemes munkások megjutalmazásának jogát nem mondom, hogy egy emberre, vagy valamely kis cliquere, de a minden ratio nélküli népszeszélyre sem kell s nem szabad bízni. Oly idők után, minőket e lapok hasábjain pár héttel ezelőtt B. F. ur rajzolt, a midőn a gyülekezeteknek épen semmi joga sem volt, hanem ugy ezek, mint lelkészeik kizárólag az esperes vagy püspök feltétlen kegyétől fuggöttek, természetesnek találom, ha ellenkező túlságba estünk, és úgy szólva minden jogot a gyülekezetekre ruháztunk. Ez állapot azonban sokáig nem tartható, és nincs rá szükség, miután úgy az egyházmegyei, mint az e. kerületi gyűléseinkben oly hatóságaink vannak, melyek tisztán a gyülekezetek választásai alapján jöttek létre, s igy a melyek sok tekintetben a gyülekezeti jogok letéteményeseiként tekinthetők. Hivatkoznak némelyek arra, hogy hiszen a nép még országgyűlési képviselőit is szabadon választja, valamint igy választotta előbb megyei tisztviselőit is, sőt némi részben — habár közvetve — még ma is. Ez azonban egy kis tévedés. A nép soha nem választ országgyűlési képviselőt, s a nép vagy 48 előtt a bocskoros nemesség soha nem választott alispánt vagy szolgabírót; hanem mint gyakorlatból tudjuk a központi bizottság, vagy a megyei conferentiák s a főkortesek kijelelik, s illetőleg jelelték a választandókat, vagy is az érdemesebbeket, és a tömeg ezek egyikére vagy másikára szavaz; ép úgy mint nálunk, midőn főgondnok, vagy e. ker. tanácsbiró vál aszta tik, látszólag a nagy tömeg, az összes gyülekezetek által, de voltakép csak az e. kerületi intelligentia által választatnak. Egészen szabadon csak a falusi birót, s elöljáróit választja a nép (sőt némi korlátozás talán már itt is van), és itt mégis illeti ezen jog, miután jól ismeri ezen hivatalok munkakörét, feladatát, valamint ismeri mind egyenként azokat, a kik közül választania lehet. Ámde a lelkészi hivatal betöltésénél egészen másként áll a dolog. Az a neme a szabad papválasztásnak, a minő jelenleg nálunk szokásban van, helyén lesz talán pár század múlva; majd ha mi is elérjük a miveltsóg -nek azt a fokát, mely uia Amerikában van, hol kivétel nélkül minden embernek napi rendes táplálékai közé tartozik a sajtó terméke, s hol egy csapat közlöny van az alsóbb és a felsőbb körűek részére, melyek tisztán vallási s egyházi ügyekkel foglalkoznak, melyek a különböző vidékeken ugy szólván minden lelkésznek a munkásságát, majd nem egyes prédikációját figyelemmel kisérik, ismertetik, melyek a lelkészeknek minden legkisebb érdemét, a becsületes munkásságnak minden feltűnő eredményét kikürtölik, s a nép legalsó rétegének is elhirdetik : ha mi is majd idejutunk, akkor igenis nagy előnyére leend az egyházi s vallásos életünknek, ha nálunk is az értelmessé fejlesztett nép maga választja lelki vezéreit. Ez azonban még nagyon messze van; addig tennünk kell valamit, hogy az érdem megtalálhassa nálunk is legalább a maga szegényes jutalmát, s hogy ennek folytán a lelkipásztori éberség, tevékenység lehetőleg fokoztassék. FARKAS JÓZSEF. ISKOLAÜGY. Miiller Miksa a nő-oktatásról. I. (F. L.) A nő-nevelés terén áldásos mozgalom kezdett megindulni Európaszerte. Különböző nemzetek kezdenek egymással versenyezni a „társadalom ínségeseinek" a nőknek mívelésén. Alig van azonban Európában oly termékeny talaj e missiószerű működésre, mint Angliában. Elkezdve a rongyos gyermekek iskoláin (Ragged-Schools) fel az egyetemekig, az angol nemzet, mint egy ember hozza meg a maga anyagi és szellemi áldozatait. Előbb alig néhány évvel egyetlen felhívásra csak Manchester és környéke egy millió forintot adott össze, s teremte meg a manchesteri Owen's Collég e-t. A „Women's Education Union" alig három éve, hogy egyik céljául tűzte Angolország nagyobb városaiban felsőbb leányiskolák állítását, s azalatt az ige testté lett, immár kilenc felső leányiskolát állított, melyből hat esik 1875-re. Ez iskolákban ezer leány részesül alapos nevelésben, A részvény-társulat elnöke Mrs. W. G r e y és nővére Miss S h i r e f f, s évi jövedelme 15.000 font sterling. A társulat által alapított tanitónőképezdék növen-25*