Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-12 / 11. szám

hogy: „Hac urget lupus, hac canis", vagy magyarán: „Elől tűz, hátul viz". Ezt oly ügyben tennem, melybe sem mint irányadó, sem mint cselekvő tényező befolynom nem lehet, oly nagy eszélytelenség volna, hogy kész vagyok inkább Önöknek hagyni az utolsó szót, mintsem magamat oly dologban inger ál ni, melynek ura nem lehetvén, a kedélyeket innen is, amonnan is magam ellen kellene ingerelnem. Én Swift-tel tartok, ki valahol ezt mondja; „Az ember sohase szégyelje bevallani, hogy valamiben tévedett, mert ez csak azt teszi, hogy okosabbá lett ma, mint volt tegnap." Ámde értsük meg egymást: e vallomással nem azt akarom mondani, hogy tévedtem abban, amit elmondtam, hanem csak azt, hogy tévedtem, midőn egyáltalában valamit mondtam, és beleegyeledtem oly vitába, melyben a határtalan személyes gyűlölet miatt a tárgyilagos Ítéletnek félre kell vonulnia. Avagy kérdem, lehet e tisztességes vitát folytatni, hol az egyik fél a másikról úgy nyilatkozik, mint cikkíró ur jelen, mérsékelt lenni akaró dolgozatában teszi ? „Mi erdélyiek, úgymond, kik figyelmes szemtanúi valánk Szász Domokos útjainak, kénytelenek vagyunk hinni, tudni és tudatni Önnel is azt, hogy uála az eszme nem egyéb szépitőszernél , amelylyel saját, nem nagyon dicséretes iutentiótit, botrányos ambitioját befesti, hogy akik távolról nézik, szépnek lássák. Mi természetesen látjuk azt, hogy az eszme csak máz, miután közelről szemléljük," A személyes gyűlölködésnek mily magas foka kell ahhoz, hogy egy, különben értelmes, jóakaratú ember, minőnek a cikkíró urat tudom, a sziveket és veséket vizsgáló oly abnormis vád nyilvánítására hagyja magát ragadtatni, melynek alapján az augyalt is ördögnek lehetne festeni. Ily harccal szemben mi az illetőre bízzuk az érdemleges vitatást, magunk pedig Yirgiliussal mondjuk: „Non nostruui inter vos tantas componere ütés." BALLAGI MÓR. Szerény válasz Kozma József f. szabolcsi esperes urnák. A ,,Szabolcs' mult évi 47-ik számában alulírott a felső-szabolcsi novemberi gyűlésről egy rövid tudósítást tettem közé „Árgus" név alatt, „sine ira et studio!" Ugy véltem , hogy a mit j ó 1 é 1 e k k e 1 kigondolok, azt jó lélekkel ki is mondhatom a nélkül, hogy magam ellen zúdítsak olyanokat, kiket sérteni távolról sem volt szándékomban ! Nem ugy történt! A cikk megjelenése után 3 hó múlva reám támad a „Szabolcsában Szabó Ferenc, s anélkül, hogy az általam sértési szándék nélkül , s valóban sértés nélkül is irt cikknek csak egyetlen tételét is megcáfolná : gúnyolódik s olyanokat fog rám , melyek eszem ágában sem valának ! Hagyján! ... Ez még csak megjárja! . . . Most azonb m az 4-ik hónapban megszólal maga az esperes ur, és tisztes előhaladott korához kevésbé illő szenvedélyességgel támadja meg igénytelen személyemet a nélkül ismét , hogy czikkemet — melylyel ismétlem senkit nem sértettem, csak egyszerűen hibákat fedeztem fel — érdemileg megcáfolná. Arra azonban készen is vagyok, hogy azt megcáfolni nem lehet. Mit tesz tehát a nagy tiszteletű esperes ur ! ? Azt a mit tettek eleitől fogva azok, kik érezik, hogy nincs igazságuk, gyanúsít, piszkolódik, szellemben és becsületben gázol. E tétel igazolása végett ezennel idézem éi intett cikkemnek K. J. ur által neheztelt pontjait, ugy a mint valóban vannak, nem ugy amint a nt. esperes ur saját célja érdekében elfordítani méltóztatott. A neheztelt részek ezek : „Mindjárt első helyen nyomasztólag hat egy vallásos kedélyre azon érdektelenség, melyet az egyes egyházak a minden egyházat egyformán érdeklő ügyekben tanúsítanak; gyűlés.iűk oly néptelenek, hogy a papi tanácsbirókon kívül alig vesz részt azokon egy-két papi, vagy világi egyén." „Különösen érzékenyen hatja meg a szivet a világi tanácsbirók közönye, kik részben még arra sem ér -demesitik az elnökséget , hogy kimaradásuk okát tudassák." Alább : „Különösen megszüntetendőnek vélném a d. u. gyülésezéseket, melyek soha jó sikerhez nem vezetnek, annyival is inkább, mivel a délutáni gyiilésezés 2 órakor ér véget, azután a gyűlés éjszakára ím rad, a tanácsbirók kevesen jelennek meg, s az egyetemes gyűlés puszta conferentiává törpülvén, a tanácskozók nem egyszer pipára gyújtanak; aztán egy falusi euratortól hasztalan várjuk, hogy a falusi egyháztanácsban letegye pipáját!" Végre: „Gyűléseink folyamával sem lehetek megelégedve, az alapszabályok megvannak ugyan, de azokat nem tartja meg senki, gyakorta oly zaj van mint egy zsinagógában." íme ezek a sorok azok, melyekért engem a n. t. esperes ur oly gyanúsítással támad meg, melyért megtagadja tőlem a jó lelket, s elnevez hazaárulónak ? Megérdemlettem-e? ítéljen felette az elfogulatlan közönség! 22*