Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-03-05 / 10. szám
a ki olvassa, okvetlen ily gondolatok jönnek eszébe : a nagy tiszteletű ülnök urak áttették magukat a délutáni órákra, aztán össze-vissza handabandáztak s végre megfeledkezvén, hogy gyűlésben vannak, pipára gyújtottak ; és nem volt ki őket rendre utasítsa". Határozottan tiltakozom , az ilyennek még csak gondolása ellen is. A jelen volt hallgatóság, mely még a gyűlés szétoszlásakor is tett 8—10 papi személyt, bizonyságot tehet. De tegyük fel, a mi nem ugy van; hogy a gyűlésen történtek rendetlenségek, ott volt Árgus, ült velünk együtt az asztal mellett; köszönettel fogadtuk volna figyelmeztetését, de ő ezt a világért sem teszi, hanem leskelődik, nem a tárgyalás alatti ügyre fordítja figyelmét, hanem hibákat keres; a jót is rút színben tünteti fel. Dehogy mondaná ő ki miben töri fejét? hiszen ha ő ezt tenné, akkor elmaradna az együgyűek „glória" kiáltása és egy mártott falat. A sajtószabadság, melylyel a denunciá'ó védi magát, nagyon szép, nagyon dic.íő, hanem uram, uram, Árgus uram ! az sem terjed tovább csak a közerkölcsiség határáig. Fénylő fáklya a sajtó és az emberiségnevelőintézete, a bölcs és mivelt ember, halálthozó gyilok, mindent felperzselő láng a szívtelen, az álutakon járó hamis hírt kovácsoló, hazaáruló kezei közt. A prot. szabadság, nem tudom minő logicai fogással igazolhatná barátaink elárulását. En a prot. szabadságot, a vizsgálódás és lelkiismeret szabadságában találom fel de hogy ezek közöl melyik jogositna fel v" lakit álhírek terjesztésére, a jónak roszra magyarázására és a hálátlanságra : erről fogalmam nincs. Drága kincse korunknak a nyilvánosság ; az alattomosság pedig annál gyanúsabb, és ugyan még is, nem szeretettel kell-e fedeznünk és visszatérítenünk az elromlott bűnöst is, a helyett, hogy Őt a piacra szégyenkőre állítanánk. Van még egy rövid, gyakorlati életszabály is, melyet a világ legbecsületesebb embere a könyvek könyvébe is bedictált és a melyet a kis gyermekek versben igy tanulnak : „a mit nem kívánsz magadnak, te se cselekedd másoknak." Ezeket figyelembe kellett volna vennie, ha nevét Judásra átváltoztatni nem akarta. KOZMA JÓZSEF. RÉGtISÉGtKK. Mi alább megirtak valljuk és recognoscálljuk ez levelünknek rendiben adván tudtára mindeneknek a kiknek illik ; hogy minekutána a M. Esztergomi érsek kegyelmes Urunk ő nagysága sok rendbeli alázatos kérésünkre s könyörgésükre nézve kegyel messen arra resolválta volna magát, hogy Szombati István nevű Prédikátorunkat ki mind ekkoráig Komárom Várában fogságban tartatott elegendő kezességre a Tömlöcbül kibocsáttaná ; akarván Mi is a föllyül emiitett Méltóságos urunknak ez iránt elegendő securitást nyujtanunk az kezességet magunkra s maradékinkra vállaltuk, ez alább megirt mód szerént Legelsőben felelvén arrul mindnyájan *, hogy mioltátul fogva Szőnyön közöttünk lakott megirt Szombaty István az idő alatt se az igaz Rómái anyaszentegyház, se pedig annak feje és tagjai ellen s felséges Urunk ellen, azon szerint méltóságos esztergomi érsek ellen , se az egész katholikus egyházi vagy világi rendek ellen, soha csak egy legkissebb gouosz szót vagy rágalmazást nem mondott ellenek se írással, se más akármiképen kigondolható factiókkal, maga vagy mások által nem ágált, nem tusakodott s ennek utána is nem fog soha is ollyan szókat szólani, ágálni tusakodni Komáromban vagy más környül helyekben legkissebb prédikátori functiókat nem exerceál maga vagy azon kompányai se emberei, ennekutánua is csak legkissebb megbizonyíthatnék ellene, tehát Mi egész falustul mind közönségesen ezer tallér eofacto propria etiam Auctoritate rajtunk és javainkon irremissibiliter desummalando bírságok alatt arra kötjük magunkat, hogy dum et quando fog kívántatni, tehát Personaliter azon megnevezett Szombati Istvánt az törvény eleibe statualni tartozunk. Má -sodszor mivel ennekelőtte Komáromból s más helyek rül I pro omni libitu oda conflualt a kalvinista népség emlij tett prédikátorunkhoz s egyaránt élt annak functiojával, hogy a méltóságos esztergomi érsek ur és az egész katholikus statusnak ebben is elegendő lehessen securitása lehessen hasonló és omni eo modo rajtunk desummalando ezer tallér bírság alatt (a mint az első punctumban bővebben fel vagyon téve) arra köttyük magunkat, hogy a mai napságtul fogvást mind végig soha ennekutána se Komáromi, se más akár honnan való magunk hitin levő annyiszor emiitett prédikátorunk predikállására, vagy is akármi néven nevezendő functioinak exceptiojára és usussára semmi úttal nem admittáljuk, hogy senkinek másutt mi kivülöttünk és csak ez egy Helységünkben ugy mint Szőnyön és nem másutt sehol is a megirt Szombati István exerceállja a prédikátori functiókat; holott pedig in Contrarium történnék az állapot az fölyjül i megirt ezer talléros birságnak terhe alá módis et conditionibus súperiis specificatis toties quoties vitettessünk, ez kezességet pedig s annak terhét nem kénszeritésbül vagy álnokságból vettük és assummaltuk magunkra, hanem maguk száut szándékkal való jó akaratunkból in Perpetuum et irrevocabiliter , annak nagyobb valóságára adtuk e en Falu Pecséttye alatt és mindnyájunk egyenlő akarattyábul való kezes leveliinket. Actum in Possessione Szőny. Die 7. Máj, 1692. Mi szőnyi főbiró Csilleri István mellette levő eskütt társaival s egész faluval. L. S. Az ó-szőnyi ref. egyház levéltárában levő másolattal í egyezőleg leírta s közli DÓZSA JÓZSEF református segédlelkész,