Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-05 / 10. szám

a ki olvassa, okvetlen ily gondolatok jönnek eszébe : a nagy tiszteletű ülnök urak áttették magukat a délutáni órákra, aztán össze-vissza handabandáztak s végre meg­feledkezvén, hogy gyűlésben vannak, pipára gyújtot­tak ; és nem volt ki őket rendre utasítsa". Határozot­tan tiltakozom , az ilyennek még csak gondolása el­len is. A jelen volt hallgatóság, mely még a gyűlés szétoszlásakor is tett 8—10 papi személyt, bizonyságot tehet. De tegyük fel, a mi nem ugy van; hogy a gyű­lésen történtek rendetlenségek, ott volt Árgus, ült velünk együtt az asztal mellett; köszönettel fogadtuk volna figyelmeztetését, de ő ezt a világért sem teszi, hanem leskelődik, nem a tárgyalás alatti ügyre fordítja figyel­mét, hanem hibákat keres; a jót is rút színben tün­teti fel. Dehogy mondaná ő ki miben töri fejét? hi­szen ha ő ezt tenné, akkor elmaradna az együgyűek „glória" kiáltása és egy mártott falat. A sajtószabadság, melylyel a denunciá'ó védi ma­gát, nagyon szép, nagyon dic.íő, hanem uram, uram, Ár­gus uram ! az sem terjed tovább csak a közerkölcsi­ség határáig. Fénylő fáklya a sajtó és az emberiségneve­lőintézete, a bölcs és mivelt ember, halálthozó gyilok, mindent felperzselő láng a szívtelen, az álutakon járó hamis hírt kovácsoló, hazaáruló kezei közt. A prot. szabadság, nem tudom minő logicai fogással igazolhatná barátaink elárulását. En a prot. szabadságot, a vizsgálódás és lelkiisme­ret szabadságában találom fel de hogy ezek közöl me­lyik jogositna fel v" lakit álhírek terjesztésére, a jónak roszra magyarázására és a hálátlanságra : erről fogal­mam nincs. Drága kincse korunknak a nyilvánosság ; az alattomosság pedig annál gyanúsabb, és ugyan még is, nem szeretettel kell-e fedeznünk és visszatérítenünk az elromlott bűnöst is, a helyett, hogy Őt a piacra szé­gyenkőre állítanánk. Van még egy rövid, gyakorlati életszabály is, melyet a világ legbecsületesebb embere a könyvek könyvébe is bedictált és a melyet a kis gyer­mekek versben igy tanulnak : „a mit nem kívánsz ma­gadnak, te se cselekedd másoknak." Ezeket figyelembe kellett volna vennie, ha nevét Judásra átváltoztatni nem akarta. KOZMA JÓZSEF. RÉGtISÉGtKK. Mi alább megirtak valljuk és recognoscálljuk ez levelünknek rendiben adván tudtára mindeneknek a kik­nek illik ; hogy minekutána a M. Esztergomi érsek ke­gyelmes Urunk ő nagysága sok rendbeli alázatos kéré­sünkre s könyörgésükre nézve kegyel messen arra resol­válta volna magát, hogy Szombati István nevű Prédiká­torunkat ki mind ekkoráig Komárom Várában fogságban tartatott elegendő kezességre a Tömlöcbül kibocsáttaná ; akarván Mi is a föllyül emiitett Méltóságos urunknak ez iránt elegendő securitást nyujtanunk az kezességet ma­gunkra s maradékinkra vállaltuk, ez alább megirt mód sze­rént Legelsőben felelvén arrul mindnyájan *, hogy mioltátul fogva Szőnyön közöttünk lakott megirt Szombaty István az idő alatt se az igaz Rómái anyaszentegyház, se pedig annak feje és tagjai ellen s felséges Urunk ellen, azon szerint méltó­ságos esztergomi érsek ellen , se az egész katholikus egyházi vagy világi rendek ellen, soha csak egy legkis­sebb gouosz szót vagy rágalmazást nem mondott ellenek se írással, se más akármiképen kigondolható factiókkal, maga vagy mások által nem ágált, nem tusakodott s ennek utána is nem fog soha is ollyan szókat szólani, ágálni tusakodni Komáromban vagy más környül helyekben legkissebb prédikátori functiókat nem exerceál maga vagy azon kompányai se emberei, ennekutánua is csak legkissebb megbizonyíthatnék ellene, tehát Mi egész falustul mind közönségesen ezer tallér eofacto propria etiam Auctoritate rajtunk és javainkon irremissibiliter desummalando bír­ságok alatt arra kötjük magunkat, hogy dum et quando fog kívántatni, tehát Personaliter azon megnevezett Szom­bati Istvánt az törvény eleibe statualni tartozunk. Má -sodszor mivel ennekelőtte Komáromból s más helyek rül I pro omni libitu oda conflualt a kalvinista népség emli­j tett prédikátorunkhoz s egyaránt élt annak functiojával, hogy a méltóságos esztergomi érsek ur és az egész ka­tholikus statusnak ebben is elegendő lehessen securitása lehessen hasonló és omni eo modo rajtunk desumma­lando ezer tallér bírság alatt (a mint az első punctum­ban bővebben fel vagyon téve) arra köttyük magunkat, hogy a mai napságtul fogvást mind végig soha ennekutána se Komáromi, se más akár honnan való magunk hitin levő annyiszor emiitett prédikátorunk predikállására, vagy is akármi néven nevezendő functioinak exceptiojára és usussára semmi úttal nem admittáljuk, hogy senkinek másutt mi kivülöttünk és csak ez egy Helységünkben ugy mint Szőnyön és nem másutt sehol is a megirt Szombati István exerceállja a prédikátori functiókat; ho­lott pedig in Contrarium történnék az állapot az fölyjül i megirt ezer talléros birságnak terhe alá módis et con­ditionibus súperiis specificatis toties quoties vitettessünk, ez kezességet pedig s annak terhét nem kénszeritésbül vagy álnokságból vettük és assummaltuk magunkra, hanem ma­guk száut szándékkal való jó akaratunkból in Perpetu­um et irrevocabiliter , annak nagyobb valóságára adtuk e en Falu Pecséttye alatt és mindnyájunk egyenlő aka­rattyábul való kezes leveliinket. Actum in Possessione Szőny. Die 7. Máj, 1692. Mi szőnyi főbiró Csilleri Ist­ván mellette levő eskütt társaival s egész faluval. L. S. Az ó-szőnyi ref. egyház levéltárában levő másolattal í egyezőleg leírta s közli DÓZSA JÓZSEF református segédlelkész,

Next

/
Thumbnails
Contents