Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-05 / 10. szám

szállott ég felé a kiszenvedés után. S midőn e je] tet lefesti, igy kiált az Eulalia lelke után: Cedat amor lacrimaentum hominum, Qui celcbrare suprema solent, Flebile cedit et officium : Ipsa elemont a jubente Deo Exequias tibi virgo ferunt. A negyedikben azokat a spanyol vértanukat örökiti meg, a kik a 4-ik évszáz kezdetén Maximianus Herculeus alatt vértanúságot szenvedtek. Az ötödiket a Szent-Vince emlékének áldozza, a melyben őt igy szólitja meg: Beate martyr prospera Diem triumphalem tuum, Quo sanguinis merces tibi Corona, Vincenti, datur (1 sic. v.) A hatodikban Fructuosus tarakói püspök, s Augurius és Eulogius diaconusok szenvedéseit emeli ki. A hetedik Quirinius sziszeki püspöknek van szánva. A nyolcadik szól „De loco, in quo martyres passi sunt." A kilencedik a Julián császár alatt vértanúságot szenvedett (31. v.) szent Cassianust dicsőiti. A tizedik szent Románust magasztalja. S ez a leghosszabb mindenik közt. 1140 versből áll. V. Végül említésre méltó Prudentiusnak „Ditto chaeon" eimfi költői műve, melyben rövid vázlatát adja a bibliai történeteknek. Egy heti lap szűk tere nem engedi, hogy Pruden- 1 tius egyéniségének, költői tehetségének, költeményei külalakjának, theologiai nézeteinek, s eredetiségének, vagy másoktól való függésének részletes, kimerítő bírálatába, i ismertetésébe és kellő méltatásába bocsátkozzunk. Legyen elég egy néhány vonás az ő költészetének jellemzésére. Tagadhatlan, hogy a mennyiben Prudentius korának nézeteire és szokásaira hivatkozik, s azokat említi, munkái becscsel birnak a történetre nézve. Azt azonban nem tartjuk szépnek tőle, ha sokkal előtte élt és már rég meghalt jelesek ellen polemizál, a milyenek Sabellius és Marcion. E tettét csak ugy tudjuk megfejteni magunknak, hogy miként minden rómainak az a fő jelemvonása, hogy fel tudta használni és népszerűsíteni azt, a mit másoktól nyert, ugy előtte is az a cél állott, hogy korának orthodox nézeteit védelmezze az ellennézetüek ellen, s költői alakban érvényre emelje. A mi Őt mint költőt illeti, legfőbb érdeme abban áll, hogy abstract dolgokat concret alakban tudott éléadni. De hiányzik nála a költői ihlettség, a gazdag phantásia és részrehajlatlan ítélet. Ha volt is költői ihletése, kiégette azt a durva katonai élet és az idő. Innen van, *) E u s e b. De Martyr. Palaest 52 I. 2-ben paleBtinal születésnek és oesare iakonusnak mondja. hogy költeményeiben kevés az emelkedettség. Különösen a „vértanuk dicséretére" irt költeményei kézzel fogható ízléstelenségét árulják el. Verseléseiben hanyag, köznapias és gyakran nyers. Szóval látszik rajta, hogy nem tanulmányozta az ős hajdankor elassicus költészetét, a mit pedig nagyobb és eredetibb költők is oly szívesen és oly szép sikerrel használtak. Egyfelől a Prudentiust és költészetét átlengő polemicus szellem, másfelől a niceai zsinat után erőre kapott orthodox pártnak az ellennézetüek iránti gyűlölete, a mely az árianiusok hymnusait nem tűrhette, már a laodiceai zsinaton 363 ban a bibliával együtt az egyházi éuekek ügyét is vita és szabályozás tárgyává tette. S midőn e zsinat az ó- és uj testamentum nem kánonikus könyveinek olvasását megtiltotta; a 59 ik kánonban egyszersmind a magánosak által irt zsoltárok és hymnusok éneklését is megtiltja az egyházban. Ez időtől kezdve, bár mily lélekemelők és áhítatra gerjesztők voltak is az | egyesek által irt hymnusok, mind szűkebb térre kezdettek szorulni, ha nem az orthodox párt vezérférfiai irták, s zsinaton szentesítést nem nyert. SÍMÉN DOMOKOS. BELFÖLD. Yiszkang tiszt. Matolcsl József urnák. Azok után mik a dunt. ref. egyh. kerület államsegély kezelése körül tiszt. Matolcsi József ur által e lapokban elmondattak, könnyen alakulhatna egy olyan forma vélemény, mintha ezen egyh. kerületben az államsegély nem elég szigorral , sőt a felszólaló ur szerint szépen tisztelet díjazás miatt nem is a kijelölt magas célnak megfeleloleg kezeltetnék. Az ilyen vélemény sújtana elsőben is egy nyugalomra lépett olyan ref. püspököt , kinek a kilencvenes évek felé járó reszkető kéz és megtörött lelki erő az önvédelmi csatákban fellépést már megtagadták ; továbbá egy olyan pénztárnokot , kire a költővel elmondhatni „perpetius sopor urget," csekély egyeniségemet feledve, sújtaná még a dunt. ref. egyh. kerület jó hiszeműségét, s az államsegély kérdése miatt igen magas helyen még a gyanú fellege is kerekedhetnék feje fölött. Ezen szempontból mintegy erkölcsi kötelességnek tartom, a dunántuli ref. egyh. kerület államsegély kezelését eleitől fogva a legutóbbi időkig, ugy mint e lapok keretében megférhet, nyilvánosság elé boesátani; hogy kitűnjék hova, mikor és mennyi fordíttatott az államsegélyből, s mennyi volt a fenntmaradt összeg? Adataim az egyh. kerületiinkbeli minden egyes gyülekezetnél feltalálható egyházk közgyűlések jegyzőkönyveiből merítettek ; és igy az utánnézés nagyban megkönnyitetett.