Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-05 / 10. szám

gével a hitformulákat vizsgálja, és ha kell azt más kifejezésbe és idomba alakithatja át, a melyben már inkább megfelel a tudomány és kor szellemének. Sőt a hitvallás lényegileg is változhatik ily követel­mények szerint az idők folytában. Hasonló eredményre jön Rückertl ) volt theologiai tanár Jenában, a hitvallások tartamáról értekezvén. „A hitvallás, ha fogalmának és céljának meg akar felelni, kell hogy mind annak kifejezése legyen, mit a valló község vagy egyház igazán hisz. Ez voltakép csak akkor volna lehetséges, ha azt minden tag ér­tené és továbbá, ha az csak azt tartalmazná a mi tényleg a község vagy az egyház hite. Telje­sen azonban sem az egyik, sem a másik nem ér­hető el, ós meg kell elégedni azzal, ha ezen két kívánalomnak megközelítőleg elég tétetik. Ebből már következik, hogyha a hit változik, változnia kell a hitvallásnak is, ós igy az utóbbi nem fogja a hi­tet meghatározni, hanem követni; mint a tanú is a tényt nem hajtja végre, s nem határozza meg, hanem csak oly módon tesz róla vallomást mint azt találta. Magától értetik, hogy a hitnek örök igazságai változók nem lehetnek, valamint azon tanok sem, melyek által az ember keresztyénné és különösen evangy. keresztyénné lesz, hanem vál­tozik egyedül az, mi az emberek között szükséges­képen változik, t. i. a felfogás alakja, a lényegbe való behatásnak világossága és mélysége; miből me­gint az következik; bogy a hitvallás mennél inkább csak a lényegre szorítkozik , a felfogás formáját azonban a szabad gondolkodásnak és az életnek engedi át, annál tovább állhat fenn változatlanul; míg ellenben minél mélyebben bebocsátkozik a részletes­ségekbe, s minél inkább törekszik, hogy a jelen fel­fogását hitvallásilag meghatározza, annál hamarább be fog azon eset következni , hogy a mult idő ezen hitében, a jelen község nem találhatja fel többé önnön nézeteit. Ez azután azoktól, kik még hitöket feltalálják a hitvallásban, gyakran elszakadásnak és hitetlenségnek tekintetik; de annak az oka legtöbb­ször nem az emberekben , hanem a hitvallásban ke­resendő, mely oly mélyen elásta az alak, és a rész­letekre kiterjedő meghatározások alá a lényeget, hogy ezt azok is, kik akarnának hinni, fel nem találják ós azért nem hihetnek, s igy azután sokszor a for­mával a lényeget is elvetik. Mikor ez bekövetkezik, ez biztos jele annak, hogy eljött a, pillanat a fenn­álló hitalakzat átvizsgálására és javítására, s ezt elmulasztani nem tanácsos . . . Nagy nehézséget képez az alkalmas időpont feltalálása. Annyi bizonyos, hogy a jelen nem alkalmas ily javításra. Minden ilyféle kísérlet könnyen szakadásokhoz vezetne. Ki azt nem akarja, el fogja várni, mig Isten kegyelme, s hü erangyeliomi tettbuzgóság által) a hanyatlott keresztyénség ismét oda vezéreltetik s fejlesztetik, a midőn a többségtől egy szabadon elfogadandó és örömmel vallandó hitvallás reményelhető." E szerint a két gondolkodó abban egyet ért, hogy a vallásos symbolnm vagy confessio változha­tik, sőt változnia kell, a hit, tudomány, és az azokon alapuló nézetek ós felfogások változásával. De abban is meg fognak Rüc kerttel a haladók egyezni , hogy a jelen nem bír azon sajátságokkal, melyek nélkülözhetlenek hitalakzatok alkotására. Iís igy mit sem adunk az orthodox táborból jövő fel­szólításokra, melyek szerint, ugy mint ők tették, minket is arra akartak bírni, hogy hitünket határo­zott formulákban fejezzük ki. Okulva különösen Francziaország protestánsainak sajnálatos szakadásain, melyeket az orthodox többség hitcikkei idéztek elő, fela­datunkat inkább abban találandjuk, hogy szorgalom, buzgóság és az egyházunk iránti szeretet vezércsil­lagai alatt figyelmeztessük a közönséget arra, a mi még megállhat, és minek változnia kell; „próbáljunk meg mindeneket és a legjobbat tartsuk meg," ké­szítsük ily módon elő az uj hit és uj idő előjövete­lét, melyről elébb utóbb elmondhatni : „Minden elő van készítve, az építési kövek már meg vannak fa­r.igva , csak egy férfi teremtő, alkotó ereje ós el­szánt bátorsága kívántatik, hogy az uj épület fel­emeltessék , mely köré a még meg nem romlott ifjúság gyülekezni fog, ós az utat az igazsághoz megtalálandja." WEBER PAMIJ. «) „Eln Büehleiii von der Kirche" von Dr. L. J. Kückert. Az egyházlátogatásról- *) Ha már megkezdődött a vita az egyházlátogatás­: ról, folytassuk a vitát s győzzön a mi jobb. Legelőször ') Dr. Carl Schwarz: Zu der Geschichte der neuen Theologie. f>03. *) Ismét egy érdekes rajz a canonica visitatio tör­| ténetébŐl, a f.-baranyai ref. egyházmegye egyik nagy : érdemű veterán lelkészétől. Ismét egy kép, mely részben hazai prot. egyházunknak félmúltjától tükrözi vissza az

Next

/
Thumbnails
Contents