Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-02 / 1. szám

az államsegélyről említés a számadással együttesen van. Mondhatom őszintén és határozottan, én soha semminemű számadást a kerületi gyűlés elé nem vittem, s az én pénztárnoki számadásomat tiszt. Matolcsi József ur nem is látta annyival inkább nem is olvashatta. Számadásomat látta s bírálta a számvevő, s felterjesztette jelentését • ezen jelentéssel van recensens urnák dolgt; számadásra hivatkozása valótlanság. 4. A tizennyol esor 5-ik sorában ezen esipős kifejezéssel találkozunk: „tehát 1873-ról elébb mint 1871-ről" van t. i. említés ; így akarja recensens ur jelezni a furcsaságot. Hogy az 1873-ik évi államsegélyről miért kellett és lehetett elébb számot adni mint az 1871-ik éviről, annak oka a ft. dunántúli egyh.-kerület előtt elég világos és eléggé ismeretes; és ez az ok, épen nem a pénztárnok, de nem is a számvevő volt; tudta azt a ft. egyh.kerület miért határozta 1873. május 13—16 tartott közgyűlése 23 sz. határozatában azt, hogy az igy legyen és nem másképen; mely gyűlésen tiszt, Matolcsi József ur is mint b.-somogyi egyházmegye képviselője jelen volt, és emlékezhetnék rá, vagy ha jelen nem lett volna, a minden egyes gyülekezetnek és igy Zselic-Kisfaludnak is megküldött jegyzőkönyvből kiolvashatta volna, hogy mire szavazott. Már bocsánatot kérek, a melyik madár igy maga ellen argumental, az valótlanságot állit. 5. A felemiitettem 18 sorban az a betű alatt nagyot akar mondani recensens ur, midőn az 1869 oktobe.i k. gy. jegyzőkönyvének 188 számát idézi, az államsegélyből ott visszatartatni határozott egy ezer forintot említi, s vele a számvizsgáló jelentésen egy hatalmas rést üt. Pedig semmit sem tesz egyebet, mint egyszerre két erős valótlanságot csinál ; mert csak jól utána kell nézni, kiderül, hogy ott nem 1000 frt, hanem 1500 frt. tartatik vissza, és itt az egyik valótlanság; másik pedig egy levéllel odább. Nevezetesen ha az idézett jegyzőkönyben egy levelet fordítunk, a 191 -ik számú határozatban, tehát csak három számmal alább, mint a recensens ur által idézett pont, minden olvasni tudó láthatja, miszerint az 1869-ik évi államsegélyből visszatartott 1500 frt, épen a b.-somogyi utólagosan jelentkezett kérvényező 7 egyház között egész egy ezer forintig kiosztatott, ugy hogy az előjöhető szerencsétlen esetekre viszatartott összeg semmiesetre sem 1000, hanem csak 500 frt. ebből is levonandó a nyugtára használt bélyeg ára a 25 frt. E kettős valótlanságért menti ugyan recensens urat a gyüléseni jelen nem lét, de mivel a jegyzőkönyvet igen felületesen kezeli s azon 7 egyházat, mely épen azou egyházmegyében van, melynek ő is tagja, fel sem veszi, valótlanságai azért sikerültek. 6. Hasonlón nagyot mondani törekszik a 18 sor d betűje alatt is, midőn mint valami kísérletet, az 1873-ik évi számvizsgáló jelentésből kikapott 3-ik számnál felvett 2175 irtot államsegély maradványt idézi. És csakugyan tény az, hogy az 1872-ik évi államsegélyből 2175 frt. fennmaradt, (lásd 1873. őszi közgyűlés jegyzőkönyvének végén a 226 szám.) Ezen összeg azután a püspöki hivatal által a kerületi közpénztárhoz áttétetett; 1873. tavaszán még, a gyűlés előtt tartatván hivatalos számvizsgálat, a pénz a pénztárnál felvétetett ; a jelentés a ker. gyűlésre valószínű, hogy beadatott, hanem bizonyos az, hogy felolvasva nem volt; elmaradt őszi gyűlésre. De az is tény, hogy ezen tavaszi gyűlésen 1873, máj. 13—16, a 78 sz. határozat erejénél fogva, a mult évben fennmaradt összeg nagy része az utólag folyamodott egyházak közt kiosztatott; miről szóljanak a jegyzőkönyv saját szavai: „Ezen segélyezés által a rendelkezés alatt levő 2175 frt. 1880 frt. erejéig levén igénybe véve, a maradék 295 frt." Ezzel recensens ur 2175 frtja 295 frtra leolvad, és ez meg is van, a pénztár mindenkor felmutatni képes. Bizony mielőtt ezen terhes gyanúsítás napvilágrajött, célirányos lett volna jegyző könyveinket jobban megolvasni, vagy pedig méltóztassék eltűrni, ha állításai valótlanságoknak címeztetnek ; annyival is inkább eltűrni, mert ezen a gyűlésen is mint képviselője a b.-somogy egyházmegyének a tisztelendő recensens ur is jelen volt. Ugy hiszem állitásom bebizonyítására elég volt en nyi ; én egyébiránt tisztelendő Matolcsi József ur jóindulata s csak a közügynek használni akarása felett egy cseppet sem kételkedem. Tata, 1875. dec. 4. Kis GÁBOR, dunántuli egyh.-ker. pénztárnok. Külföldi egyház és iskola. Braila, novem. 14-én 1875. Legutóbbi körutamra bárha késleltetve valék, szerencse, hogy nem indultam néhány nappal előbb. Különben magam is ugy járok mint Károly fejedelem, kit a meglepő havazás három napig Brailába rekesztett. E város, mely 1830-ban kezdett épülni s azelőtt egy összelővött vár volt: most minden utcáján iskolát nyitott. Ne véljük, hogy a románok messzire maradnak tőlünk. Ha ugy folytatják mint kezdik : a moldva-oláhországi missió gyenge világa könnyen elhomályosulhat, Szép tölők, hogy a szegények mind ingyen iskoláztatnak, s igy a mi gyermekeink is oda igyekeznek; még pedig fájdalom nemzetiségük árán is Hol vannak a magyar jövevények ingyen iskolái ? Az istenitiszteletet Vén János presbyter atyánkfia házánál tartottuk, miután a német ev. testvérek a bérlett imaház költségét megunva, most már szinte magánháznál gyakorolják vallásosságukat. Ertesitém a híveket, hogy isten segedelmével a magyar karácson első napján köztük, másodikán Galacon szolgálok ; az ó-naptár szerinti ünneplést pitesti állomásomon, s ha lehetséges lesz Krajován vezérlem.