Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-27 / 9. szám

szent-mártoni gymnásiumnak o felsége rendeletéből tör- i tént feloszlatása után azonnal ugyanott hasonló intézet megnyitását betiltó intézkedésemet az egyházkerületi közgyűléssel szemben indokolni vagy épen igazolni szükségesnek tartanám, kijelentem, hogy ezzel nem a protestáns egyház törvényes autonómiáját sértettem meg, csakis az ennek leple alatt a legfelsőbb királyi elhatározás kijátszására irányzott üzelmek sikerét akadályoztam meg. Végre a Turóc-Szent- Mártonban, az egyházkerület erkölcsi támogatása mellett felállítandó tót nyelvű uj gymnásiumra vonatkozó határozat megbírálását akkorra tartom fenn, midőn a célba vett gymnásium szervezési ügye, az autonom hatóságok által lett tárgyalás után az egyetemes gyűlés, mint illetékes hatóság által fog előmbe terjesztetni. A felterjesztett jegyzőkönyv egyéb pontjait tudomásul vettem. Budapesten, 1876. évi jan. hó 14-én. Trefort. íme a mult évi nagyszombati pánszláv erőszakoskodások ilyen következményeket vonnak maguk után. A kir. magas kormány kemény leckét tart közvetlenül az öt pánszláv esperességnek, közvetve pedig főt. Geduly superintendens urnák is , és kijelenti, hogy „Ő császári és apostoli királyi felségének koronás királyunknak alkotmányos uton létrejött bármely kétségkívül üdvös legfelsőbb elhatározása fölött fájdalmas tudomásul vételt jegyzőkönyvileg nyilvánítani egy egyházi hatóság sem illetékes." Világosan kimondja a minister ur azt is : „hogy a turóc-szent-mártoni gymnásiumnak ő felsége rendeletéből történt foloszlatása után azonnal ugyanott hasonló intézet megnyitását betiltó intézkedésével nem a protestáns egyház törvényes autonómiáját sértette meg, csak is ennek leple alatt a legfelsőbb királyi elhatározás kijátszására irányzott üzelmek sikerét akadályozta meg." A mosonyi ev. esperességben mindinkább terjed azon eszme, hogy azon többnemü botrányos határozatok folytán, melyek a mult évi nagyszombati kerületi gyűlésen 5 esperességi szavazattal 3 ellen (Pozsony város, Pozsony megye, Mosony ellen) kierőszakoltattak, a mosonyi esperesség el fog válni a dunáninneni egyházkerülettől, és csatlakozni fog vagy a dunántuli superintendentiához, vagy pedig a három esperesség alakítani fog egy önálló superintendentiát. Az őrjöngő pánszlávokkal, kiknél nem a keresztyén szellem, nem is a szorosan vett protestáns szellem ápolása és terjesztése a fő dolog, hanem csak is az örökös nemzetiségi izgatások — még továbbra is együtt maradni egy egyházkerületben, komoly becsületkérdés minden hazafira és jó protestánsra. A panszlávok azon főoknál fogva javíthatatlanok, mert hibáikat és bűneiket nem akarják belátni, igy hát szellemi vaksággal verettek meg. Ők máglyákat raknának, ha rakhatnának, hogy megégessenek mindenkit, ki a régi orthodox dogmatikai álláspontnak nem hódol. Ők nem akarnak fizetni az egyházkerületi pénztárba, nem akarnak adakozni a pozsonyi főiskolára, de egyes fanaticusaik izgatására mult évben egyes helyeken szívesen adakoztak a hercegovinai lázadók számára is, A három esperesség tervezett elvállását illetőleg némelyek ezelőtt azon nézetben voltak, hogy nem tanácsos a pánszlávoktól elválni, és őket magokra hagyni, mert hisz csak akkor fognak még javában garázdálkodni és bőségesen szégyent hozni a protestáns egyházra ; — és azt mondották, együtt kell velők maradni s őket mindinkább a józan észre téríteni stb. stb. Mindinkább belátja most mindenki , hogy velők többé testvériesen, áldott egyetértésben működni nem lehet. Ők kierőszakolnának jövőre is ily határozatokat a gyűléseken, melyekért a három esperességnek pirulnia kellene, ők jövőre is mindenkit, ki velők nem tart derűre borura, rosz lutheránusnak, árulónak bélyegeznek. Ők Geduly superintendens ur bizalmas óvó intéseire és figyelmeztetéseire sem hallgatnak, a ki már az alsó-kubini gyűlésen is csak nagy nehezen birt már velők — a nagyszombati gyűlésen pedig már tökéletesen a pánszlávok által vitetett. Itt hiábavaló minden beteges érzelgés, a pánszláv öt esperességet magokra kell hagyni — ha dühögui fognának még ezután is, majd csinál köztök rendet a hazafias magyar kormány. MOSONYI. Harangszentelés itányon. Egy protestáns gyülekezet vallásosságának, buzgóságának tettleges példáját akarom bemutatni e lapok t. olvasói előtt, mely más esetben és körülmények közt tán említésre sem volna méltó, de jelenben, a mai anyagi viszonyok, általános pénzszükség idejében hangosan hirdeti, hogy egyetértés, kitartás, áldozatkészség és tettkarat a lehetetlennek látszó dolgot is lehetővé teszi. Ugyanis egyházunk 236*905 kilogram súlyú harangja megrepedvén, Pozdech József, pesti fuvógyárnok s nagyszerkovácsnál az egyháztanács határozatából megrendeltetett, és az ő saját találmányú felszerelése szerint el is készíttetett két uj, még pedig egy kisebb 251-467, egy nagyobb 402 683 kilogram sulyu harang. Midőn harangjaink február 5-én délután megérkeztek s pár óra múlva, a rögtönzött állványokon meghúzattak, azt az örömet, lelkesedést leirni nem lehet. Özönlött a nép, a ki csak ágyban nem feküdt ezen 1591 frt. 43 krba került vendége szemlélésére. Kevésnek látszik ez összeg az igaz, hanem még is áldozat két hó alatt történt befizetése, esvén egy telkes gazdára 14 frt., a zsellérekre részint 2. részint 1 forint. Mai időben sok háznál sóra való sincs, ha bár az áldott rónaságon lakunk is . . . elég ez, és becsülésre méltó, kivált folytonos építkezéseink, önzsebünkből fizetett költségeink után. A mi a harangok kiállítását s felszerelését illeti, az valóban nagyszerű, s nem csuda, ha feltalálója annyi hazais világkiállításokon ezüst- és arany érmekkel, magától Ő Felsége a magyar királytól arany érdemkereszttel jutalmaztatott. Pozdech találmánya szerint a harangot 12—24-szer forgatni lehet s igy annyiszor tovább tart, és mivel egy.