Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-27 / 9. szám

szent-mártoni gymnásiumnak o felsége rendeletéből tör- i tént feloszlatása után azonnal ugyanott hasonló intézet megnyitását betiltó intézkedésemet az egyházkerületi köz­gyűléssel szemben indokolni vagy épen igazolni szüksé­gesnek tartanám, kijelentem, hogy ezzel nem a protes­táns egyház törvényes autonómiáját sértettem meg, csakis az ennek leple alatt a legfelsőbb királyi elhatározás ki­játszására irányzott üzelmek sikerét akadályoztam meg. Végre a Turóc-Szent- Mártonban, az egyházkerület er­kölcsi támogatása mellett felállítandó tót nyelvű uj gymnásiumra vonatkozó határozat megbírálását akkorra tartom fenn, midőn a célba vett gymnásium szervezési ügye, az autonom hatóságok által lett tárgyalás után az egyetemes gyűlés, mint illetékes hatóság által fog előmbe terjesztetni. A felterjesztett jegyzőkönyv egyéb pontjait tudomá­sul vettem. Budapesten, 1876. évi jan. hó 14-én. Trefort. íme a mult évi nagyszombati pánszláv erőszakos­kodások ilyen következményeket vonnak maguk után. A kir. magas kormány kemény leckét tart közvetlenül az öt pánszláv esperességnek, közvetve pedig főt. Geduly superintendens urnák is , és kijelenti, hogy „Ő császári és apostoli királyi felségének koronás királyunknak al­kotmányos uton létrejött bármely kétségkívül üdvös leg­felsőbb elhatározása fölött fájdalmas tudomásul vételt jegyzőkönyvileg nyilvánítani egy egyházi hatóság sem illetékes." Világosan kimondja a minister ur azt is : „hogy a turóc-szent-mártoni gymnásiumnak ő felsége rendeletéből történt foloszlatása után azonnal ugyanott hasonló intézet megnyitását betiltó intézkedésével nem a protestáns egyház törvényes autonómiáját sértette meg, csak is ennek leple alatt a legfelsőbb királyi elhatározás kijátszására irányzott üzelmek sikerét akadályozta meg." A mosonyi ev. esperességben mindinkább terjed azon eszme, hogy azon többnemü botrányos határozatok folytán, melyek a mult évi nagyszombati kerületi gyű­lésen 5 esperességi szavazattal 3 ellen (Pozsony város, Pozsony megye, Mosony ellen) kierőszakoltattak, a mo­sonyi esperesség el fog válni a dunáninneni egyházke­rülettől, és csatlakozni fog vagy a dunántuli superinten­dentiához, vagy pedig a három esperesség alakítani fog egy önálló superintendentiát. Az őrjöngő pánszlávokkal, kiknél nem a keresztyén szellem, nem is a szorosan vett protestáns szellem ápolása és terjesztése a fő dolog, hanem csak is az örökös nemzetiségi izgatások — még to­vábbra is együtt maradni egy egyházkerületben, ko­moly becsületkérdés minden hazafira és jó protestánsra. A panszlávok azon főoknál fogva javíthatatlanok, mert hibáikat és bűneiket nem akarják belátni, igy hát szel­lemi vaksággal verettek meg. Ők máglyákat raknának, ha rakhatnának, hogy megégessenek mindenkit, ki a régi orthodox dogmatikai álláspontnak nem hódol. Ők nem akarnak fizetni az egyházkerületi pénztárba, nem akarnak adakozni a pozsonyi főiskolára, de egyes fana­ticusaik izgatására mult évben egyes helyeken szíve­sen adakoztak a hercegovinai lázadók számára is, A három esperesség tervezett elvállását illetőleg némelyek ezelőtt azon nézetben voltak, hogy nem ta­nácsos a pánszlávoktól elválni, és őket magokra hagyni, mert hisz csak akkor fognak még javában garázdál­kodni és bőségesen szégyent hozni a protestáns egyházra ; — és azt mondották, együtt kell velők maradni s őket mindinkább a józan észre téríteni stb. stb. Mindinkább belátja most mindenki , hogy velők többé testvériesen, áldott egyetértésben működni nem lehet. Ők kierőszakolnának jövőre is ily határozatokat a gyűléseken, melyekért a három esperességnek pirulnia kellene, ők jövőre is mindenkit, ki velők nem tart de­rűre borura, rosz lutheránusnak, árulónak bélyegeznek. Ők Geduly superintendens ur bizalmas óvó intéseire és figyelmeztetéseire sem hallgatnak, a ki már az alsó-ku­bini gyűlésen is csak nagy nehezen birt már velők — a nagyszombati gyűlésen pedig már tökéletesen a pán­szlávok által vitetett. Itt hiábavaló minden beteges ér­zelgés, a pánszláv öt esperességet magokra kell hagyni — ha dühögui fognának még ezután is, majd csinál köztök rendet a hazafias magyar kormány. MOSONYI. Harangszentelés itányon. Egy protestáns gyülekezet vallásosságának, buzgó­ságának tettleges példáját akarom bemutatni e lapok t. olvasói előtt, mely más esetben és körülmények közt tán említésre sem volna méltó, de jelenben, a mai anyagi viszonyok, általános pénzszükség idejében hangosan hirdeti, hogy egyetértés, kitartás, áldozatkészség és tett­karat a lehetetlennek látszó dolgot is lehetővé teszi. Ugyanis egyházunk 236*905 kilogram súlyú ha­rangja megrepedvén, Pozdech József, pesti fuvó­gyárnok s nagyszerkovácsnál az egyháztanács határoza­tából megrendeltetett, és az ő saját találmányú felszere­lése szerint el is készíttetett két uj, még pedig egy kisebb 251-467, egy nagyobb 402 683 kilogram sulyu harang. Midőn harangjaink február 5-én délután megérkeztek s pár óra múlva, a rögtönzött állványokon meghúzattak, azt az örömet, lelkesedést leirni nem lehet. Özönlött a nép, a ki csak ágyban nem feküdt ezen 1591 frt. 43 krba került vendége szemlélésére. Kevésnek látszik ez összeg az igaz, hanem még is áldozat két hó alatt történt be­fizetése, esvén egy telkes gazdára 14 frt., a zsellérekre részint 2. részint 1 forint. Mai időben sok háznál sóra való sincs, ha bár az áldott rónaságon lakunk is . . . elég ez, és becsülésre méltó, kivált folytonos építkezéseink, önzsebünkből fizetett költségeink után. A mi a harangok kiállítását s felszerelését illeti, az valóban nagyszerű, s nem csuda, ha feltalálója annyi hazai­s világkiállításokon ezüst- és arany érmekkel, magától Ő Felsége a magyar királytól arany érdemkereszttel ju­talmaztatott. Pozdech találmánya szerint a harangot 12—24-szer forgatni lehet s igy annyiszor tovább tart, és mivel egy.

Next

/
Thumbnails
Contents