Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-20 / 8. szám

Vegyük fel s ne ejtsük ki kezünkből e tárgyat, Uraim! Oly közelről érdekel ez minket, mint midőn a szomszéd háza ég. Elég szomorú, midőn halljuk, hogy a hires alföld némely helyein se templomba nem jár, se nem tízet a nép. Hát a nazarénismus terjedésének nem lenne-e erős gát, ha mindenütt, hol protestáns egyház van, a lelkész kezében volna letéve a vallástanitás szent ügye, nemcsak a templonibau, hanem az iskolában is ? En azt hiszem, igen. A mai világban annyi mindenféle zavaros eszmékkel van tele — tapasztaljuk elég szomorúan — népünk agyveleje, mikép nem csoda, ha e labyrinthban sokan eltévednek. Ne azt kérdezzük honnét jött ez s hova mégyen , hanem azon igyekezzünk, hogyan akadályozhatjuk meg tovább terjedését. Miután itt az állani segitségére, mely maga is hatalma alatt van e modern társadalmi eszméknek, keveset számithatunk, saját magunk lássunk a munkához. S e munka most egyelőre csak a népiskolai vallástanitás körül forogjon. Különben hiába késziti a s.-pataki irodalmi kör a legjobb kézikönyveket, telve vallásos zamattal s szivet és lelket átható melegséggel, mert ilyen dolgozatokat várunk a főiskolai tanári kartól, ha magunk nem adunk annak életet és lelket, nem fogunk kivánt célt érni. Van még egy dolog, miről írni akarok. Ez is leginkább a prot. lelkészt s családját érdekli, s a lelkészi értekezleteknek kiváló tárgyát képezendi. De erről más alkalommal. (Már t. i. ugy, ha a t. szerkesztőség bebocsát az ajtón, midőn zörgetek.*) H—i. A népiskolai hatóságokról szóló törvényjavaslat. A közoktatásügyiminiszter a mult év végén tudvalevőleg törvényjavaslatot nyújtott be a népiskolai hatóságokról. Ezen törvényjavaslat lényegileg csak a közigazgatási bizottságok életbeléptetését veszi szemügyre, s tisztán ezen szentpontból tesz némi változtatásokat a a népoktatási törvényen, melyeknek legnevezetesebbike az, hogy a jelenleg működő megyei iskolatanácsok teljesen megszüntetietnek. Ezen törvényjavaslat mint tisztán formális intézkedés ellen a közoktatásügyi bizottságban két nevezetes módositás nyújtatott be, Molnár Aladár és Csengery Antal részéről. Mindkét módositás eléggé fontos, ezért sietünk azokat olvasóinkkal megismertetni. I. Molnár Aladár módositásai. I. §. A népiskolai közoktatásügy közigazgatását a vallás- és közoktatásügyi miniszter, s annak vezetése és kormányzata alatt a megyei tanfelügyelők a törvényhatóságok közigazgatási bizottságai, az iskolaiszékek és a ') Szívesen látaudjuk. Szerk. községi hatóságok eszközlik az 1868. XXXVUI. t. cz. és a jelen törvény értelmében. 2. §. Az egész ország a vármegyék szerint azoknak megfelelő számú tankerületekre osztatik, a vármegye területén levő, vagy annak határai között fekvő királyi városokkal együtt. Budapest főváros külön tankerületet képez. Mindegyik tankerületben a népiskolai ügyeket az illető községi batosagok es iskolaszékek telett azon megye tanfelügyelője és azon megye területén levő egy vagy több törvényhatósági közigazgatási bizottság kezeli oly módon, hogy a városi törvényhatóságokban levő közigazgatási bizottság hatáskörébe tartoznak az illető város népiskolai ügyei is. 3. §. A megyei népiskolai tanfelügyelőket a vallás-és közoktatásügyi miniszter nevezi ki az oktatáshoz és igazgatáshoz értő oly egyénekből, kik vagy a tanitói (tanári) pályán gyakorlatilag foglalkozva magukat e tekintetben kitüntették, vagy a miniszter által e célra szervezett vizsgáló bizottságok előtt ugy a paedagogiai, mint a szükséges közigazgatási ismeretekből sikerrel letett vizsga folytán oklevéllel képesittettek a tanfelügyelőségre. Ezen képesitő vizsgálat, s az azokra bocsáthatás feltételeit a miniszter szabályrendelettel fogja részletesen megállapitani. 4. §. Egy tanfelügyelő csak egy tankerületben (megyében) alkalmazható, azonban kivételesen és ideiglenesen megbizható másik megyében is a tanfelügyelői teendőkkel. Ha a tankerületben annyi község van, hogy a községeknek és iskoláknak évenkint törvényszerű meglátogatását a tanfelügyelő maga nem végezheti , akkor egy vagy két segéd adandó mellé, ki képesítettségénél fogva az iskola látogatásánál a felügyelet gyakorlására alkalmas és jogosított. A tanfelügyelők mellé alkalmazott segédeken kivül, a tankerületekben a népiskolai ügyhöz s oktatáshoz értő egyéneket tiszteletbeli iskolalátogatókká nevezheti ki a miniszter, s őket megbízhatja azzal, hogy lakhelyük környékén bizonyos számú községekben az iskolákat látogassák, és a tanfelügyelőnek segédkezzenek. Ily tiszt, iskolalátogatókul bizandók meg az állami tanitóképezdék igazgatói. Ezen tiszteletbeli iskolalátogatóknak tizetésük nincs — csupán utazási és irodai költségeik téríttetnek meg. A segédeknek s tiszteletbeli iskokolalátogatóknak a gondozásukra bizott környéken kiszabandó munkakörét és a megyei tanfelügyelővel viszonyát a minister rendelettel állapítja meg. A tankerületek akként látandók el felügyelőkkel , hogy azok minden községet és iskolát évenként a szorgaiomidő alatt legalább kétszer meglátogathassanak. 5. §. A megyei tanfelügyelő: a) a megye határában levő törvényhatósági közigazgatási bizottságoknak tanácskozó és szavazó tagja, s tanügyi előadója, s ezért a bizottságnak népiskolai ügyekre vonatkozó határozatai jelenlétében hozatnak, b) a tankerületében levő állami tanitóképezdék igazgató-tanácsának elnöke, c) a népiskolai állami tanintézetekben a vallás- és közoktatási miniszter utasításai szerint közvetlenül intézkedik, d) a 16*