Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-02 / 1. szám

mint máskor, és az ének, mely ajkaikon felzendül, most is oly édes, oly szivreható. Hallottatok már árvákat énekelni ? Azoknak sajátságos énekük van. Régen, nagyon régen hallottam hat árvát énekelni, hat kicsi árvát, anyjukat vesztették el. Oh, ez az ének ! Hangjai átrezgik még most is lelkemet. Igaz hogy én is egyike valók az éneklőknek. Később, majdnem 20 évvel ezelőtt hallottam a hallei árvaház apró polgárait énekelni, kik minden vasárnap délelőtt egyik vagy másik pártfogójuk ablakai alatt szoktak egy két éneket énekelni. Hideg decemberi vasárnapon hallottam Őket először, és ez énekük emléke mélyen benyomódott lelkembe. Mostanában protestáns árváink éneklését hallgatom, így nem tudnak más gyermekek énekelni. Ne is tanítsd meg Őket Istenem! Karácsom vig éneket énekeltek; az ének átrezgett a karácsoni örömérzet, fokoztatván ez érzet a reájuk várakozó ajándékok szemlélése által keltett örömtol, az édes sovárgástól ; és mégis ez ének hangjaiban van oly sajátságos rezgés, mely érezteti velünk, hogy azon keblekben, melyekből ez ének előbuzog, van egy betöltetlen tir, az az tir, melyet más gyermeknél betölt az édes anyai szeretet. Ki van ez énekben fejezve, hogy ők boldogok, hiszen van hova fejüket lehajthatniok, van kenyerük, ruházatjuk, — boldogok és mégis boldogtalanok, oly kicsinyek még, és már nem találják azt, kinek azt mondhatnák: Atyám! Anyám ! Nem is örültek még, és már is oly sokat szenvedtek. Jó apa! s jó édes anya ! Ha gyermeked talán szívtelen, s nem viseltetik kellő tisztelettel irányodba, hozd el az árvákhoz mikor ezek énekelnek, s ez ének hangjai erősebben bevésik szivébe a szülők iránti szeretet s tisztelet isteni parancsát, mint magának istennek ujjai a mint bevésték azt a kőtáblákba. Az ének végződésével S c h r a n t z német evang. lelkész ur, majd utána Tóth Sándor reform, segédlelkész ur lépett a szószékbe, s mindketten a magasztosi ünnepélyhez méltó beszéddel tolmácsolták a Karácson örömeit, a ker. vallás boldogító hatását, és ennek különösen humanismushan nyilvánuló erejét; a hallgatók szemeiből fel- felcsillámló könycseppek tanusiták, hogy a száj a sziv teljességéből szólott. A programúi szerint ezzel véget ért volna az ünnepély; de jött még egy utószó, és mint a magán leveleknek igen sokszor a legérdekesebb részét az utóirat képezi, úgy itt is a legmeglepőbb rész a kitűzött sorozatrenden kivül következett. Feláll a szószékbe főt. Székács és a maga kedélyes modorában köszönetet mond az árvaegyletet támogató nagy közönségnek, a jó tettek gyakorlásában ki nem fáradó árvaegyleti nőibizottságnak, majd előadván,hogy mi protestánsok minden egyházi, iskolai közművelődési intézményeinket mily áldozatkészséggel szoktuk létrehozni s fentartani, s miként teremt isten az ő nevében megindított vállalatok számára a kövekből is fiakat és leányokat, áttér az uj árvaház felépítésének tervbe vételére. Elmondá, hogy ez mennyire szükséges, de egyszersmind erre legalább is .35—40000 frt kívántatik. „A mai rosz időkben !" Ki merne erre vállalkozni ? Es mégis az árvaegyleti választmány, és ennek ritka tevékenységű lelkű elnöke Kochmeister Frigyes ur mert vállalkozni. Ők biztak istenben, biztak az emberekben, és nem szégyenültek meg, s reményijük, hogy nem fognak íűeg szégyenülni. Folyó év December 6-án határozta el a választmány a gyűjtések megkezdését, ma Dec. 24-ike van, és a lefolyt 18 nap alatt összegyűlt 28 ezer forint. Az ünnepély koronájuál felolvasá az eddigi adakozók névjegyzékét és azok adományát. Jelesen az uj árvaház fel'épitésére adakoztak: Zsivora György 10,000 frt, Kochmeister Frigyes 5000 frt, Unger Henrik (pesti kathol. polgár) 2000 frt Türsch Nándor 1000 frt, Várady Károly 1000 frt, Karlovszky Zsigmond 1000 frt, Fuchs Gusztáv 1000 frt. Stefani L'ijos 1000 frt, Aebly Adolf 1000 frt Busbach Péter 500 frt. Loisch Ede és neje 500 frt, Holl Frigyes 500 frt, Hunfalvy Pál 500 frt. Liedemann S. B. 500 frt, Fest Imre 200 frt, Nemeshegyi 200 frt. Meynier Ág. (Fiúméból) 200 frt. Steiger Gyula 200 frt, Strobenz testvérek 200 frt Vecsey Sándor 200 frt, Strasser Lajos 200 frt, Kunevvalder N. 100 frt, összesen 28,000 frt. Dicsőség Istennek a magas mennyekbsn, és a földön az emberekhez békesség és jóakarat! Jóakarat, erős akarat, s ha „rosszak is az idők" ha sok is a panasz a „mai világban", de azért a mit Isten nevében kezdünk, Isten dicsőségére, embertársaink javára teszünk, azt siker koronázza. FARKAS JÓZSEF. Könyvismertetés. A „Bölcsészet története," kidolgozta Domanovszki Endre, a soproni ev. lyceumban a bölcsészet tanára, és a magyar akadémia l. tagja. Második kötet. Az egyházi atyák kora. Budapest nyomatott a m. k. könyvnyomdában. 1875. Kik hazánkban a bölcsészeti irodalom, az emberi gondolkodás ezen legemelkedettebb működése iránt figyelemmel vannak, nagy érdeklődéssel várták Domanovszki ur bölcsészettörténetének 1870-ben megjelent , és fejlettebb bölcsészeti irodalomban is számba vehető első kötete után ezen munkának folytatását és esetleg bevégzését. E várakozásnak megfelelve D. ur végre öt év után letette irodalmunk asztalára a „Bölcsészet történetének" második, az egyházi atyák korát tartalmazó kötetét , és pedig oly voluminosus alakban és a patristikai kornak oly arányú kidolgozásában, mihez hasonlólag az e nemben klassikus német irodalomban is alig, hazai irodalmunkban pedig épen nem jelent meg. A munka egyébb érdemeit nem tekintve is, egyelőre a magyar bölcsészeti irodalom kicsiny és hézagos könyvtárában e tekintetben is figyelemre méltó helyet foglal. És mégis attól tartok, hogy ezen második köte talál oly fogadtatást, mint az ó-kor bölcsészete