Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-12-26 / 52. szám

1663 1664 általunk többször elmondott eszméknek röviden összefog­lalt summázataként esak e következő töredék: „Számtalanszor elmondok már, hogy az uj irány emberei nem az olyan építőmesterhez akarnak hasonlí­tani, ki a még jó karban levő ó épületet akként akarja halomra dönteni, hogy abban a még használható anya­gok is mind romba hulljanak; hanem az olyan építőt kívánják követni, a ki meggyőződvén arról, hogy el­avult épülete az előre haladt gazdászati szaktudomány igényeinek többé meg nem felel; ugy fog a javításhoz, hogy az ó épületből semmi értékes rész, semmi használ­ható darab el ne veszszen, hanem a szük ablakokat vi­lágos szép ablakok, a penészes sikátorokat, szabad, fris légjáratu nyilt folyosók váltsák fel ; a kertalakítás ne­mes művészetéhez sem ugy fog, hogy a nehéz idők vi­harival dacolt fákat rendre kidöntögesse, hanem, hogy azokat szépen felnyesegesse ; az emberi találmányok és hagyományok pusztító hernyóitól szépen megtisztogassa; az utakat ki és befelé nem fogja eltorlaszolni, hanem ugy idomítja, hogy a rendszeres utvonalok, egy szabad kellemes látkört tárjanak fel a szemlélő lélek előtt. Nem valakinek meggyőződése, de még az elavult s az emberiség mai szellemvilágának keretébe egyáltalá-A „Prot. egyh. isk. lap," oly fegyvert használ, mely meg­vetést érdemel, ,,nevetségessé akarja tenni ellenfelét." Az „Ev. prot. lap" nem teszi nevetségessé a szomszédot, inkább sir fe­lette, mint Jézus Jeruzsálem felett. Theologushoz illő komolyság­gal — nem üzérkedő szellemmel — veszi boncolgatás a!á a kérdéseket, fejtegeti s bizonyít tudományos érvekkel. Harcol „nem pusztát és emeletes házat adó" fegyverrel, hanem a hit és biblia lelki erejével. Az olvasó láthatja a két sziget egy é i viselt dolgait. — Egyik elég kövér, hogy zsírjából éljen, másik elég erős, hogy küzdjön. Ugy is terhes jövő áll előttünk. Szükség hend egy hű se­r. g re : egy edzett vezérre, unitárizmasra, c o m m u n i s­ui u s r a nem kacsingató lapra, azt mindenki beláthatja. Nem mutatom ki itt részletesen mennyiben felelt meg a két sziget feladatának, mert a másik mindjárt „kr ét ásnak" Ítélne, de annyit el merek mondani, tiogy a „Prot. Egyh. Isk. Lap," speciális családi érdekben is dolgozott, s az uni­tárismus szolgájaként bizonyitá be magát." S ily szemetet, piszkot kinyomatnak a szent lapban ? A szer­kesztő ártatlan benne ; egy csillagot tesz a cikk alá Balogh Ferenc, s a legkegyesebb képpel igy áhitatoskodilc : „L e h e t ő 1 e g k i­méletesebb modornak vagyok barátja." Nincs az a jezsuita inquisitor, a mely szentel b képpel mondta volna : ec­clesia non sitit sangvinem." Annyival is inkább közölhette pedig <zt a szerkesztő, meit az egész cikk mint mondja: „Egyéni be­nyomás jelzése," habár a cikkíró azt állítja, hogy „Tárgyi­lagossághoz ragaszkodik." Lehetnek, kik gyönyörködnek az ilyenféle cikkekben, s az ily nem'elen fegyverekben, mert hiszen a „Ludas Ma'yi" féle lapoknak is vol'ak és vannak olvasói, köztük kabátot viselők is ; s a legot­rombább piaci kofa cáfbeszédei meghallgatására is yerődik össze publicum; az ilyeneknek legyen az ő kedvük szerint, de lapunk azt hiszem leggyűlöltebb ellenfeleink állítása szerint is annyiva nem sülyedt alá soha, és nem is siilyedend, hogy ily emberek ellen replikázzon. Farkas József. ban be nem illő hitcikkek ellen sem akarunk mi szab­lyát köszörülni ; sőt a tudomány, a világtörténelem szent nevében tiltakoznánk azok ellen, kik vandal kezekkel akarnák elpusztítani a letűnt kor hitelveinek ama szent­telt berkeit, melyek ligetein a hitcikkek nőttek; mely hitcikkek s vallástételek forrásából azon dicső apák tet­tekben fénylő szellemei táplálkoztak, kinek nem vagyunk méltók, hogy sarujokat megoldjuk. Oh ! ama hitcikkek élni fognak évezredek múlva is a történelem lapjain; élni még akkor is, midőn már uj eget és uj földet te­remtett a hit világában az előre törő emberi szellem, mely mindeneket vizsgál, még az Istennek mélysé­geit is. De ezen kegyeletünk, melylyel a letűnt korok val­lásos meggyőződése iránt viseltetünk, egyáltalában nem zárja ki elménknek azon szent s istentől és a magasztos | hitalapitóktól öröklött jogát, hogy : mindeneket vizsgál­junk ; észellenességeket mint más, ugy a vallástudo­mányban is meg ne fürjünk; hogy vallásosságunk ne puszta külsőségek gépies leőrlésében, hanem fényes á 1 -dozat okban nyilvánuljon: a holt orthodoxiát azon uj­eget, uj földet, uj valláserkölcsi s társadalmi viszonyo­kat teremtő vallásos szellem váltsa fel, mely Urunk keblét dagasztotta midőn igy szólott: „Elj ön az idő, midőn sem a Garizim hegyén sem Jeruzsá­lemben nem imádjátok többé az Atyát, hanem az igaz imádók imádják őt lélek­hen és igazságban." Honnan veszi tehát Balogh ur azon ráfogást mégis, hogy mi Őket gúnyoljuk • s hogy én a niceai zsinat tagjait azért neveztem hóhéroknak, mert hitv a l­lást mertek alakitni. Én bizony a niceai atyákat ma is hóhéroknak tartom, de nem azért ám, hogy hitvallást mertek alakitani, ezt a ferdítést csak Balogh ur ke -gyes ortbodoxiája engedi meg, hanem azért: mert A r i u s tanát tűzre, ennek leíróit halálra, Ariust pedig magát száműzetésre Ítélték el. Maga H e i s z 1 e r is elitéli a Niceában zsinatolt atyákat, midőn jeles egyháztörténel­mében igy szól: „Az első egyetemes zsinat, a tiszta Krisztusi alapról lelépett, s az erő nyers alkalma­zása felé hajolt." Vagy is h ó hér o 11: már pedig H e i s z­lert csak nem fogja Balogh ur arianismussal vádol­ni. Igy léptek le az inquisitio vérbirái is a krisztusi alap­ról, s a nyers erő alkalmazása felé hajolva hóhé­r o l t a k. * Csiklandós szent. Strakonicból írják egy cseh lapnak a következő víg históriát : Az itteni piacon van egy szent Jánosszobor, melyet a napokban igazítottak ki. A szent egy emelvényen áll, s kinyújtott jobb kezében püspöksüveget tart. Két kőfaragó legény tisztogatta a szentet, vésővel vakarván le arról a régi meszet. Mi­dőn az egyik legény a szent nyaka körül javában dol­goznék, az egyszerre csak tompa hangon elkiáltja ma­gát: „Ne csiklandozz 1" A legények Nepomuki János-

Next

/
Thumbnails
Contents