Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-12-26 / 52. szám

1663 1664 általunk többször elmondott eszméknek röviden összefoglalt summázataként esak e következő töredék: „Számtalanszor elmondok már, hogy az uj irány emberei nem az olyan építőmesterhez akarnak hasonlítani, ki a még jó karban levő ó épületet akként akarja halomra dönteni, hogy abban a még használható anyagok is mind romba hulljanak; hanem az olyan építőt kívánják követni, a ki meggyőződvén arról, hogy elavult épülete az előre haladt gazdászati szaktudomány igényeinek többé meg nem felel; ugy fog a javításhoz, hogy az ó épületből semmi értékes rész, semmi használható darab el ne veszszen, hanem a szük ablakokat világos szép ablakok, a penészes sikátorokat, szabad, fris légjáratu nyilt folyosók váltsák fel ; a kertalakítás nemes művészetéhez sem ugy fog, hogy a nehéz idők viharival dacolt fákat rendre kidöntögesse, hanem, hogy azokat szépen felnyesegesse ; az emberi találmányok és hagyományok pusztító hernyóitól szépen megtisztogassa; az utakat ki és befelé nem fogja eltorlaszolni, hanem ugy idomítja, hogy a rendszeres utvonalok, egy szabad kellemes látkört tárjanak fel a szemlélő lélek előtt. Nem valakinek meggyőződése, de még az elavult s az emberiség mai szellemvilágának keretébe egyáltalá-A „Prot. egyh. isk. lap," oly fegyvert használ, mely megvetést érdemel, ,,nevetségessé akarja tenni ellenfelét." Az „Ev. prot. lap" nem teszi nevetségessé a szomszédot, inkább sir felette, mint Jézus Jeruzsálem felett. Theologushoz illő komolysággal — nem üzérkedő szellemmel — veszi boncolgatás a!á a kérdéseket, fejtegeti s bizonyít tudományos érvekkel. Harcol „nem pusztát és emeletes házat adó" fegyverrel, hanem a hit és biblia lelki erejével. Az olvasó láthatja a két sziget egy é i viselt dolgait. — Egyik elég kövér, hogy zsírjából éljen, másik elég erős, hogy küzdjön. Ugy is terhes jövő áll előttünk. Szükség hend egy hű ser. g re : egy edzett vezérre, unitárizmasra, c o m m u n i sui u s r a nem kacsingató lapra, azt mindenki beláthatja. Nem mutatom ki itt részletesen mennyiben felelt meg a két sziget feladatának, mert a másik mindjárt „kr ét ásnak" Ítélne, de annyit el merek mondani, tiogy a „Prot. Egyh. Isk. Lap," speciális családi érdekben is dolgozott, s az unitárismus szolgájaként bizonyitá be magát." S ily szemetet, piszkot kinyomatnak a szent lapban ? A szerkesztő ártatlan benne ; egy csillagot tesz a cikk alá Balogh Ferenc, s a legkegyesebb képpel igy áhitatoskodilc : „L e h e t ő 1 e g k iméletesebb modornak vagyok barátja." Nincs az a jezsuita inquisitor, a mely szentel b képpel mondta volna : ecclesia non sitit sangvinem." Annyival is inkább közölhette pedig <zt a szerkesztő, meit az egész cikk mint mondja: „Egyéni benyomás jelzése," habár a cikkíró azt állítja, hogy „Tárgyilagossághoz ragaszkodik." Lehetnek, kik gyönyörködnek az ilyenféle cikkekben, s az ily nem'elen fegyverekben, mert hiszen a „Ludas Ma'yi" féle lapoknak is vol'ak és vannak olvasói, köztük kabátot viselők is ; s a legotrombább piaci kofa cáfbeszédei meghallgatására is yerődik össze publicum; az ilyeneknek legyen az ő kedvük szerint, de lapunk azt hiszem leggyűlöltebb ellenfeleink állítása szerint is annyiva nem sülyedt alá soha, és nem is siilyedend, hogy ily emberek ellen replikázzon. Farkas József. ban be nem illő hitcikkek ellen sem akarunk mi szablyát köszörülni ; sőt a tudomány, a világtörténelem szent nevében tiltakoznánk azok ellen, kik vandal kezekkel akarnák elpusztítani a letűnt kor hitelveinek ama szenttelt berkeit, melyek ligetein a hitcikkek nőttek; mely hitcikkek s vallástételek forrásából azon dicső apák tettekben fénylő szellemei táplálkoztak, kinek nem vagyunk méltók, hogy sarujokat megoldjuk. Oh ! ama hitcikkek élni fognak évezredek múlva is a történelem lapjain; élni még akkor is, midőn már uj eget és uj földet teremtett a hit világában az előre törő emberi szellem, mely mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. De ezen kegyeletünk, melylyel a letűnt korok vallásos meggyőződése iránt viseltetünk, egyáltalában nem zárja ki elménknek azon szent s istentől és a magasztos | hitalapitóktól öröklött jogát, hogy : mindeneket vizsgáljunk ; észellenességeket mint más, ugy a vallástudományban is meg ne fürjünk; hogy vallásosságunk ne puszta külsőségek gépies leőrlésében, hanem fényes á 1 -dozat okban nyilvánuljon: a holt orthodoxiát azon ujeget, uj földet, uj valláserkölcsi s társadalmi viszonyokat teremtő vallásos szellem váltsa fel, mely Urunk keblét dagasztotta midőn igy szólott: „Elj ön az idő, midőn sem a Garizim hegyén sem Jeruzsálemben nem imádjátok többé az Atyát, hanem az igaz imádók imádják őt lélekhen és igazságban." Honnan veszi tehát Balogh ur azon ráfogást mégis, hogy mi Őket gúnyoljuk • s hogy én a niceai zsinat tagjait azért neveztem hóhéroknak, mert hitv a llást mertek alakitni. Én bizony a niceai atyákat ma is hóhéroknak tartom, de nem azért ám, hogy hitvallást mertek alakitani, ezt a ferdítést csak Balogh ur ke -gyes ortbodoxiája engedi meg, hanem azért: mert A r i u s tanát tűzre, ennek leíróit halálra, Ariust pedig magát száműzetésre Ítélték el. Maga H e i s z 1 e r is elitéli a Niceában zsinatolt atyákat, midőn jeles egyháztörténelmében igy szól: „Az első egyetemes zsinat, a tiszta Krisztusi alapról lelépett, s az erő nyers alkalmazása felé hajolt." Vagy is h ó hér o 11: már pedig H e i s zlert csak nem fogja Balogh ur arianismussal vádolni. Igy léptek le az inquisitio vérbirái is a krisztusi alapról, s a nyers erő alkalmazása felé hajolva hóhér o l t a k. * Csiklandós szent. Strakonicból írják egy cseh lapnak a következő víg históriát : Az itteni piacon van egy szent Jánosszobor, melyet a napokban igazítottak ki. A szent egy emelvényen áll, s kinyújtott jobb kezében püspöksüveget tart. Két kőfaragó legény tisztogatta a szentet, vésővel vakarván le arról a régi meszet. Midőn az egyik legény a szent nyaka körül javában dolgoznék, az egyszerre csak tompa hangon elkiáltja magát: „Ne csiklandozz 1" A legények Nepomuki János-