Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-12-26 / 52. szám

Következik az adósság kérdése. Szilárd meggyőződésem, hogy ha a két telek elkel, annak árából, 4—5 ezer írtból, le lesz törlesztve az összes tartozás; ama „kőhalmaz"-nak csúfolt ház átalakuland paplakká ideiglenes iskolával, melyet csakhamar uj iskola követend, mivelhogy az uj állapotért lelkesülni tudó hivek ily áldozat hozatalát már most is tervbe vették. Meg kell maradnom továbbá saját helyrajzi ismeretem mellett is ; mert rendes menést, nem úri, gyorsmenést értek, mikor az egyházak Fóthtóli távolságát felszámítom. Magam, jó lovakon háromnegyed óránál előbb nem juthattam Fóthról Palotára. Az anyásitás íeltételes kimondását illetőleg, mondja „n—m", azért hallgatott; mert „bizonyos irányban kíméletes akart lenni" ; továbbá, hogy az anyásitást nem óhajtók az esperességi gyűlésen többségben lettek volna végre, hogy egy egyszerű kérdés kétfelé osztásával és az anyásitókból összeállított bizottság kinevezésével ki lehe. a többség akaratát játszani. Ezen okoskodás alaptalanságát bizonyítja, az octóberi gyűlés XIX. szánni végzése, mely egyedül a többségnek, azaz az általunk képviselt nézetnek kifejezése lehet. Ha ezek után a személyemre vonatkozó kitérésektől „n— m" kijelentése szerint, mint reám nem tartozóktól nolle velle el is tekintek ; mégis kérdem mire céloz az első cikk e következő passusa : „Főesperes ur később arra határozta magát, hogy még egy bizottságot küldjön ki a hely színére, mely megvizsgálja a dolog mibenlététt ErreLáng Adolf lelkész u r kineveztetet. bizottság n ak" ? Nem szántszándékos gúny-e egyes személyt bizottságnak nevezni ? Nincs-e már csak ezen egy passusban annyi gyanúsításnak anyaga letéve, a mennyi elég arra, hogy ily, még képtelen állítással is szemben, féríias nyíltsággal kellett kijelentenem : hogy ez ügyben nincsenek mellékes céljaim ? Ha ön, „n—m" ur, tárgyilagosan ós nem gyanúsító módon szeret szólani, honnan veszi azt a jogot, hogy őszinte és ügyszeretetből származott szavaimat, melyeket tisztázásomra emeltem, önkényesen interpretálja és azok mellé nyilt titkot állit, mely szerint „Fóth anyásitásának indító oka bizonyos egyéneknek ez állomásra való előleges. ajánlkozásában keresendő" és ennek folytán engem az ártatlanság takarójába burkolódzva, mégis csak gyanús színben mutat be a közönségnek "? ! Ez nem férfias eljárás ! ez legszelídebb kifejezéssel élve, pletykabeszéd ! Befejezésül valóságos dramatikus modorban felszólít ön engem, hogy az orsz. prot. árvaház javára fogadjak önnel 100 frtba, ha a magam nézete szerint ezer, az öné szerint kevesebbre fogna jövő őszig rúgni a lelkésztanitói jövedelem. Emlékeztetem önt első cikkemre, hol Vácot hozva fel például, kétségbe vontam az 1200 frt lelkészfizetés minimum általános alkalmazhatóságát. A prot, árvaházzal fennálló viszonyomat tekintve, felesleges e fog'1

dás; mert ezen intézet iránti rokonszenvemmel, Pál apostollal szólva „dicsekednem nem illik." De eredeti ötlete emlékeztet engem a sportra. Bocsásson meg, ha a sport eljárásainak az egyházi térre átvitelére engem hajlandónak nem ; talál ; ráhagyom én azt azokra, kik közelebb esnek a pesti turfához. LÁNG ADOLF. A putnoki ref. egyházban alapitott „egyházi állandó töke" alapszabályai. I. A töke szervezete, cime, célja. A putnoki ref. egyház mindazon bevételeit, melyek hagyómányozás, vagy egyesek kiválóbb kegyes adományaiból folynak be, egy meghatározott időn belől esetről-esetre letéteményezi s tőkésíti, és e tőkét saját évjövedelmeiből eszközölhető megtakarításaiból is folytonosan növelve, „egyházi állandó tőke" címen egy oly pénztőkét gyűjt s alapít, melynek kamat jövedelme idővel ne csak fenntartási szükségleteinek fedezését könnyítse, hanem egyszersmind az egyház anyagi jólétének s virágzásának is állandó segélyforrása s eszközeid szolgáljon. II. Alaptőke. Az alapítók, azon okból, hogy a tőke alapítást ne csak előintézkedésekben, hanem tényleg kezdjék meg ; s ez által jövőre ható intézkedéseiknek ne csak erkölcsi, hanem jogi érvényét is minden időkre felbonthatlanul. biztosítsák: úgy a tőke képzés megjelölt egyik főforrásának — a kegyes adományoknak, mint az egyház által e célra jövőben is hozható áldozatok bebizonyi ásának figyelembe vételével : az egyházi állandó tőke első alapjául felszámítják s leteszik mindazon kegyes adományok összegét, melyek az 1868-ik évtől a jelen időig egyes buzgó s isten dicsőségét lelkükön viselő egyének által egyházunknak hagyományoztattak.vagy felajánltattak. Ugyan azért az egyházi jegyzőkönyveinkben hálásan megörökített, s ez időtartam alatt bejegyzett minden ily kegyes adományok kiíratván és összeszámitatván, a találat után 850 frt. azaz nyolcszázötven frtra kiegészítve, e tőke első állandó alapjáúl letétetnek. A mennyiben pedig ezen részletesen befolyt adományok minden kikötés nélkül, egyedül az egyház időszerű szükségeinek fedezésére ajándékoztattak, s következőleg az egyház által még az adományozás idején fel lettek használva, tehát az egyház ezeknek összegével magát megterhelve, a 850 frtig rögtön be nem fizethető résznek kamatát addig is pontosan fizetendi a tőke javára, mig az alapítványi tőkét tényleg kiegészíthetné. III. A töke növelés, s a gyűjtés tartama Az egyházi állandó tőke növelésére fordítandók : 1. Az összegre való tekintet "nélkül mindazon kisebb s nagyobb hagyományok, melyeket az egyház vé ;rendeletileg örököl; továbbá mindazon kegyes adományok s ajándékozások, melyek egyházunk segélyezésére 1 legalább tíz frtnyi értékben adományoztatnak, ha kü-