Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-12-19 / 51. szám

1627 1628 mint az ős keresztyénség korszakát, a középkort ugy mint az uj időt; mindenütt a legjobbat fogja kiválasztani, tekintet nélkül arra, hogy vájjon ez a legjobb a pogányság vagy a keresztyénség, a katholicismus vagy a protestantismus fáján nőtt-e? s ezt a gyermeknek felfogási tehetségéhez mérten fogja előadni, hogy a gyermek keblét megindítsa, szivét nemesítse, akaratát a jóra, szépre buzdítsa, hitét istenben, az ember méltóságában, a jog és igazság győzelmében szilárdítsa, s a legszentebb eszméknek hódolni megtanítsa. A vallástanítás második stádiumában, hol a tulajdonképeni keresztyén vallástanítás kezdődik, megfogja ismertetni a gyermekkel a keresztyénvallás alapítóját és középpontját, a Jézus Krisztust; itt kerülni fogja azon csodatörténeteket, melyekbe egy későbbi kor az ő életét burkolta, mert ezek a gyermek elméjét csak megzavarják ; a helyett előfogja adni, hogy Jézus mint fejlődött testileg és szellemileg, mint gyarapodott böleseségben, mint küzdött a kísértésekkel, a testi kívánságokkal és a világ csábításaival, s hogy mint győzött, mint őrizte meg lelki tisztaságát s mint lett az emberiség legszebb virágává: isten fiává; elő fogja adni, hogy Jézus azzá, a mi lett, nem születés, hanem erkölcsi fejlődés által lett? azután elő fogja adni Jézus megváltói munkásságát, a mint a tudatlanokat oktatta, hogy Őket az előítéletek és babonák éjjeléből kivezesse az igazság fényes nappalaira, a mint a bűnösökhöz leereszkedett, hogy bennök a jónak szeretetét felköltse, Őket magához emelje és a bün átkától megszabadítsa, a mint a betegeket, szerencsétleneket és elhagyatottakat felkereste, hogy őket megvigasztalja, keblökben a hit és remény világát meggyújtsa; a mint éjjel nappal járt kelt, fáradozott és nélkülözött, hogy az eltévedt emberiséget az istenhez ismét visszavezesse . . . és mind a gyermek felfogásához mérten fogja előadni, hogy a Jézusnak képe és megváltó munkássága mélyen és kitörülhetlenül vésse magát a gyermek lelkébe és gyújtva, lelkesítve hasson a gyermek életére. Ezek után előfogja adni a gyermeknek Jézus tanát, mely az istent atyának tünteti fel, ki nemcsak a mindenséget, hanem minden egyes lényt szeretetének karjaival magához ölel, és még azt is nyájasan és megbocsátólag kebelére fogadja, a ki felett a világ már pálcát tört, ha btinbánólag megtér és uj életet kezd; Jézus azon tanát, mely az embereket testvéreknek és isten gyermekeinek mondja, mely véget akar vetni minden elnyomás, minden fajgyűlölet- és háborúnak, és az embernek, a nőnek ugy mint a férfiúnak, a szolgának ugy mint az urnák, a a négernek ugy mint a fehérbőrűnek elidegenítheti en emberi méltóságot és emberi jogokat biztosit. Jézus azon tanát, mely örökre győzelmet ígér a szellemnek a test felett, az igazságnak a hazugság felett, a szeretetnek az önzés felett. És ezen tant Jézus hegyi beszédéből és hasonlataiból a gyermeknek ugy fogja előadni, hogy azok a gyermek szivében vérré váljanak, hogy azoknak hatása egész életén meglássék. A vallástanítás harmadik stádiumában, vagyis a népiskolai vallástanítás befejezéseül előfogja adni a Jézus tanának viszontagságait a történelemben, küzdelmeit az ellentálló világgal, lassankénti győzelmét, hogy a világot istennek országává változtassa. Itt is kerülni fog mindent, a mi csak az észt gazdagítaná, a szivet pedig érintetlenül hagyná; szemelőtt fogja tartani Goethe szavát : „Ueberhaupt ist mir alles verhast, was mieh blos belehrt, ohne meine Thatigkeit zu vermehren oder unmittelbar zu bethonen." De a vallástanitásnak ilyetén reformálása, a mily fontos, és szükséges, ép oly nehéz és fáradságos. Fontos és szükséges, azért, mert annak sikeres megoldása az ellankadt vallás-erkölcsi életet uj lángra fogja gyújtani • nehéz és fáradságos azért, mert az ut, melyen itt el kell indulni, új és töretlen, mert ezen az úton a hagyományos szokásokkal szakitni és nem egy elavult nézet lerombolására és kiirtásása bátorságot kell venni, és nem egy ellenmondásra és megtámadtatásra készen kell lenni. Ujabb időben több kísérlet történt a népiskolai valj lástanitás javítására nézve. Igy 1874-ben Bánhegyi István egy vezérkönyvet adott kí a prot. népiskolai vallástanítás bans ez évben Német Károly két könyvecskét, melyeknek elseje: Vezérfonal ke r szt y én gyermekek első vallások tat ás á b a n ; másodika : K e r sz t y é n h i t e r ő s i t ő könyvecske. Mind kettő e padagogika alapelvei nyomán igyekszik a gyermek felfogási tehetségéhez alkalmazkodni, de a hagyományos tananyaggal egy sem tud teljesen szakítani ; Bánhegyi nem , mert ő „az egyházszabta, a szokás szentesítette tananyagon nagyobb mérvű változásokat nem tesz, minőket a padagogika követel, nehogy az elesendők kedvéért kockáztassa az elérhetot." *) Német Károly sem, mert Ő „a legjobb hit és erkölcsi igazságokat igyekszik a tíz parancsolat," az „apostoli hitvallás" és az „úrtól tanult ima" legrégibb vezérfonalaira fűzve, a kis gyermek értelméhez és kedélyéhez mért egyszerű mondatokban és versecskékben előadni" **) Bánhegyi vallástana nem fog a kor szükségeinek megfelelni, mert hisz maga mondja, hogy a padagogika követelményeinek nem tett teljesen eleget ; Német Károly-é sem, mert hogyan lehetne a kis gyermek értelméhez és kedélyéhez mért egyszerű mondatokban előadni p. o. az „apostoli hitvallás" tételeit, melyeket még a felnőtt sem bír felfogni ? Az említett két író hibája az, hogy a hagyományos tananyaggal nem tudtak teljesen szakítani s a paedagogika követelményeinek nem tettek minden tekintetben eleget. Eddigelé csak egyetlen egy író van hazánkban, ki a vallástanítás reformálása tárgyában teljesen szakított a hagyományos gyakorlattal, s egyedül a paedagogika alapelveitől engedé magát vezéreltetni. E férfiú a *) Vezérkönyv a prot. népiskolai vallástanitásban. Irta Bánhegyi J. Budapest 3 874. 1. 74. **) Prot. Egyh. és Isk. Lap 45. az. 1437. 1.