Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-28 / 48. szám

Mihelyt a vallások története mezején nem vagyunk többé járatlanok, különösen a ker. vallás terére kell átmennünk, ahol mindenekelőtt az uj testamentum iratainak legrégibb authentikus forrásait kell fölkeresni, s azok eredetével megismerkedni, ahová az uj test. iratai előállásának és összegyűjtésének története vagy az uj -szövetségi bevezetés visz el, melynek világánál látni fogjuk a három u. n. synoptikus és a 4-ik evangelium keletkeztél, továbbá, hogy mily körülmények közt állottak elő a levelek, mikép jött be a legutolsó könyv a gyűjteménybe stb. A speciális vizsgálódásokba most még nem kell nagyon mélyen belebocsátkozni; de felületesen sem kell eljárni. A históriai kritikánál iránytű legyen a Jézusban vetett hit, mely minden lehető hajótörés ellen megmenthet. Körülbelül az uj-szövetségi bevezetéssel egy időben kell foglalkozni az ó-szövetségi iratok történetével is, hogy igy megismerkedhessünk a ker. egyház szent iratainak kánonával. E közben már az ó-testamentumi iratok exegesisét' is meg kellett kezdeni. De az öxegesis eredményes kezelése bizonyos előkészületet tesz fel több, ehez megkívántató segéd-tudományból, nevezetesen a z uj-szöv. s amennyire szükséges, az ó-szöv. iratainak s z ö v e g i t é s z e t é b ő 1 éshermeneutikáj á b ó 1. A szövegitészet megismertet a szöveg történetével, azon mód theoriájával, amely szerint az eredeti szöveg vizsgálásánál el kell járni. Megtanulja tehát az ember a szentiratoknak lehető legjobb kiadásait ismerni, s elsajátítja a szükséges ismereteket, hogy bizonyos gyakorlat után a valódi olvasást megtudja különböztetni a nem valóditól. A hermeneutika, mint a szent irat magyarázásának theoriája elsajátítása nélkül pedig senki sem lehet a szent iratoknak alkalmas magyarázója sem magának, sem másoknak. Ide tartoznék az ó-é s újtestamentum i gr a m m a t i k a és r h e t o r i k a, .a mennyiben CZCK tüzete ebb és mélyebb tanulmányozása a theologiai előkészitő folyamon elmaradt volna. Aki nem tudja az uj-szöv.-i görög nyelvtant, melyen az uj-szövetségi iratok írva vannak, eredetiben érthetetlen lesz ránézve az egész uj-testamentum ! Az ó-szövetségi exegesis nehézségeinek legyőzésére nézve pedig a héber nyelvtan teljes ismerete szükséges • valamint a chald nyelvtan is az ó-szövetségi chald eredetű iratok megértése végett. Ami pedig az ó- és uj-szövetség rhetorikáját illeti, ez szükséges azon szabadabb beszédalakok megérthetése végett, melyek mindkét részben nagy számmal jönnek elő. Az exegesishez tartozik a lexicographia is. Mind az ó-, mind az uj-testamentumra vonatkozó szótárakkal kevés fáradsággal meglehet ismerkedni. Akinek pedig nincs szüksége szótárra, annál jobb : a vizsgálódást megkönnyíti s a drága időt megkíméli. Ezek után mindkét nemű exegesishez egész biztosan hozzá lehet fogni. Ki a bibliát otthon s azután a seminariumban olvasni megszokta, még pedig ez utóbbi helyen, amennyire lehet, főleg az uj-testamentumot, eredeti nyelven: annak korán észre kellett vennie, hogy a fordítás, mint minden emberi mű, nem tökéletes, hanem sok javításra vár. De „otthon" bármily jó családtag legyen valaki a bibliát illetőleg is, a seminariumban valamivel többet kell tennie ! Itt mint az ó-, mind az uj-szövetségi iratokat ugy kell olvasni tudni, hogy azokat másoknak is megmagyarázhassa ugy, miszerint az iratokban foglalt gondolatokat, közléseket mások is felfoghassák és megérthessék. Hogy idáig juthasson valaki, legcélszerűbb, ha először valamely históriai könyvvel kezdi meg exegetikai tanulmányát; s miután e nemből egy párt elolvasott, átmehet a lehelekre, azután a prófétai iratokra, s végre a héber költészetre. Hogy az első pályaszakon senki sem dolgozhatja fel az egész bibliát, magától értetik. A legkönnyebben kell kezdeni, s ugy menni át a nehezebbre. Nem kell tehát a János evangéliumával vagy a Jelenések könyvével kezdeni, valamint a Római levéllel sem; Ezekielt Jóbot sem kell először választani. Általános életszabály : először a tejet s azután a kemény ételt! Nem lehet itt azonban közönyös dolog az ó- és uj-szövetséguek eredetiben való olvasása, amelynél most inkább az írásnak általában való megismerésére, a grammatikai részre, a pontos elemező olvasásmód megkülönböztetésére, a dolgokra s az olvasó saját gondolatjaira fektetendő a fősuly. A tulaj donképi exegesisnél mindig áll: lassan siess, tovább érsz. Nem kell egyszerre felölelni egy rakás commentárt, haneui először kiki maga-magának legyen commentára ; saját maga igyekezzék, hogy tulajdon szemeivel lássa, értelmével tapasztalja azt, amit már ismer — a szent írást. De az alapos exegesis nem nélkülözheti, mit fentebb szándékosan mellőztünk el idáig: a héber, valamint a görög és római régiséget, melyek szintén az előkészítői idő keretébe tartoznak. Különösen a héber régiség nélkül a biblia sok tekintetben egy zárt könyv lenne • csak ennek folytonos művelése mellett tudunk a históriai magyarázat urai lenni ; mint szintén a gramatika és rhetorika tanulmányozása nélkül nem sajátítható el a gra m m a t i k a i m ag y a r á z a t, mely pedig az exegesisnek kezdete ; továbbá, ha a biblia tartalmát folytonos olvasás által előre nem igyekezett megismerni valaki, az u. n. d o g m a t ikai magyarázatot mellőzi el, mely pedig nélkülözhetlen, ha az író gondolatvilágába, fogalmi körébe, rendszerébe akarunk behatolni. Magától értetik, hogy már az exegesis alapos foglalkozásáért sem mellőzhetjük Izrael történetét, azon történetet, mely sok fontos okból felhívja figyelmünket. Szükségünk van arra Izrael vallásáért is, s általában az őskor története alapos ismerete és a végett, hogy az őskori népeknek isten általi vezetését Jézusig és a keresztyénség keletkeztéig megismerhessük. Tárgyalásunkban mindenütt láthatjuk, hogy a tlieologiában az egyes, különböző tanulmányszakot nem ugy kell kezelni, mint ahogy egy könyvet szoktunk olvasni : először az első lapot, azután a következőt s igy tovább