Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-28 / 48. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési d.ij: Hirdetések dija KIADO-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij Kit negyedévre Szett ele, előfizetést lepjMsára terelnek föl. A házi ipar érdekében. Különösnek tűnhetik föl a t. olvasó előtt, hogy a címbeli tárgy fejtegetése előtt az „Egyh. és Isk. Lapok" hasábjai is megnyílnak. Hiszen e lapoknak nem föladatuk, hogy nemzetgazdasági kérdésekkel foglalkozzanak. Azonban vannak dolgok, a melyek vagy általánosabb érdekűelí, mintsem, hogy csupán a szaklapok terére szorítkozzanak, vagy pedig oly természetűek, hogy az húzhat belőlök hasznot, a ki fölkarolásukra vállalkozik. Ilyen dolog a közelebb napirendre került házi ipar is. Boldogult Eötvösünk sokszor hangoztatá azon meggyőződését, hogy hazánk jövője tisztán k u 11 u r a i kérdés, s ezzel egy oly megcáfolhatatlan igazságot mondott ki, melyet érdemes volna minden háznak a homlokára írni, hogy lépten, nyomon szemünkbe ötöljék s még a legutolsó ember lelkében is mély gyökeret verjen az. Hazánk jövője — igen is — kulturai kérdós; de tévedne, a ki azt vélné, hogy ez az igazság csak a^ iskolai kulturára szőritkőzik. Tágabb értelme vau annak, s ugy,s

azért ugy fogandó föl, mint a mely összes szellemi es anyagi művelődésünkre vonatkozik. Mert csak igy lehet az egy ország jövőjének a jelszava. Tisztán szellemi kulturánk, Istennek hála! már eddig is szép haladást tett. Az utolsó' száz, vagy hogy többet mondjunk, az utolsó ötven év alatt annyira túlszárnyaltuk a megelőző századokat hogy csaknem hézag támadt multunk és jelenünk között, hogy maguk a velünk együtt élő öregek ugy érzik magukat, mintha ki volna cserélve előttük a világ s mintha nem is valót, hanem valami tündér álomképet látnának maguk között. Csaknem elvesztették az összefüggést ifjúi és élemedett koruk között. Hát még a legutóbbi évtized ! . . . Csak körül kell tekintenünk, ós örömmel láthatjuk, hogy a Kárpátoktól Adriáig mily tevékeny életre pezsdült a magyar szellem. De e haladással majdnem túlságba, mindenesetre pedig egyoldalúságba estünk. Megszállottunk, sőt elfoglaltunk miuden szellemi tért annyira, hogy már nem egy tekintetben több a munkás, mint a munka; az anyagi tért azonban csaknem egészen parlagon hagytuk. Mintha miuden magyar, embernek tudóssá kellene lennie. Pedig jól megértendő, hogy bármely országnak mem él több értelmes, müveit polgárra van ugyan szüksége ; de tudós csak annyi kell, a mennyi az illető ország szellemi kincseinek megőrzésére, értékesítésére és gyarapítására épenséggel csak megkívántatik. A fölösleges tüdős csak fölösleges fogyasztó megfelelő termelés nélkül, holott ily állapothoz ma már senkinek sincs joga egy művelt államban. Oda jutottunk, hogy a szellemi kultura meg tartása, sőt fokozása mellett az anyagi kulturának is illő tért kell nyitnunk, ha azt akarjuk, hogy haladásunk tényezői egyensúlyba jussanak ós nemzeti jövőnk valóban biztosítva legyen. Minduntalan szemünkre hányják még jó barátaink, ínég saját testvéreink, is, hogy az anyagi téren ázsiai tatár vérünk s javithatlan munkakerülósünk miatt nem léphetünk a nyugoti népek nyomába. Valóban egy csepp igazság ez csak egy tengernyi 77